Péter Csaba: szükség van az összefogásra

Péter Csaba tizenhat éve a Kárpátaljai Megyei Tanács magyar képviselője. Világos rálátása van a kárpátaljai történésekre, a megoldásra váró problémákra. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökségi tagjával sok más téma mellett kisebbségi politizálásról, decentralizációról, elvándorlásról, gazdaságról beszélgettünk. Először is arra voltunk kíváncsiak, hogyan tudná értékelni a megyei tanács magyar frakciójának elmúlt 5 évi munkáját.

– Öt évvel ezelőtt negyedszer szavaztak nekem bizalmat a választók, és bátran mondhatom, hogy a legutóbbi periódus volt a legsikeresebb és legértékesebb: látszott az összefogás ereje. Minden kárpátaljai magyart igyekeztünk képviselni, úgy érzem, kiemelkedő eredményeket értünk el, soha nem volt olyan, hogy a képviselőtestület többsége ne állt volna ki az általunk szorgalmazott kisebbségi kérdések mellett. Példaként említhetem a kettős állampolgárság kapcsán felmerült aggályokat, a nyelvtörvény elleni tiltakozást, mellyel egyenesen az ukrán elnökhöz fordultunk. Képviselőtársaink látták, a frakciónkon belül teljes az egyetértés, és ez azért nagyon fontos, mert ez adta az erőnket, a magyar csapat értékét, politikai súlyát.

– Ön személy szerint mit emelne ki leginkább az elmúlt évek munkájából?
– Az elmúlt évek alatt a választókerületemnek közel 30 millió hrivnya értékű fejlesztési forrást sikerült kilobbizni. Ez számszerűen soknak tűnik, de valójában kevés, mert ugyan vannak olyan területek, ahol látványos az eredmény, de sok helyütt mégis érződik a lemaradás. Számomra a legfájóbb a Beregszászt elkerülő út, amelyre eddig már 17 millió hrivnyát fordítottak, és az idén talán sikerül újabb 10 milliót. Mégsem lesz kész, mert a munkálatok elvégzéséhez legalább 75 millióra volna szükség. Egy másik hasonló példa Nagymuzsaly vízellátásának kérdése. Eddig több mint hárommillió hrivnya ment el erre, de sajnos ezt sem tudtuk befejezni, a vízvezetéket csupán a falu határáig sikerült lefektetni. Tehát vannak még befejezetlen projektek, ezért is fontos, hogy folytatni tudjuk képviselői munkánkat. Kiemelt fontossággal bír továbbá a Badaló–Tarpa határátkelő megnyitása, ennek elősegítése érdekében aláírásgyűjtés zajlott Badalóban, Haláboron és Tiszacsomán. Azért is lobbizunk, hogy a Beregszászi Járási Kórház „A” szárnya is végre átadásra kerüljön. Vannak politikusok, akik kisajátítják ezt a projektet. A valóság az, hogy a magyar frakció több mint 17 millió hrivnyát harcolt ki az országos fejlesztési alapból. Ami a kisebb projekteket illeti, megemlíthetem a beregújfalui orvosi rendelőt, a tiszacsomai kultúrház új tetőszerkezetét, a Nagymuzsalyi Középiskolát, ahol sikerült a fűtésrendszert felújítani, és a tanintézmény új iskolabuszt is kapott.

– Nem titok, hogy ön nemcsak a körzetéhez tartozó községeket támogatja, a KárpátHáz Civil Szervezet kuratóriumi elnökeként más települések sorsát is a szívén viseli.
– Tíz évvel ezelőtt alapítottuk meg a szervezetet, arra törekedtünk, hogy magyarországi támogatással falunapokat, fesztiválokat szervezzünk a településeken. Az idén sajnos a koronavírus-járvány miatt a már megszokott rendezvényeink elmaradtak, ezért kissé módosítottunk a prioritásokon. Több településen zajlik táncoktatás gyerekeknek, több száz elsős kapott taneszközökkel megrakott iskolatáskát. Az egy évvel ezelőtt átadott Badalói Petőfi Sándor Kulturális Központ nagytermébe minél hamarabb kényelmes és korszerű székeket szeretnénk. Mindeközben a Csetfalvai Móricz Zsigmond Kulturális Központ befejezése is jó úton halad, szeptember második felében át is szeretnénk adni. Továbbá a jövőben Haláboron akarjuk felújítani a kultúrházat, amely Fedák Sári nevét kapná. Természetesen a felújítások is magyar támogatással valósulnak meg, de itt sem szabad megfeledkeznünk az összefogásról. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumot hoznám fel példaként, ahol már évek óta húzódik a megígért bővítés. Az anyaország kész volt támogatni a gimnázium új épületének és sporttermének a felépítését, de az ukrán bürokrácia miatt három éven át nem kapták meg a szükséges építkezési engedélyeket. Most végre szabad az út, így rövid időn belül elindulhatnak a munkálatok. Ha hiteles személyek állnak egy ügy mellett, minden megoldható.

Ezért is fontos, hogy az őszi választásokon minden magyar álljon ki a magyar érdek mellett, hogy az elkezdett munkát tovább tudjuk folytatni. Olyan képviselőkre szavazzanak, akik felvállalják saját településükön, a saját térségükben a feladatokat, amiből pedig van bőven.

