Határozott, szókimondó és motivált. Tettrekészsége munkájában és a magánéletében egyaránt megmutatkozik. Fáradhatatlanul küzd a rá bízott települések fejlődéséért, tele van tervekkel és ötletekkel. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Nagy Bernadett, Palágykomoróc és Kisszelmenc elöljárója.
Csuha Ivett
– Nemrég került Palágykomoróc és Kisszelmenc élére. Mit takar az elöljárói tevékenysége?
– Korlátozott döntéshozói jogkörrel megörököltem a korábbi polgármester kötelezettségeit. Főképpen lakosaink megfelelő képviseletét látom el a kistérségben, illetve a polgárok kérdéseinek megválaszolása, problémáik megoldása és kéréseik teljesítése szerepel a mindennapi teendőim között. Amennyiben van mód arra, hogy helyben megoldást találjunk a felmerülő gondokra, úgy mindent megteszünk annak rendezése érdekében. A hatáskörömön kívül eső ügyek esetén továbbítom azokat az illetékesek felé.
– Melyek a legégetőbb problémák?
– Sokan panaszkodnak a szomszédos falvakba, illetve a megyeszékhelyre vezető járhatatlan utakra. A másik fájó pont a közvilágítás. Palágykomorócon, a főutcán már kiépült a hálózat, ám a mellékutcákban, illetve Kisszelmencen gyenge minőségű lámpák, elavult vezetékek vannak. Tervezzük ezek cseréjét. Szívfájdalmunk még az elhanyagolt vízelvezető árkok, sáncok kérdése. Tisztításukra tavasszal kerítenénk sort. Felmerült továbbá a falun áthaladó buszjárat témája, hiszen évtizedek óta a főutca jelentős részét nem érinti az Ungvár–Kisszelmenc járat. Megbeszéléseket kezdeményeztünk az ügyben, pozitív visszajelzések érkeztek.
– A pozíció remek szervezői képességeket igényel.
– 2013-tól a Palágykomoróci Általános Iskola szervezőpedagógusaként tevékenykedtem, így most a helyi oktatási intézményben szerzett tapasztalataimat kamatoztatom valamivel szélesebb körben. Januártól átadtam ezt a pozíciót, néhány énekóra kivételével már csak az elöljárói teendőimre koncentrálok. A mostani feladatköröm komplikáltabb, több területen kell helytállnom.
– Támadtak aggályai ez utóbbi sikerességét illetően?
– Volt bennem félsz, hiszen teljesen más terepre „tévedtem”. Minden új volt számomra, ezért sokat böngésztem a munkakörömmel kapcsolatos tartalmakat. Bármilyen kérdés esetén több szemszögből is utánanéztem a lehetséges megoldásnak. Nagy segítségemre voltak a kollégáim, akik sokéves tapasztalatukat megosztva igyekeztek mindenben támogatni.
– Női vezetőként tapasztalt negatív hozzáállást?
– Nem mindenki volt elragadtatva a kinevezésemtől, ám szemtől szembe még senki sem nyilvánította ki nemtetszését irányomba. A megbízatásom nagy váltást hozott a helyiek életébe, hiszen az elődöm több mint két évtizeden keresztül egyengette a települések sorsát. Fiatal vezetőként igyekszem megragadni azokat a lehetőségeket, melyek falvaink érdekeit szolgálják.
– Említette, hogy énekórákat tart. Milyen szerepet tölt be a zene az életében?
