Lokálpatrióta, a kárpátaljai magyar egység helyreállításának a híve, ami szerinte a térség felvirágoztatása szempontjából is elengedhetetlen lenne. Reálisan látja a gazdaság, a közélet hiányosságait, s ötletei is vannak azok kiküszöbölésére. Ezért döntött úgy, hogy indul az őszi önkormányzati választásokon. Élete során több mindenben kipróbálta magát, de folyamatosan keres, kutat, mindig újabb dologba kezd. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Opalenik András vállalkozó, a Dubky üdülőkomplexum igazgatója.
– Hosszú út vezetett a szállodaiparhoz? Hogyan kötött ki ennél az ágazatnál?
– Hát elég sok mindenben kipróbáltam magam. Már iskolai tanulmányaim idején dolgozni kezdtem, gyakorlatilag 15 éves koromban. Az amfiteátrumban én szerveztem az összvárosi tanév végi banketteket, közben hétvégenként diszkókat tartottam. Orosz filológus diplomát szereztem az Ungvári Állami Egyetemen. A város egyik legnagyobb létszámú középiskolájában, a 12. számúban kezdtem dolgozni szervező tanárként. Létrehoztam egy műkedvelő csoportot. Ennek mentén, a „demokrácia” eljövetelével, felkérést kaptam egy ifjúsági központ létrehozására. A mai Tanítók Házában volt a székhelye. Moszkvába utaztam továbbképzésre, ahol nekem, és még négyszáz társamnak, megtanították egy ilyen központ működési elvét. Komoly gazdasági szakemberek tartottak előadásokat, sokat merítettem belőlük. Mivel egy plusz szakmát is választhattunk, az egyik moszkvai egyetemen beiratkoztam egy reklámszakembereket képző kurzusra. Amikor hazajöttem, 25 évesen, megszerveztem az első kárpátaljai szépségversenyt, aminek nagy sikere lett, hisz köztiszteletben álló személyek – például Feliksz Krivin író, Balogh Klára koreográfus stb.– vállalták a zsűrizést. Fel sem merülhetett a bunda gyanúja, nem úgy, mint manapság. Ebben az időben ismerkedtem meg a Budapesti Interkoncert egyik menedzserével. Pont a rendszerváltás idejét éltük, amikor már mindent szabad volt, de még senki nem lépett. Nos, ismeretségünket kihasználva, magyar előadókat hoztam Kárpátaljára. Soltész Rezső volt az első, majd az EDDA, a Dolly Roll, Zoltán Erika, Kovács Apollónia és mások következtek. Sokan nem tudják, de a Záray-Vámosi házaspár például Beregszászban adta az utolsó közös koncertjét. Miközben a megyei filharmónia havonta 14 előadást tudott tartani, én negyvenkét előadást szerveztem le, ami egyeseknek szúrta a szemét, emiatt fel is jelentettek. Amikor megszűntek a koncerttúrák, nyitottam egy reklámirodát. Az Apex-ben katalógusokat, névjegykártyákat, majd a választások idején politikai reklámokat készítettünk. Időközben egy budapesti reklámirodával is összedolgoztam, egy ideig Budapesten előadásokat is tartottam a szakma csínjáról-bínjáról.
2004-ben jött a lehetőség, hogy Ukrajnában a rossz állapotban lévő épületeket privatizálni lehetett. A rozoga Dubky objektumot, más befektetőket is bevonva, kibéreltem, s kialakítottam benne egy szállodát, majd egy rekreációs komplexumot. Számos fesztivált rendeztünk, három éven át mi adtunk otthont az Eurokarpati megyei turisztikai fesztiválnak. Most voltunk márciusban 16 évesek. Lassan, fokozatosan mindig bővítettük az infrastruktúrát, persze messze nem úgy, ahogy szerettem volna.
– Nem fáradt még bele? A turisták között rengeteg különféle ember van, mindegyikkel meg kell találni a közös hangot.
– De, rengeteg gonddal szembesültem az évek során. Amikor, baj van, mint a jelenlegi járványhelyzetben is, az ember magára marad. Sokszor érzem úgy, hogy belefásultam, de aztán megrázom magam, és minden megy tovább.
– A sikerek mögött a tehetségen túl határozott, maximalista hozzáállás szükséges. Mennyire szigorú a beosztottaival?