– Ön szerint lesz magyar–magyar összefogás?
– Sajnálatos, hogy feleslegesen egymásnak feszült a két magyar szervezet. Az összefogásért a legmegfelelőbb utat kell választanunk. Egy községi tanács példáján szeretnék rávilágítani erre. A falvakban jelenleg még van polgármester és titkár, egy, esetleg két járási képviselő, van egy megyei képviselő, akihez a falu tartozik, és van egy helyi tanács. Ők most azzal szembesültek, hogy meg fog szűnni a szerepkörük, ám sokan a továbbiakban is szeretnének tenni szülőfalujuk érdekében. Meggyőződésem, hogy szükség van a magyar–magyar összefogásra, de bizonyos helyeken érdemesebb külön indulni. A megyei listán viszont fontos az összefogás, a megállapodás. Bízom benne, hogy sikeresen jövünk ki az idei önkormányzati választásokból.

– Az idei év egyik vezető témája a decentralizáció. Miként látja a közigazgatási reformot?
– Olyan pörgős, dinamikus világban élünk, amikor az eredményt mindenki már holnapra várja.

Én nem hiszem, hogy a decentralizációból az elkövetkező választási periódusban nagy eredmények születnek majd. Sőt, lesznek olyan falusi központú kistérségek, melyeknek nincs jövőjük.

Hamar rá fognak erre jönni, és keresni fogják a lehetőséget, hogy csatlakozzanak egy városi központú kistérséghez. Véleményem szerint sok esetben meggondolatlan döntéseket hoztak a kistérségek kialakításánál, egyeseket földrajzilag nagyon rosszul határoztak meg. Vegyük például a Nagyberegi kistérséget, melyhez Kovászó is tartozik. A két falu közötti öt kilométernyi autóút az elmúlt húsz évben még kátyúzva sem volt, gyakorlatilag járhatatlan. Felmerül a kérdés, hogy a kovászói lakos hogy tud majd eljutni Nagyberegre intézni az ügyeit, s bizony a kovászóiak jogosan háboroghatnak majd. Ennek az útszakasznak a rendbetétele legalább 40 millió hrivnyába kerülne, s nagy a valószínűsége, hogy erre nem utalnak ki pénzt, mivel sokkal forgalmasabb, fontosabb útszakaszok is vannak. Hasonló a helyzet Hunyadiban is. Vajon az ott élő nyugdíjasok miként fognak tudni eljutni Nagybégányba. Úgy gondolom, azoknak a politikai szereplőknek, akik ezeket a döntéseket meghozták, a felelősséget is vállalniuk kell majd.

– Amellett, hogy politikus és képviselő, üzletemberként is sikeres. Ön szerint milyen gazdasági helyzetben vannak jelenleg a kárpátaljai magyar vállalkozók?
– Egy szóban meg tudom fogalmazni: kaotikus.

Az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program sok energiát és pénzt fektetett bele abba, hogy a vállalkozásokat szinten tartsa, de további fejlesztésekre van szükség, az egész mögül hiányzik a rendszer.

A magyarországi Innovációs és Technológiai Minisztérium létrehozott egy Kreatív elnevezésű bizottságot (Kárpátalján az Egán Ede lehetne az alap), a határon átnyúló kreativitást szeretnék gazdasági formába önteni. A bizottság munkájában részt vesznek az elszakított nemzetrészeken élők is, Kárpátalját ketten képviseljük. Azon gondolkodunk, hogyan lehetne egyensúlyba hozni az itteni munkaerőt és a Magyarországon lévő befektetők igényét.

Véleményem szerint Kárpátalján a meglévő mezőgazdasági vállalkozások integrációját kell elindítanunk.

Mi olyan mezőgazdasági kultúrát tudnánk színre hozni, amihez kétkezi munka kell. Fontos, hogy a termékeink bejussanak az anyaországi üzletláncokba, és egy igazi, jó minőségű kárpátaljai termékcsoporttal tudjunk megjelenni. Ha ezt sikerül megoldani, lesz jövője a kárpátaljai vállalkozásoknak.

– Maradt még Kárpátalján elég vállalkozó ahhoz, hogy ezt az elképzelést realizálni tudják?
– Huszonöt évvel ezelőtt kevesebb vállalkozó volt, hála Istennek most sok új, fiatal van, csak az a baj, hogy nem kapnak kellő odafigyelést. Nagy álmom, hogy létre hozzunk egy olyan virtuális piacot, ahol megjelenhetnének a termelők, földtulajdonosok, vállalkozók. Informatikusokkal együtt ügyködünk ennek kidolgozásán, ezen a piacon egymás között kereskedhetnénk, integrálni tudná a fiatal vállalkozókat. Én hiszem, ha jól összefogjuk az energiánkat, az erőinket, meghallanak minket az anyaországban, és a jövőben képesek leszünk ebbe az irányba terelni a beruházásokat és a beérkező pénzeket Kárpátalján.

– Mérsékelhető lenne ezzel az elvándorlás?
– Legutóbb a már említett Kreatív bizottság ülésén vetettem fel a kérdést. Ahhoz, hogy az elvándorlást mérsékelni tudjuk, a magyarországi bérek legalább 70-80 százalékát kellene elérni. Talán itt-ott már el is értük, de sok tényező van még, ami miatt elmennek az emberek, egész családok. Ezzel kis- és középvállalkozások, nagyvállalkozások szűnnek meg. Az elvándorlás fő oka a gyermekek taníttatása, jövője miatti aggodalom, a másik pedig a megélhetés. A magyar kormány is igyekszik elősegíteni a szülőföldön való megmaradást, vegyük például a nagyszabású óvodaprogramot. Tehát ebben az esetben is közösen kell tennünk azért, hogy az itt élők nagyobb biztonságosabban érezzék magukat, s ha ezt sikerül megoldani, akkor van rá esélyünk, hogy mérsékeljük a kárpátaljaiak elvándorlását. És azt se feledjük, hogy sokan már megízlelték a „külföldi kenyeret”, és rájöttek, nincs ízletesebb a kárpátaljai kenyérnél.

Hegedűs Csilla

(Beregszász)