Tóth Mihály alkotmányjogász szerint az új törvénytervezet elfogadása jogbizonytalanságot és jogi ellentmondást idézhet elő.
Az ukrán sajtóban időről időre fellángoló vitát vált ki a magyar trikolór kitűzése a magyar többségű települések közintézményein. A múlt év végén a szürtei „Himnusz-ügy” verte ki a biztosítékot. Mint ismeretes, a kistérségi tanács november végi alakuló ülésén az újonnan megválasztott képviselők egy része az ukrán után elénekelte a magyar himnuszt, amiből politikai ügyet kreáltak. A büntetőeljárás jelenleg vizsgálati szakaszban van, a képviselőket hazaárulás mellett Ukrajna területi integritásának megsértésével gyanúsítja az ukrán titkosszolgálat, az SZBU. Az elmúlt napokban ismét napirendre került a magyar zászló és himnusz ügye. Nagy port kavart Kárpátalján az állami jelképekről szóló törvénytervezet egyik passzusa, amely alapján az adminisztratív épületek homlokzatán és helyiségeiben, illetve a helyi önkormányzatok kommunális vállalatainak, hivatalainak és szervezeteinek épületein kizárólag Ukrajna zászlaját lehetne kihelyezni. Nem mellékesen a szóban forgó jogszabálytervezet azt is javasolja, hogy az önkormányzati testületek tagjai minden plenáris ülés elején és végén énekeljék el az ukrán himnuszt, ezzel szemben más országok himnuszának eléneklése szigorúan tilos lenne. Dr. Tóth Mihály alkotmányjogászt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnökét kérdeztük az állami szimbólumok használatának jogszabályi hátteréről és arról, nem vezethet-e újabb jogfosztáshoz a törvénytervezet elfogadása.
Szabó Sándor
– A jelenleg hatályban lévő és alkalmazott jogszabályok hogyan szabályozzák a más államok szimbólumainak használatát Ukrajnában?
– Az állami szimbólumok megalkotása és azok használata rendjének megállapítása egyike az ukrán államépítés befejezetlen, lezáratlan kérdéseinek. Mivel az alkotmány ezek szabályozását csak a parlamenti képviselők legalább 2/3-os támogatásával elfogadott törvények által teszi lehetővé, ezért például, mind a mai napig nem sikerült megalkotni és törvénybe iktatni a nagy állami címert, és elfogadni az állami címer, illetve az állami zászló használatáról szóló jogszabályt.
Egyedül az állami himnuszról született törvény 2003-ban, mely meghatározza annak hivatalos szövegét, és előírja, hogy azt kötelezően elő kell adni az ünnepélyes állami események kezdetén és végén, valamint állami ceremóniák alkalmával, illetve más rendezvényeken.
De mivel a szükség törvényt bont, hiszen az állami szimbólumok alkalmazása számos esetben elengedhetetlen, és azt mindenképpen valamilyen rend szerint kell tenni, ezért számos esetben ez alacsonyabb rendű jogszabályok alapján történik. Ezek sorába tartozik például Ukrajna elnökének 2004. évi ukáza Az Állami Zászló Napjáról.
– Milyen változásokat idézhet elő, ha elfogadják a most benyújtott törvénytervezetet? Nem ütközik-e más jogszabályokba, az alkotmányba a törvénytervezet?
– A kárpátaljai Anatolij Kosztyuh, aki a Nép Szolgája párt képviselője által jegyzett 5048 sz. tervezet – az önkormányzatok hivatalos épületein, és az önkormányzati vállalatok és intézmények épületein más államok zászlójának kifüggesztését, illetve az önkormányzati testületek ülésén más állam himnuszának előadását tiltaná meg – érvénybe lépte jogbizonytalanságot és jogi ellentmondást idézhet elő. Jogbizonytalanságot, mivel megfelelő, törvényben rögzített rendelkezés híján nehezen eldönthető, hogy tekinthet-e egy nemzeti kisebbség saját szimbólumának olyan, illetve ahhoz hasonló tárgyat, ami egy másik ország állami szimbóluma is.
Jogi ellentmondást pedig azért, mert ezen új, tiltó rendelkezés ellentétbe kerül Az ukrajnai nemzeti kisebbségekről szóló 1992. évi törvény ide vonatkozó rendelkezésével, mely – a nemzeti kulturális autonómia intézményének egyik megnyilvánulásaként – garantálja a nemzeti kisebbségek számára nemzeti szimbólumaik szabad használatát.
Az 5048 sz. tervezet érvénybe lépése csak abban az esetben tekinthető alkotmányosnak, amennyiben annak elfogadását a képviselők legalább 2/3-a támogatja majd. A jelenleg érvényes joghelyzetben, a Kárpátalján honos nemzeti kisebbségek, így a magyarság esetében is, a nemzeti szimbólumok szabad használatának jogosságát illetően alapvető fontosággal bír a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás 1992. december 17-én kelt, 469. sz. rendelete, Az ukrajnai nemzeti kisebbségekről szóló törvénynek a megyénkben való végrehajtásáról, melynek 5. pontja szerint:
„Azokon a lakott településeken, ahol egy tömbben élnek a nemzeti kisebbségek, az állami szimbólumok mellett megengedett a nemzeti szimbólum használata is”.
– Kijelenthetjük, hogy a jelenleg érvényes jogállapot szerint a nemzeti lobogó kihelyezése és nemzeti imádságunk (himnuszunk) éneklése teljes mértékben jogos cselekedet…
– Igen. Ezért is állok értetlenül az olyan hírek hallatán, melyek arról szólnak, hogy az egyik önkormányzat újonnan megválasztott magyar képviselői sikertelenül kezdeményezték a magyar trikolór kihelyezését, míg a másik szakvéleményt kért a himnuszunk éneklésével kapcsolatban.
– Valóban a szürtei „Himnusz-ügy” állhat a jogszabály megalkotásának hátterében?
– Én ezt egy kissé másképpen értelmezem. Véleményem szerint a „szürtei eset” egyike a közösségünk ellen irányuló, az általunk szerzett és gyakorolt jogok megszüntetését célzó cselekményeknek. Történetesen, a nyilvánosságra hozott videófelvétel úgy lett bemutatva, mintha azon valami rendhagyó, titkos, az ukrán államrend aláásására irányuló dolog történt volna, miközben ott már több évtizede gyakorolt, teljesen jogos, és már szokásnak tekinthető esemény ment végbe.
– Ezek szerint a szürtei képviselőtestület tagjai nem sértettek törvényt?
– A nemzeti szimbólum szabad megválasztása és használata, mint a nemzeti kultúra, identitás kifejezésének egyik alapvető joga, szerves része a nemzeti kisebbségek korszerű jogvédelmi rendszerének, mely fellelhető számos ország, így például Magyarország vonatkozó törvényében is. Ugyanakkor számos ország jogszabályai tartalmaznak megkötéseket. Például kimondják, ezek nem lehetnek azonosak valamely másik ország állami szimbólumaival, vagy meghatározzák azok használatának helyét és idejét. Ukrajna érvényes rendelkezései, a már említett nemzetiségi törvény 6. cikke, és Ukrajna nemzetiségei jogainak 1991. évi deklarációjának 4. cikke, normatív tartalmaira való tekintettel a progresszívebbek, demokratikusabbak közé sorolhatók.
