Keresik a járható utat │KISZó-interjú

A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium jogelődje, a Magyar Állami Királyi Főgimnázium 1895-től működött. Az immár Bethlen Gábor nevét viselő intézmény 1991. szeptember elsején nyitotta meg kapuit, tehát idén ünnepli újraindulásának harmincadik évfordulóját.

Hegedűs Csilla

Az eltelt évtizedek alatt sok minden történt a gimnázium életében, voltak sikerek és kevésbé könnyű időszakok, de az iskola minden akadályt legyőzött, magas szintű oktatás zajlik a falai között.
– Amikor átvettem a gimnáziumot, a körülmények nem voltak a legmegfelelőbbek, de merem állítani, hogy az oktatás színvonala a magyar iskolák között a legjobb volt Kárpátalján. Úgy éreztem, hogy azt a szintet fenn kell tartanunk, és a kiváló kollektíva segítségével ez sikerült is.

A ZNO-t véve alapul a legutóbbi tanév is ezt bizonyítja, ugyanis a mi gimnáziumunk végzett az első helyen a magyar iskolák között – kezdte beszélgetésünket Szabó Árpád, aki 1999 óta igazgatja a tanintézményt.

Rengeteg változás történt az eltelt évek alatt. Új tehetséggondozó iskolák nyíltak, amit a BMG is érzékelt. Míg régebben egy-egy felvételi alkalmával 180-200 gyerek közül választották ki a legjobbakat, sokukat helyhiány miatt nem tudták felvenni, az utóbbi években a 80-at sem éri el a felvételizők száma. Közülük kell kiválasztani azokat a gyerekeket, akik tovább tanulhatnak a tanintézményben, ugyanis a szintet tartani kell.

– Úgy hiszem, a szintet valóban tartják, hiszen az iskola tanulói évről évre kiváló eredményeket érnek el a tantárgyi vetélkedőkön megyei, országos és nemzetközi versenyeken is.

– Hála a Jó Istennek ez valóban így van, s csak remélni tudjuk, hogy a jövőben is folytatódik ez a tendencia. Ugyanis eddig az országos versenyeken lefordították magyarra a feladatokat, de ha ez a jövőben nem fog megtörténni, akkor nyilván nehezebb lesz tanulóinknak a dobogóra állni. De arra nagyon büszkék vagyunk, hogy tavaly angolból az egyik diákunk 200 pontos tesztet írt, egy másik 198-ast. Nálunk egyébként nem úgy működik, hogy egy-két kiemelkedően tehetséges tanulónk van, mindannyian okosak, jól teljesítenek.

– Amikor elhagyják a gimnazisták az alma mater falait, hol tanulnak tovább?

– Ez általában gazdaságfüggő. Amikor Ukrajnában úgymond jobban mentek a dolgok, volt olyan évünk, amikor a tanulók több mint fele itthon folytatta a tanulmányait. De általában Magyarországra mennek felvételizni, sőt tavaly az egyik végzősünk egy csehországi egyetemre nyert felvételt.

A gimnázium a 2020-2021-es tanévet 303 diákkal kezdte, 29 végzősük és 47 első osztályos tanulójuk van. Mint minden más tanintézményben, a koronavírus-járvány miatt náluk is online oktatás zajlott. Arra voltam kíváncsi, mennyire befolyásolta ez az állapot a jól megszokott tanítási rendet.

– Nem vagyunk a távoktatás híve, de mivel elkerülhetetlen volt, próbáltunk alkalmazkodni a helyzethez, és a legjobbat kihozni belőle. A legnagyobb kihívást a megfelelő oktatási formák megtalálása jelentette. Kreatív, hivatástudattal rendelkező pedagógusaink megtalálták a módját, hogy a körülményekhez képest hatékonyan működjenek. Megkeresték azokat az online platformokat, amelyekkel el tudták érni, meg tudták szólítani a tanítványaikat. Bár az elején nehezen volt elképzelhető, mégis működött számtalan előnyével és hátrányával együtt. Úgy gondolom, hogy nagyon hamar tökéletesre fejlesztettük az online oktatást. Persze mi, pedagógusok is még mindig tanuljuk ezt, és úgy hiszem, a távoktatásban nemcsak a gyerek, de a tanár is vizsgázik. Amikor néhány hetes kimaradás után ismét a padokba ülnek a tanulók, sok idő kell, amíg újra belerázódnak abba a szisztematikus munkába, amit a nappali oktatás igényel. A távoktatás kissé lezserebbé teszi őket.

