Zsigó Éva tanító nénit nagyon sokan ismerik és szeretik. Jó néhány generációt vezetett be a betűk és számok világába. Számos, ma már nagyszülő korban lévő, s nemritkán fontos, felelősségteljes posztot betöltő embernek is ő segített megszelídíteni a tollat, kiegyenesíteni a girbegurbán kanyargó sorokat, megkapni a továbbhaladáshoz oly fontos alapokat, s műveli mindezt a mai napig.
1964 szeptemberében kezdett tanítani a técsői magyar iskolában, pedig eredetileg vegyész szeretett volna lenni valamilyen nagy gyárban. A környéken viszont nem voltak nagy gyárak, sem laboratóriumok, így elgondolkozott azon, hol is fog akkor dolgozni? A Nyugdíjalapnál kezdett dolgozni, s csak két év múlva felvételizett.
A tanulással nem volt gond, hiszen aranyéremmel fejezte be a középiskolát.
Az énektől kicsit tartott, de mint utólag a volt osztályfőnökétől megtudta, inkább a tudását vették figyelembe, nem a hangját, na meg a két év munkaviszony is sokat nyomott a latban. Nem bánta meg a választását, munkájában mindig tudása legjavát adta, igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani és a maximumot kihozni a gyerekekből.
Több mint fél évszázados tapasztalatot felhalmozva úgy érzi,
ma sokkal nehezebb a pedagógus munkája, mint 20 évvel ezelőtt. Akkor az iskolában „csak” tanítani kellett, ma már a nevelés is a tanítók, tanárok feladata.
A mai gyerekeknek jogaik vannak, kötelességük pedig jóformán semmi. A szülő sokszor úgy véli, a jó jegy hiánya a tanár hibája, nem pedig a csemetéje felkészületlenségének az eredménye. Ez nem a régi idők nosztalgiája. A gyerek akkor is gyerek volt, csintalankodott, néha felkészületlenül jött órára, s most is vannak fegyelmezett, szófogadó nebulók, csak az arányok lettek mások.
1989 decemberében nyugdíjba ment, de a mai napig dolgozik, igaz, már inkább napközisként, vagy helyettesítést vállal a kollégák szülési szabadsága idejére. Átadta helyét a fiataloknak.
Nagyon szeret kertészkedni, bár nincs kertje. Tizenhat éve özvegy.
Amíg élt a férje, tartottak tyúkot, disznót, volt egy kis földjük. Ma már csak ládákban kertészkedik, tavaly tizenegy fajta paradicsoma volt, idén csak 8, saját magból, de megterem a paprika, uborka, zöldbab és sok egyéb is. Idén a sok csapadék mellett a cserebogár lárvája és a csiga is sok gondot okoz, mindent megrág, tenni kell ellene valamit, így a nyári időszakra is jut megoldásra váró feladat, nincs idő unatkozni.
A családja messze él, a lánya Görögországba ment férjhez, ott is lakik a családjával. Van egy 16 éves unokája, aki idén megy gimnáziumba. A távolság miatt sajnos ritkán találkoznak, de minden héten beszélnek telefonon.
Bökényi Magdolna
