Közvetlenül az új járásokról rendelkező törvény elfogadása után az ukrán hírportálokon három (legalább is én annyira figyeltem fel) adat is napvilágot látott a számukat illetően. A zn.ua 129, a korrespondent.net 138 közigazgatási egység megalakításáról tudósított. Valahol felmerült a 136 is, engedelmükkel, most nem keresem meg a forrást, mert ezzel kapcsolatban nem a számszerűségre, hanem a politikai jelenségre kívánom felhívni a figyelmet. Magánolvasatomban ez a „számtalanság”, ha nem is direkt módon, de jellemzi azokat a folyamat során tapasztalt csatározásokat, melyek az egyes megyékben, így Kárpátalján is – néha látványosan, többnyire a kulisszák mögött zajlottak. A központban a „vidéki” hatalmasságok közti pozícióharcokról beszéltek. Helyben azt sérelmezték, hogy Kijev rá akarja erőltetni akaratát a régiókra.
Nem vennék rá mérget, hogy a jogszabály parlamenti elfogadásával, a járáshatárok meghúzásával „kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke”. Tóth Árpádnál közönségesebben fogalmazva: ez az adminisztratív intézkedés aligha oldja fel az országban felgyülemlett ellentéteket, ellentmondásokat. Félő, hogy ennek pont az ellenkezője előtt nyit teret.
Elegendő, ha abból indulunk ki, hogy az új járási rendszerrel 138 település (melyek megmaradtak járási központnak) maximálisan elégedett, ám
352 érezheti úgy, hogy pozíciót, rangot vesztett.
S nem csupán a sok ezer hivatalából távozni kényszerülő csinovnyik szítja majd az elégedetlenséget, táplálni fogja azt a lokálpatrióták jóval népesebb tábora is.
Bármilyen demokratikusan osztják is el a hivatalokat, lesznek olyanok, akik felháborodnak azon, hogy távolabbra kell menniük ügyet intézni… Persze mondhatjuk, minden csak szokás kérdése, s idővel mindenkinek megszokottá válik az új felállás. Ám addig… de lesz más is.
Majd jön a költségvetés prioritásainak meghatározása, a területi elosztás…
S tudjuk, a pénz az mindig kevés, a problémák pedig bizony anyagiak híján csak gyarapodnak. Így fordulhat elő, hogy a nagyobb közösségek kialakítása helyett a régieket is szétcincálják.
S akkor még nem is tértem ki az október 25-re kiírt helyhatósági választásokra, amelyek nem éppen az elíziumi állapotokról nevezetesek.
