Cserfes, izgő-mozgó, mindenki felé nyitott kislány, akinek az életébe nagy változást hozott ez az év.
Selever Evelin szeptember elsejétől a Hollósy Simon Középiskola első osztályába jár. Igaz, a változás nem olyan drasztikus, mindössze annyi történt, hogy az óvoda helyett anyával együtt ő is az iskolába megy. A koránkelés csak annyiban okoz gondot, hogy a túl hosszúra sikeredett kényszervakációban elszokott tőle, de hamar visszatérnek a megszokott kerékvágásba, az óvodába is korán kellett kelni, mert a szomszédos településről utaztak Técsőre. Aztán az is kellemes meglepetés volt, hogy majd mindegyik óvodatársa ebbe az iskolába jött, így az ünnepélyes megnyitón számos kis pajtásával találkozott, s ettől mindjárt otthonosabbnak tűnt az iskola.
– Tessék elképzelni, még két Evelin jár a mi osztályunkba. – mondja a kislány.
És mi sem természetesebb, mint hogy a három Evelin össze is barátkozott. A tanulás se idegen számára, már az oviban megismerkedtek a nyomtatott betűkkel, a számokkal, és angolul is tanultak valamennyit. Az iskolában az angolt az anyukája tanítja, és Evelin úgy érzi, hogy eléggé szigorú vele.
Az új élet kezdeti nehézségeinek leküzdésében a kislányt kedvenc Murka nevű plüss cicája segíti. Együtt ébrednek, és mennek iskolába, mindenhova magával viszi. Van igazi cicájuk is, az otthon várja őket.
A kislány szerint jó iskolába járni, már néhány dalocskát is megtanultak, az oviba is jól érezte magát, ott az volt a legjobb, hogy sokat szerepeltek. Evelin volt már Hófehérke és Őszanyó is.
Evelin otthon sem unatkozott, rendezgette a babaházát, amelyikben együtt lakik baba, nyuszi, cica, van velük gondja elég. A kislány nemcsak játékkal tölti napjait, szívesen segít az anyukájának is, már tud porszívózni, és portörléstől sem idegenkedik. Nagyon szereti a nagymamáit, Klári mamát azért, mert finom csokis süteményt tud sütni, a másikat pedig a nem kevésbé finom túrós süteményéért.
Ha megnő, talán gyógyítani fog, abban már van tapasztalata, nemrégiben meggyógyította a saját lábujját, amelyre egy csintalan kisfiú úgy rálépett, hogy a vér is folyt…
Bökényi Magdolna
