„Emlékezz vissza a szoros kapcsolatunkra,
Napfelkeltekor, naplementekor, eső alatt a csókunkra…
Ne maradj csendben, emlékeztess vissza!” (Részlet a dalszövegből)
Molnár Gergőben mély érzések és szívhezszóló gondolatok kavarognak. A beregszászi fiú tavasszal döntött úgy, hogy ezeket papírra is veti és rap formájában a nagyközönség elé tárja. Arról kérdeztük a fiatal hobbizenészt, mi a terve a későbbiekben.
– Csupán nemrég kezdtél el rappelni, minek a hatására ragadtál tollat és képzeletbeli mikrofont?
– Ahhoz, hogy megértsük az indíttatást, vissza kell ugranunk 5 évet az időben – kezdi a húszéves Gergő. – Tizenöt éves koromban elküldtek egy nyári táborba, Odesszába. Ott a három hét alatt megismerkedtem egy lánnyal, és egymásba szerettünk. A tábor végén én hazamentem Beregszászba, ő pedig Zaporizzsjába. Nem tudtuk, mi lesz ebből, de kitartottunk, kilenc hónapot vártunk arra, hogy ismét találkozhassunk. Előtte egy hónapra elmentem dolgozni, hogy pénzt gyűjtsek az utazásra. Miután találkoztunk, eldöntöttük, egy pár leszünk. Egy kis idő múltán viszont összeszólalkoztunk, és egy hétig nem beszéltünk. Akkor leültem, és megfogalmaztam a mi kis történetünket oroszul. Hetven lapot írtam tele. Amikor végeztem, a két füzetet egy kis csokival megspékelve elküldtem neki postán.
Később mesélte, hogy amikor kinyitotta a dobozt, értetlenül nézett, hogy minek küldtem én neki két füzetet… Miután elolvasta, teljesen meghatódott. Azt a füzetet a mai napig megőrizte.
Távkapcsolatban éltünk négy évig. 2017-ben felvételiztem Harkivba, a jogi egyetemre. Abban reménykedtünk, hogy együtt tanulunk majd, de ő végül Kijevbe került. Öröm az ürömben, hogy már nem 1500, „csupán” 500 kilométer volt köztünk a távolság. Az idén március 7-én szakítottunk. Az igazi dalszövegírás ezután kezdődött. Az első művem, amit papírra vetettem, a Huszadik tavasz címet kapta. Ez a dal róla szól. Megírtam a dalt, felvettem és elküldtem neki. A vég egyben egy új kezdet is volt.
– Azóta még néhány szerzeményed látott napvilágot.
– Az első, amit a közösségi oldalon is megosztottam a Te tetszel nekem című, amit szintén oroszul adok elő. Megírtam még a Szerelem törvényét, illetve a Te szemeidet. A legutóbbi mű már egy picit más stílusú, abban magyarul is rappelek.
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2708202809414289&id=100006737899205
– Csak az első dal szólt neki. Most mi ad ihletet?
– Továbbra is a szerelem. Miután szakítottunk, közelebb kerültem egy másik lányhoz, akit már régóta ismerek. Neki is írtam egy dalt.
Engem a szerelem ihlet meg.
De más is megmozgat, az élet, a mindennapok is foglalkoztatnak. Az erről szóló legújabb írásom címét még nem árulom el, de hamarosan megosztom a közösségi oldalon.
– Mit tervezel a továbbiakban?
– Amint lesz rá időm, elmegyek egy stúdióba, és felveszem azokat a szövegeket, amiket eddig megírtam. Saját magamon is meglepődtem, hogy ennyi mindent ki tudok írni magamból, képes vagyok így megfogalmazni a gondolataimat. Arról nem is beszélve, hogy rímekbe is tudom szedni. A zenei alapokat (beateket) egyelőre az internetről töltöm le, ingyenesen. Viszont ha sikerül eljutnom a stúdióba, valószínűleg ez is változik.
– Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a tanulással?
– Nagyon sokat tanulok a jogi egyetemen, előfordul, hogy napi hét órapárám van. Az elején nehéz volt. Első osztálytól kezdve magyar iskolába jártam. Előbb a beregszászi 6. számú általános iskolában tanultam, majd a Kossuth Lajos középiskolában érettségiztem. Amikor odamentem, gondoltam elég lesz az, ha értek ukránul, az orosszal is megbirkózom. Tévedtem. A szakszavakat nem értettem. Ezért órák után leültem, és egyesével lefordítottam, majd azokat lassan megtanultam. Kétségtelen, sokat segített a barátnőm is, de az ilyesmit nem akartam rá hárítani.
– Az egyetem után mit tervezel?
– Még maradt egy évem, aztán pedig mesterképzésre fogok felvételizni. Ebben a szakmában szeretnék elhelyezkedni, de még a jövő zenéje, hol és miképp.
– A zene hogyan kapna később helyet az életedben?
– Az első videó után rengeteg visszajelzést kaptam, két hét alatt több mint négyezren tekintették meg.
Az egyik ismerősöm mesélte, aki szintén rappel, hogy az egyetem néha koncerteket szervez. Eljátszottam azzal a gondolattal, hogy én is fellépek, de még nem tervezek ennyire előre. Ambiciózus fiatalembernek tartom magam, aki ha valamit eltervez, azt meg is valósítja. A zene számomra csak hobbi. Nincs képzettségem, csak érzésből csinálom. Amatőr vagyok, de örülök a reakcióknak, és nem szeretném abbahagyni. Eszembe jutott, hogy jó lenne megtanulni gitározni, de még nem volt rá időm. Egyelőre még csak örülök annak, hogy van eredménye az eddig belefektetett időnek és munkának. A szöveg megírása viszonylag gyorsan megy. Aztán jön a dallamkeresés, a ráhangolódás és a gyakorlás. Miután megírom és felveszem a hangot, elküldöm néhány barátomnak. Kikérem a véleményüket. Igyekszem kihozni magamból a legtöbbet. Sokan mondták, hogy jobban áll, ha oroszul rappelek. Egyelőre én is így érzem, de magyarul is menne.
Simon Rita