– Szerintem teljesen liberális főnök vagyok. Visszanézve, sokszor sokkal keményebbnek kellett volna lennem az életem során. Többször hagytam magam becsapni, volt, amikor megpróbáltak a nyakamra ülni… Volt, hogy emberileg elárultak… Sok fiatalnak segítettem, akik aztán tovább léptek, de ez az élet rendje. Van például olyan világszerte ismert modell, aki nálunk kezdte a recepción. A másik egy német karitatív szervezetet vezet.
– Örök újító, mindig újabb és újabb vállalkozásokba kezd.
– Tavaly életre hívtunk egy magyar–ukrán turisztikai irodát. Ukrajnából utaztattunk volna turistákat Magyarországra és fordítva, hogy megismertessük velük a nevezetességeket, például a Hortobágyot. A MUTI az anyaországi látogatókat vitte volna például Csernobilba, hisz az atomkatasztrófáról szóló film után rendkívül népszerű lett a térség, mint turisztikai célpont. Ám a járvány egyelőre sajnos keresztülhúzta a számításaimat. Remélem, előbb-utóbb megvalósul ez az elképzelésem is.
– Meséljen a családjáról.
– A nejemet, Viktóriát a munkám során ismertem meg. Novemberben lesz a 29. házassági évfordulónk. Egyébként csak neki van szállodavezetési diplomája. A családi vállalkozásban dolgozik ő is. Két fiam van, Viktor jövőre fejezi az aspirantúrát az Ungvári Nemzeti Egyetemen, a turizmus szociológiája szakon. A kisebbik, Krisztián is az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási és Tudományos Intézetében (UNE UMOTI) szerzett alapdiplomát, a mester fokozatot pedig szociológiából fogja megkapni. Mindketten az Ungvári Magyar Tannyelvű Drugeth Gimnáziumban tanultak. Nyilván általam kerültek közel a turisztikai ágazathoz, mára belülről látják a mozgatórugóit, kreatívak, számos ötletük van. Viktor fiam most azt találta ki, hogy a Kárpátaljára látogatókat egy-két napra vigyük el más ukrajnai városokba is…
– Tudatosan készítette őket arra, hogy tovább folytassák az ön hivatását?
– Nem mondanám, egyedül döntöttek így. Mindkettő a szállodaiparban nőtt fel, külföldön is kipróbálták magukat, nincsenek illúzióik. Idegenvezetői oklevelük is van, mindkettő négy nyelvet beszél, ami nem túl gyakori szűkebb pátriánkban, így ha angol vagy magyar nyelvű delegáció érkezik Ungvárra, gyakran felkérik őket a város bemutatására. Büszke vagyok rájuk.
– Szabadidejét mivel tölti?
– Amíg kicsik voltak a gyerekek, sokat utazgattunk. Számomra a vezetés pihentető tevékenység, akár 1200 kilométert is szívesen levezetek. Ma már a hivatásom egyben a hobbim. Ha például barkácsolni szeretnék, mindig van mit javítani a szállodában, ha kertészkedni támad kedvem, a majd tíz hektáros területen arra is van lehetőség. A fűnyírás, a favágás, sőt a sütés sem idegen tőlem. Utóbbinál maradva, a szállodában már hagyomány, hogy vasárnaponként én sütöm a palacsintát a vendégeknek. Egyszer a Booking-on elterjedt a híre, hogy a Dubky szállodában az igazgató saját kezűleg készíti ezt az édességet. Azóta, már legalább 5 éve, ez így maradt.
– Melyik tulajdonságot kedveli leginkább a másik nemben?
– A türelmet.
– Melyik emberi hibát tolerálja könnyen?
– A jóhiszeműséget, naivságot.
– Hová költözne el legszívesebben?
– Portugáliába.
– Van kedvenc mondása?
– Az első benyomás csak egyszer adatik meg. Holott nem mindig az az igazi. Ez inkább egy élettapasztalat.
– Eddigi élete legfájdalmasabb emléke?
– Öt éve, a bátyám halála.
– Hagyja, hogy olykor elragadják az érzelmei.
– Olykor megtörténik, hogy nem tudok uralkodni magamon.
– Mivel lehet felbosszantani?
– A hazugsággal, ha becsapnak.
– Tervek?
– Szeretném túlélni a járvány okozta veszteségeket.
– Remények?
– Szeretném, ha a fiaim megvalósíthatnák önmagukat és a családom tagjai egészségesek maradnának.
Magyar Tímea
