„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van”
Fiatalos lendület, alázat és komoly tervek jellemzik a bátyúi református gyülekezetet. Egy nagy, jól beolajozott gépezetként zakatol a közösség. A gyülekezeti tagok, presbiterek, diakónusok, hitoktatók erős fogaskerekekként kapcsolódnak össze, a lelkipásztor pedig a szüntelenül dübörgő motor. Az egészet Isten gondviselése és szeretete működteti.
Baraté Béla már hosszú ideje presbiter. Elmondása szerint a gyülekezet meg van elégedve a tiszteletessel, összetartó, erős közösséggé kovácsolta őket.
– Mozgalmasak a mindennapjaink. Kedden van az egyik bibliaóra, amit a tiszteletes úr tart a parókián – mondja Baraté Béla, aki egyben a helyi középiskola igazgatója is. – Emellett több házi bibliaórát is rendezünk. Mindegyiknek van felelőse, akik időről időre felkészítő alkalmakon is részt vesznek. Az egyiket én tartom. Csütörtökön és vasárnap pedig istentiszteletre hívogat a harang. A karantén alatt természetesen hiányoztak a személyes találkozások, de annak köszönhetően, hogy
már korábban is videón rögzítettük az alkalmakat, mégsem teljesen új helyzet előtt álltunk a járvány beköszöntekor.
Azt veszem észre, hogy a hívek némileg bezárkóztak, és kicsit kevesebben jönnek templomba mostanság. Nem tudom, hogy a vírustól félnek, vagy csak megszokták, hogy otthonról hallgatják az Igét. Próbáljuk betartani az előírásokat, de az emberek már unják. A faluban elég sokszor megjelennek a rendőrök, bemennek egy-egy üzletbe, hogy ellenőrizzék, betartják-e a korlátozásokat. Így vagy úgy, de talán nem is árt néha emlékeztetni arra, hogy még tart a pandémia.
– Több helyen arra fordították a karantént, hogy felújításokba kezdtek. Önöknél volt-e erre példa?
– Bátyúban még a karantén előtt megejtették a templom külső és belső felújítását. Folyamatosan tatarozgatunk ott, ahol kell. Az 1913-ban épített orgonánk nemrég meghibásodott, azt javíttattuk meg. Legutóbb 7 évvel ezelőtt kellett felhangolni. A tiszteletes asszony az egyik hitoktató, ő a fiatal anyukákkal nagyon ügyesen szervezi a különböző alkalmakat.
Kacsó Géza lelkipásztor elmondta, a bátyúi református Gyülekezet 1200 lelket számlál. Közülük közel 150 fő aktív templomjáró, illetve 3-4 tucat ember a bibliaórákat is rendszeresen látogatja. 2005-ben került Bátyúba segédlelkészként, 2006-ban Beregszászban lett főiskolai lelkész. Aztán Beregszászban és Angliában is szolgált, 2012-ben pedig a bátyúiak meghívására visszakerült a községbe. A tiszteletes megjegyezte, az évek során sok család költözött el a faluból, ezért is döntöttek már jóval a karantén előtt, nagyjából két éve, az istentiszteletek online közvetítése mellett.
– A külföldre kiköltözött testvérek igényelték az igehirdetést. Nem mindenki tudta megoldani, hogy elmenjen templomba, illetve ott nem magyarul zajlik a szolgálat – magyarázza Kacsó Géza. – A karantén idején így nem ért minket váratlanul az, hogy rögzíteni kellett az istentiszteleteket, bár az mindenkit megviselt, hogy nem lehettünk együtt.
Eleinte 70-80-an kapcsolódtak be az élő közvetítésbe, aztán láttuk, hogy utólag 200-an is megtekintették a videót. Örültünk, hogy minél több emberhez elér Isten szava.
– A Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatója is. A fiatalokkal mindig is szoros kapcsolatban volt. Ön tartja az ifjúsági alkalmakat is a faluban.
– Négy lány édesapja vagyok, a legidősebb már mindjárt 15 éves, kezdem azt érezni, lassan kiöregszem, és inkább apai szemmel tekintek a fiatalokra, nem pajtásként. Hálás vagyok azért, hogy szép számmal járnak ifjúsági órákra a fiatalok. Mindig találunk valami elfoglaltságot az Ige hallgatása mellett: van kemencénk, amiben néha pizzát vagy kenyeret sütünk. Ha az idő engedi, elmegyünk bicikli- vagy gyalogtúrára. Az idén sajnos elég kevés, mindössze 8 konfirmandusunk volt, jövőre is kis létszámú osztály lesz, viszont az ifikre nagyjából húszan járnak.
– Működik diakóniai szolgálat?
– Vannak diakónusaink, akik rendszeresen látogatják az idősebbeket, rászorulókat. Hagyomány nálunk, hogy a 80. életévét betöltő gyülekezeti tagjainkat meglátogatjuk, ajándékkal lepjük meg. Az idősebbeknek vagy tartósan nehéz körülmények között élőknek karácsonyi csomaggal kedveskedünk, illetve a holland testvéreinktől negyedévente kapott támogatásokból is viszünk nekik.
Most azt is szeretnénk bevezetni, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára napközi foglalkozást rendezzünk a parókián.
Vannak szolgálatkész emberek, akik vállalnák azt, hogy foglalkoznak velük, nevelgetik őket, illetve meleg ételről is gondoskodnánk.
– Milyen terveik vannak még a gyülekezettel?
– Régi álmom, hogy diófákat ültessünk. Ez hosszú távon bevételt jelentene a gyülekezet számára. Most még vannak életerős, fiatal emberek, akik tudnának ebben segíteni, és együtt beültetnénk kisfákkal a két hektár földet. Viszont sajnos nálunk is probléma, hogy elöregszik a közösség, és idővel nem hogy azt nem várhatjuk el, hogy az itt maradt, idős emberek adakozzanak, hanem nekünk kell majd őket támogatni. Erről, róluk szeretnénk gondoskodni.
Simon Rita
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