– Iskolás koromban fogott meg a zongorajáték. Fél éven keresztül titokban jártam a zeneórákra, majd a tanárom, Jolika néni jelezte a szüleimnek, hogy ideje lenne komolyabban foglalkoznom a zongorázással. A tarnóci zeneiskola után az akkori Ungvári Közművelődési Szakközépiskolában (most Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzs) folytattam a tanulmányaim. Nem álltam meg, a Munkácsi Állami Egyetem karmesteri szakán szereztem felsőfokú diplomát. Vezényelni azóta is szeretek.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel, Norberttel lassan 14 éve mondtuk ki egymásnak a boldogító igent. Két kislányunk született. Dianna 12, Nikoletta pedig 10 éves. Mindketten a helyi iskola tanulói. Az idősebbik külsőleg az édesapja, ám a természete az enyém. Talpraesett, tudatos kislány. A zongora őt is vonzotta, így a nagymamája beiratta a zeneiskolába. Nikoletta pedig igazi kislány, ami az öltözködésén is meglátszik. Az iskolában is igyekszik a maximumot teljesíteni. Norbert a munkája mellett kistérségi képviselőként is tevékenykedik, közös célunk falvaink fejlesztése.
– Fiatalon ment férjhez.
– Gyermekkori szerelemből nőtte ki magát a kapcsolatunk. Sosem bántam meg a döntésemet. Nekem ez így volt megírva.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– A legtöbb időmet az otthoni teendők elvégzése tölti ki. Ám amikor adódik rá lehetőség, kirándulunk, együtt fedezzük fel vidékünk szépségét.
– Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között.
– Igen. Megpróbálom úgy alakítani a napirendemet, hogy az egyensúlyban legyen a munkámra, a családra és a barátokra szánt idővel. Eleinte ez döcögősen ment, ám adaptálódtam az új munkakörbe, így most már ügyesebben állítom össze az időbeosztásomat.
– Könnyen barátkozik?
– Társasági embernek tartom magam, szeretek közösségben lenni. Hamar megtalálom bárkivel a közös hangot, nem esik nehezemre új ismeretségeket kötni.
– Határozott?
– Igyekszem kitartani a véleményem és a döntésem mellett, ám nem ragaszkodom foggal-körömmel az elképzelésemhez. Hajlandó vagyok a kompromisszumra, amennyiben azt észérvekkel támasztják alá. Előfordul azonban, hogy bizonyos esetekben tanácsot kérek a témában nálam jártasabb személytől.
– Hajlamos másra hárítani a feladatait?
– Nem szeretem mással elvégeztetni a rám bízott teendőket, igyekszem önállóan, segítség nélkül tenni a dolgomat. Ám nem vállalhatok mindent magamra, így van, amikor leosztom a munkát.
– Türelmetlen?
– Régebben ez volt az egyik ismérvem, ám megtanultam türelmesnek lenni. Önfejlesztést igényelt, hogy eljussak erre a szintre.
– Beismeri a hibáit?
– Régebben ez nem volt jellemző rám, ragaszkodtam az álláspontomhoz. Most már könnyebben beismerem, ha nem nekem van igazam.
– Jó emberismerő?
– Fiatal koromra írom, hogy hosszú ideig naiv voltam. Nemegyszer csalódtam emiatt, amitől azonban megerősödtem, így jobban kiismerem a velem kapcsolatba lépő személyek szándékait.
– Segítőkész?
– Teljes mértékben. Nem számít, ki kéri, amennyiben szüksége van a segítségemre, megteszem, amit tudok.
– Társadalmi munkát is vállalt.
– A 2020-as év nem sok lehetőséget biztosított szárnyaim kibontására a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének elnökeként. Rengeteg programunk elmaradt, ám a következő projektünk – Orlay János orvos, pedagógus emléktáblájának felavatása a palágykomoróci rendelőintézet falán – biztosan megvalósul.
– Mire a legbüszkébb?
– A karrieremben arra, hogy ambiciózus vagyok, így lassan de biztosan valóra válnak az álmaim. Kislányból magabiztos nővé váltam. A magánéletemben a családomra vagyok a legbüszkébb. A férjemre, mert ő mindenben mellettem áll és támogat. A két lányom pedig az életet jelentik számomra, ők az én mindennapi boldogságaim.
– Mit változtatna meg az életében?
– Szerencsésnek tartom magam, ugyanis nincs olyan dolog az életemben, amit megváltoztatnék.
– Célja?
– Szeretnék valami olyat felmutatni, amiért büszke lehet rám a közösség.
