Mint arról havi, mostanában pedig már szinte napi rendszerességgel olvashatunk, a kárpátaljai határátkelőkön áldatlan állapotok uralkodnak. Végeláthatatlan sorok és szeméthegyek jelzik: valami nincs rendben.
Több száz személygépkocsi, mikrobusz és nyerges vontató koptatja az átkelőkhöz vezető útszakasz aszfaltját, órákig, sőt, néha napokig rostokolva a bebocsátásra várva. Néhány határátkelő ideiglenes bezárása miatt a legnagyobb sorok Csapnál és Asztélynál torlódnak fel. Hasonló a helyzet Tiszaújlaknál is, de az ukrán–román határátkelő nevetlenfalui oldalán és a szlovák határon Ungvárnál úgyszintén tömegek szeretnének kilépni az országból.
A koronavírus-járvány nemcsak a határátlépést tette elviselhetetlenné, hanem az élet többi területén is változásokat idézett elő. A várakozás minden téren megfigyelhető. A tömegközlekedés ritkítása, a telítettség felére csökkentése szintén órákig tartó ácsorgást eredményez. Hiszen aki nem a járművek indulásakor száll fel a buszra, az már csak a jó szerencsében bízhat, hogy a tervezettek szerint éri el úti célját.
A várakozás következő szintje a karantén-korlátozások megszüntetésénél mutatkozik. Az eredeti elképzelések szerint már április 3-tól „szabadok” lehetnénk, ám az azóta eltelt időben eleinte 2-3 hetes, majd a lakosság türelmén felbátorodva 1-2 hónapos hosszabbításokat rendeltek el. A vesztegzár feloldásának folyamatos halasztgatása a lakosság egy részében egyre nagyobb stresszt és bizonytalanságot váltott ki. A másik oldal pedig elvesztette a tűrőképességét, és már a vírus létezését is megkérdőjelezi.
Az ember alapvetően mindig vár valamire, ez az élet rendje. A jobb élet, a boldogulás, a család előrehaladása és a gyerekek fejlődése mind pozitív töltettel bír. Ám amikor a szeretteink után az ország és a benne élők – köztük saját magunk – jövőjére gondolunk, a lelkesedésünk kicsit alábbhagy. Hiszen a minduntalan hirdetett gazdasági növekedés nem tudja megakadályozni a munkaképes lakosság külföldre áramlását (lásd: sorok a határátkelőkön), és az adaptív karantén sem hozta meg a fertőzésszám várva várt csökkenését.
Egyszer mindenhol elfogy a türelem…
