A Pro Cultura Subcarpathica évek óta jobbnál jobb programokat szervez a Nagyberegi Tájházban. Az idén első alakalommal, egyfajta évadnyitásként, farsangi kézműves foglakozásra és pogácsakészítésre várta a gyerekeket.
Hegedűs Csilla
– Az év elején mindig a farsanghoz kötődő programmal nyitunk. A koronavírus-járvány miatt figyelünk arra, hogy ne népes csapat legyen itt, ezért a táncház az idén elmarad– mondta Gál Adél, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa. – Miután megérkeztek a gyerekek, rövid előadást tartottam nekik a farsangról, az ehhez fűződő hagyományokról, hiedelmekről, a szokásokról. A szűzgulya hajtástól, a kiszebáb égetésen keresztül, a busójárásig. Ez utóbbi nem jellemző a mi vidékünkre, viszont a magyar kultúrának része a mohácsi busójárás. Tehát ezt is beépítettük.
Ennek megfelelően a gyerekek most busómaszkokat és – a kiszebáb égetéshez – apró pálcikababákat készítenek.
Valaha a szövés is a téli foglalatosság volt, a gyerekeknek lehetőségük van ezt is kipróbálni, megtanulni – avatott be a részletekbe Adél.
A foglalkozások nem telhetnek el egy kis ételkóstoló nélkül. A szervezők évek óta igyekeznek „gasztrotevékenységet” is kapcsolni az adott rendezvényhez. Most kemencében sült, illatozó, ízletes töpörtyűs pogácsával kínálták a foglalkozás résztvevőit, sőt, ők maguk is segítettek az elkészítésében, és egyúttal a kemencével is megismerkedhetett az, aki még nem látott ilyen tűzhelyet
– Olyan ételeket választunk, amelyek nem valószínű, hogy gyakran kerülnek a családok asztalára. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek ezeket a nagyanyáink által készített ételeket is megismerjék, megízleljék és megszeressék – jegyezte meg Gál Adél.
Aznap a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola ötödikes diákjai tölthettek értékes és vidám órákat a tájházban.
– A csoportokhoz igazítjuk a foglalkozásokat, figyelembe vesszük a gyerekek korát. Egy másodikosnak még nehéz és bonyolult lehet a szövés, viszont egy ötödikesnek, vagy hetedikesnek már nem. A mostani vendégeink a maszkok készítését nagyon élvezik, de a babákat is örömmel készítik, sőt akkor is lelkesedést láttam a szemükben, amikor bejelentettem, hogy a szövést is kipróbálhatják.
A lényeg az, hogy a gyerekek haza is vihetik az általuk készített dolgokat.
Próbáljuk bennük tudatosítani, hogy a kézzel készített tárgyaknak milyen nagy értéke van, sokkal nagyobb, mint az üzletben vásároltnak. Ezt a túlnyomó többség megérti, hiszen minden egyes foglalkozás után nagy-nagy örömmel mutatják, hogy mit készítettek aznap – tette hozzá Adél, s sietett is vissza a gyerekekhez, hogy megtekintse, ki hogy halad a maszkok készítésével.
