A badalói Erdélyi Károly neve a Bereg-vidékiek előtt nem ismeretlen, hiszen 2002-2006 között a Beregszászi Járási Tanács elnökeként tevékenykedett. Tíz éve vonult vissza, a nyugdíjasok csendes, nyugodt életét éli, de a helyi politika, a közélet mind a mai napig foglalkoztatja, a friss és hiteles információkat elsőként a KISZó-ban keresi.
– Visszaemlékezve azokra az időkre, hasznos, jó és tevékeny periódusnak mondhatom, hiszen olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akik egyúttal a barátaim is voltak. Meg szeretném említeni Revák Istvánt és Bihari Andrást, illetve Gajdos Istvánt, aki akkor ígéretes, fiatal, tehetséges járási vezetőként vált ismertté. Abban az időben a legfontosabb feladatunk a járás falvainak földgázzal való ellátása volt. Tizenöt településre Bihari Andrással, a járási közigazgatás elnökével közösen sikerült levezényelni a munkát, amit később Gajdos Istvánnal folytattunk – emlékezett vissza az ezredforduló utáni évekre Erdélyi Károly.
Valóban büszkén emlékezhet vissza, hiszen nem volt hiábavaló a sok fáradozás, a kitartás meghozta a gyümölcsét. Jómagam is emlékszem, a falvak lakosai hálásak voltak, hogy végre civilizált körülmények között főzhettek, és a lakást is egyforma melegre tudták felfűteni.
– Hogy telnek a nyugdíjas évek?
– Nagyon jól, csendesen, de azért igyekszem képben lenni, napi rendszerességgel figyelem a politikai, közéleti, kulturális történéseket. Van véleményem, olykor csalódok, de mint ahogy már említettem, visszavonultam, így marad a kert, a ház körüli munkálkodás. Feleségemmel, Irénkével együtt dolgozgatunk a kertben, nagy gyümölcsösünk és szép konyhakertünk van, a jó termésre büszkék vagyunk. Kora tavasztól őszig mindig terem valamilyen gyümölcs, van mihez nyúlni.
De az igazi kikapcsolódást az jelenti, ha együtt lehetünk az unokáinkkal.
Hála Istennek hat (öt kislány és egy fiú) szép és tehetséges unokánk van. Egy kivételével mindannyian Magyarországon élnek, de így is igyekszünk alkalmat és időt találni arra, hogy találkozzunk. Esténként tévézek, kézzel írom Badaló történetét, már a vége felé tartok. Olvasgatok. Régebben tucatnyi sajtóorgánumot fizettünk elő, ezek között természetesen voltak úgynevezett kötelező lapok,
de amióta az eszemet tudom, azóta olvasom a Kárpáti Igaz Szót, már a szüleim is előfizetők voltak.
Erdélyiék életükben először nyertek a lap előfizetőinek tárgynyeremény-sorsolásán, a vízforraló készülék átvételére Károlyt felesége is elkísérte, aki elárulta, párjának szívesen süt-főz, aki leginkább a húslevest szereti, nem telhet el egy vasárnap sem e nélkül a remek magyar étel nélkül. De jöhet a káposztás paszuly és a csülök is…
Hegedűs Csilla
