A munkácsi járási Dercenben épp a tanévkezdés előtt jártunk. A pedagógusok már nagyon várták, hogy ismét az iskola falai között legyenek. Szokatlan a helyzet, a gyűlések, nagyobb összejövetelek elmaradnak, fokozott óvatosság, állandó készenlét jellemzi a mindennapokat. Számolnak a távoktatás lehetőségével, viszont mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legtovább maradhassanak a hagyományos rendszerben.
276 tanuló fejezte be a tanévet, az újat közel 300 kezdte. Az idén egy első osztály indult, 15 gyermekkel.
– Ritka, hogy ukrán iskolába íratnák a kicsiket, a faluban élők rendszerint a helyi középiskolát választják. Inkább a 7., illetve 9. osztály után jellemző, hogy a gyerekek elszegődnek a líceumokba – számol be Patai Marina igazgatónő, aki a munkácsi tanítóképző után rögtön a Derceni Középiskolában kezdett dolgozni. Az egyetemet levelezőn fejezte be, először 2008-2013 között volt intézményvezető, majd 2015-től tölti be ismét ezt az állást. Emellett ukrán nyelvet és irodalmat is tanít.
– Milyen kihívások elé állította a karantén az iskola vezetőségét?
– Hirtelen zúdult ránk, eleinte nehézséget okozott. Senki sem volt rá felkészülve, viszont úgy gondolom, helytálltunk. Gyorsan reagáltunk, és igyekeztünk megtalálni a lehető legjobb megoldást arra, hogyan tartsuk a kapcsolatot a gyerekekkel, illetve szülőkkel, és miként adjuk át a tananyagot. Most derül majd ki, hogy ez milyen sikerrel járt.
– Mire számítanak, lesz ismét távoktatás?
– Nem tudom. Mindenkiben ott motoszkál a félsz, hogy újra megszakítják a hagyományos oktatást. Nyilván minden egyes óvintézkedést betartunk, mert ez a mi érdekünk is. Minél felelősségteljesebben viselkedünk és odafigyelünk az előírásokra, annál tovább maradhatunk az iskolában.
De ez nem csak rajtunk múlik.
– Az iskola úttörőnek számít bizonyos technikai vívmányokban.
– Január elsejétől a Munkácsi kistérséghez tartozunk. Mivel ők már bevezették az elektronikus naplót az Én iskolám platformon, nekünk is át kellett térni erre. Mi vagyunk ennek a projektnek az egyik tesztelői. A minisztérium várja a visszajelzéseket. A karantén alatt kipróbáltuk, ebben a tanévben is folytatjuk, így ha esetleg ismét távoktatásra kerülne sor, már sokkal gördülékenyebb lenne az osztályozás, a kapcsolattartás.
A szülők is nagyon ügyesen elsajátították a használatát.
Szokatlan, mert most már a gyerekeknek sem kell papír alapú napló, minden online megy majd. Van távoktatás menü, így abban is nagy segítség, viszont a hagyományos oktatás során is átláthatóbbá teszi a folyamatot. Ide töltjük fel az órák anyagait, ha kell, itt látjuk, hogy a gyermek belép-e. A szülő nyomon követheti csemetéje tanulmányi előmenetelét. A naplóban meg van jelölve a tervezett dolgozat időpontja, amit a szülő is lát, csak úgy, mint azt, hogy a gyermek megjelent-e az órán vagy sem. Mi ezzel dolgozunk már egy ideje, így tartjuk a kapcsolatot, üzenni is tudunk a szülőknek.
– Fiatalos tanári karuk van.
– Nincs nyugdíjas pedagógusunk. A kollektíva energikus és sikerrel birkózik meg minden feladattal. Most huszonöten tanítanak nálunk. Tornatanárt keresünk. Matematikatanárra is szükség lenne. Szerencsére nincs sok beutazó, a többség helyi. Talán ennek is köszönhető, hogy összetartók vagyunk, mindenki ismer mindenkit.
Ritka az olyan tanári kar, mint a miénk: megbízható, aktív csapat, nagyon büszke vagyok rájuk!
– A diákokra is ilyen büszke? Hogyan teljesítettek a végzősök az érettségin?
– A tizenegyedik osztályosaink közül kevesen mennek továbbtanulni. Azok, akik a felsőoktatásban gondolkodnak, mint már említettem, korábban elmennek tőlünk. Akik itt maradnak, azok szakmát tanulnak vagy dolgozni kezdenek az iskola befejeztével. Az idén a karantén miatt engedményt tettek azok számára, akik nem terveztek a felsőoktatásba felvételizni: nem volt kötelező a külső független tesztelés (ZNO).
Viszont örülök annak, hogy a 27 végzősünk közül 12-en mégis elmentek vizsgázni, mert így, ha jövőre meggondolják magukat, még van lehetőségük felvételizni.
A többieknek az érettségi jegy helyén a „felmentve” szerepel a bizonyítványukban.
– Az épület jól felszerelt, az Új Ukrán Iskola követelményeinek megfelelő. Mire lenne még szükség?
– Számítógépekre. Elavult, régi az eszközparkunk. Ígéret van, reméljük, mielőbb orvosolják a problémát. Ezt leszámítva az iskolánk valóban jó állapotban van. Legutóbb két osztályunk újult meg – az ukrán szaktantermünket teljesen, illetve a leendő első osztály. Új bútorokat is kaptunk. Emellett minden egyes osztályt felfrissítettünk a tanévkezdés előtt. Nagy tantermeink vannak, akár 30-an is elférnének néhányban. A szellőztetésre nagy figyelmet fordítunk.
– A vírus terjedésének megelőzéséhez szükséges kellékek biztosítva vannak?
– Igen. El vagyunk látva fertőtlenítőszerrel és maszkokat is kaptak a tanárok.
Papírtörlőket, folyékony szappant is raktároztunk. Folyamatosan változik a helyzet, eddig azt mondták, kötelező a kicsiknek is a maszk, utána már nem lett az. Eleinte azt ajánlották, háromóránként cseréljék, később azt mondták, elég egy napra egy is. Mi először azt mondtuk a szülőknek, hogy naponta hat maszkot készítsenek gyermekeik számára. Aztán jött az újabb ajánlás, miszerint egy vagy kettő is elég egy napra, mivel csak szüneteken kell hordani. Itt a saját kézzel készített, mosható maszkokat részesítik előnyben, amit használat után eltesznek egy lezárható tasakba. Otthon kimossák és kivasalják, aztán újra fel lehet venni. A református gyülekezetünk már a karantén elején példát mutatott, a nők maszkkészítésbe kezdtek, és biztosították a védőeszközöket azok számára, akik nem tudtak vásárolni akkor, amikor hiánycikknek számított. Bízunk benne, hogy ez most sem fog senkinek gondot okozni.
Simon Rita
