Az emberek jelentős többsége – és nemcsak a fiatalok – a magasabb fizetés és a jobb életkörülmények miatt hajlandó más országba költözni. De ebben nincs semmi meglepő, ugyanez mozgatja a tőlünk nyugatabbra élőket is. Ugyanakkor az ukrajnai átlagbérek tekintetében számos közeli, sőt közvetlenül szomszédos országban is többet lehet keresni, mint Ukrajnában. Így nem meglepő a statisztika, miszerint – szerény becsléssel is – több mint 3 millió ukrán dolgozik külföldön. Egyes elemzők állítják, ennél sokkal több vendégmunkás van. Azzal sem mondok újat, hogy Kárpátalján szinte nincs olyan ember, akinek közeli rokona, ismerőse vagy szomszédja hosszabb-rövidebb ideig ne a határon túl keresné a kenyerét.
Gyakran felvetődik a kérdés, mi az a lélektani határ, minimumbér, amely itthon tartaná, vagy haza csábítaná az ukrán munkavállalókat. A kérdést szinte lehetetlen megválaszolni, ugyanis mindenki szeretné megőrizni és javítani életkörülményeit. A külföldön dolgozóktól gyakran hallani, a nyugati béreknél kevesebbért is hajlandóak lennének itthon boldogulni, egy bizonyos gazdasági növekedés és az életkörülmények javulása esetén. A regnáló ukrán kormány az infláció miatt elkerülhetetlen minimálbér emelések mellett időről időre hangzatos bejelentésekkel próbálja hazacsábítani állampolgárait.
Az elmúlt heti bejelentés szerint Ukrajna legfőbb célja, hogy 2030-ig szomszédos országokban tapasztalt szintre emelje a fizetéseket. „A kormány által kitűzött legfontosabb feladat az, hogy 2030-ra elérjük a Lengyelországban vagy Szlovákiában élők átlagfizetését ”– fogalmazott Denisz Smihal kormányfő. Azért nem árt szem előtt tartani, hogy mindezt úgy ígérte a miniszterelnök, hogy jó esetben is – Ukrajnában előfordul, hogy a kormányok nem töltik ki a négyéves ciklusukat – csupán 2024-ig kormányoz ez a kabinet.
Így erősen kérdéses, számon kérhető lesz-e e kijelentéséért Smihal, vagy inkább az elkövetkező 3 évre koncentrálna. De úgy gondolom, sokan megbékélnek azzal is, ha három éven belül legalább a lengyelországi vagy szlovákiai bérek harmadát keresnék, ugyanis még ez is jóval több lennie, mint a jelenlegi ukrajnai. A dolgozók visszaédesgetését vállalkozóként célozza az a kormányprogram is, amely 150 ezer hrivnyát ígér annak, aki visszajön Ukrajnába. Ám a sikerhez megfelelő gazdasági klíma is kell, ha elvetünk egy magot, az egy jó táptalajon, ideális időjárási körülmények között szépen fejlődik, gyarapszik, viszont savanyú, agyagos talajba, mostoha időjárásban csak vegetál, elsatnyul, elpusztul.
A be nem váltott ígérgetések oda vezettek, hogy ma már senki nem hisz és nem bízik a javulásban. Így nem meglepő, hogy a biztos jövőkép miatt egyre többen kacsintanak a határokon túlra. Az USA-t gyakran nevezik az ígéret földjének, Ukrajna viszont az ígéretek országa.
