A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Jó tanuló, jó sportoló című felhívásra több mint 200 külhoni magyar fiatal nyújtotta be a jelentkezését. A kezdeményezéssel az volt a cél, hogy megtalálják azokat a határon túli magyar fiatalokat, akik a tanulás mellett valamely sportág területén is kimagasló eredményeket értek el.
Simon Rita
Összesen 19 külhoni nyert. Kárpátaljáról négyen részesültek 100-100 ezer Ft értékű jutalomban.
Az egyik közülük Ráti Márk, akit karate edzésén kerestünk fel.
A fiúcska edzője elmondta, az a célja, hogy tanítványai fizikailag és mentálisan is fejlődjenek. Mikola Brataszjuk szerint a gyerekek itt megtanulnak győzni és veszíteni. Dolgozni akkor is, amikor nincs sok kedvük hozzá, és továbbmenni akkor is, amikor már úgy érzik, nem képesek rá. A cél érdekében áldozatokat kell hozni: egy órával kevesebbet ülni a számítógép előtt, ritkábban lófrálni a városban.
– Márk is ilyen, céltudatos és fegyelmezett – jegyzi meg a Shidokan Karate világbajnok. – Eltökélt abban, amit csinál, ezért vannak ilyen jó eredményei.
Négy és fél éve kezdett el hozzám járni, az első perctől kezdve mindent belead, és azóta is töretlen a lendülete. Büszke vagyok arra, hogy ilyen kitartó, eltökélt, és már ennyi versenyen szerepelt kimagasló teljesítménnyel.
A gyerekeknek jót tesz ez a sport, megtanulnak viselkedni, önállóbbak lesznek és magabiztosabbak. Ezt tapasztalta Márk édesanyja is. Ráti Renáta elmondta, az első néhány edzés után azt vette észre, hogy a gyermek felelősségteljesebbé és összeszedettebbé vált.
– Miért pont a karatét választottad? – szegeztük a kérdést a kilencéves ungvári sportolónak.
– Négyévesen hoztak el a szüleim az első edzésre. Rögtön megtetszett, és eldöntöttem, ezt a sportot akarom űzni. Erőt, kitartást és türelmet ad. Többféle vállfaját gyakoroljuk a karaténak, érdekesek az edzések.
– Nagyon sok megmérettetésen vettél már részt, több aranyérmed, díjad van.
– A múlt évet leszámítva elég sűrű volt minden esztendő. A versenyek mindegyike nagyon nehéz, ugyanis végig koncentrálni kell, ki kell számolni a lépéseket, az ütéseket. Figyelni kell az edzőre is, aki tanácsokkal lát el. Ha meghallgatjuk, amit mond, és ügyesen alkalmazzuk az utasításait, akkor nyerhetünk. Azért mondtam, hogy türelemre is tanít ez a sport, mert egy versenyen például nem lehet kapkodni, ráugrani az ellenfélre, mert azzal nem győzünk. Az is motivál, hogy ilyen jó edzőm van, ő Shidokan Karate világbajnok, és az összes övet megszerezte már. Én is arra törekszem, hogy egyszer bajnok legyek. De nekem még csak sárga övem van zöld csíkkal.
– Hogyan sikerül összeegyeztetni a sportot a tanulással?
– Meg kellett tanulnom beosztani az időmet. Azon múlik minden. Angol különórákra is járok. Úgyhogy miután megcsináltam az iskolai és a különórás házifeladatokat, rohanok az edzésre. Ha sikerül, háromszor eljövök egy héten. Bár most egy pár hetet kihagytam, mert focizás közben eltört a kezem.
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Szívsebész szeretnék lenni, mint az apukám.
Amúgy a kedvenc tantárgyam a matematika. A természetrajz is tetszik. A későbbiekben is szeretnék sportolni, mivel úgy érzem, jót tesz nekem. Úszni is járok, ami szintén hasznos. Gyorsan futok, amit a fociban és a karatéban is ki tudok használni. Az, hogy nyertem a pályázaton, nagy löketet adott, még jobban bízom magamban, abban, hogy sikerül az, amit eltervezek. Nagyon boldog vagyok, és köszönöm szépen mindenkinek.