– Gondolom, a harminc év alatt „saját részre” is kineveltek tanárokat.

– Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a tanári gárda egyharmada egykori gimnazista. Az egyik helyettesem, Erdei Éva is itt tanult valamikor, és még sorolhatnám. Örömteli ez, hiszen innen indultak, és ide tértek vissza, és azzal a követelményrendszerrel élnek, amit velük szembe is érvényesítettek az elődeik.

– Tudjuk, hogy egy intézményvezetőnek az oktatási-nevelési feladatok mellett megannyi más dolga is van. Vegyük például az iskola anyagi-műszaki bázisát.

– Az utóbbi években, magyarországi segítséggel jelentős előrelépés történt. A mi tanintézményünk rendelkezik az egyik legjobban felszerelt számítástechnikai szaktanteremmel, van egy laborunk, ahol Homa György pedagógus kollégánknak köszönhetően magas színvonalú képzés folyik. Munkáját ugyancsak az egykori gimnazista, Szocska József segíti. Jól felszerelt a kémia, biológia, fizika szaktantermünk, illetve két angol és egy német szaktantermünk is.

Az igazgató szobájának ablakán kitekintve vettem észre, hogy az udvar másik felében zajlik a munka. Hosszú évek óta ellátogatok a tanintézménybe, és bizony annyiszor kérdeztem már, mikor lesz a fundamentumra építve is valami?

– Óriási mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen – ugyancsak a magyar kormány támogatásának köszönhetően – végre-valahára hozzáláthattunk a gimnázium új szárnyának építéséhez. Mondhatjuk, hogy kiböjtöltük ezt, hiszen amikor igazgató lettem, már akkor látni lehetett, hogy bővíteni kell az iskolát. Ajánlották, hogy költözzünk máshová, szóba került többek között a valamikori orosz tannyelvű iskola is. Az nem jött össze, így lassan hozzáláttunk a jelenlegi épület renoválásához.

A legnagyobb gondunk a helyhiány volt, most az épület minden kis sarkát kihasználjuk, az egyik folyosó végében például könyvtárat létesítettünk.

Arra a döntésre jutottunk, hogy építkezni kell. A 2000-es évek elején a járási oktatási osztály akkori vezetője, Medvigy István is támogatott minket, addig el is jutottunk, hogy 2004-ben letettük az alapkövet. Később az új oktatási vezető, Lengyel László idején kezdtük el az építkezést járási finanszírozással, de az sajnos abbamaradt. Minden egyes évben próbáltunk pénzt kieszközölni a folytatásra, rengeteg ígéretet kaptunk, de azok sajnos csak ígéretek maradtak. Petruska István, a járási közigazgatás korábbi elnöke nevéhez fűződik az új tervdokumentáció elkészítése. A magyar kormányt is évekig kérelmekkel ostromoltuk. Végül, talán az eredményeinket elismerve, úgy döntöttek, anyagilag támogatják az iskola kibővítését. Ez gyönyörű ajándék az itteni magyarság számára, ugyanis sok-sok évig szolgálhatja még a kárpátaljai magyarságot az új épület. Mi pedig igyekszünk iskolánkat a továbbiakban is tartalommal megtölteni.

– Mi kap majd helyet az új épületben?

– Mint ahogy már említettem, vannak szaktantermeink, de azok nem minden esetben felelnek meg a követelményeknek, ezért leginkább a szaktantermek lesznek majd az új épületszárnyban, és a kollégáim is végre egy olyan tanárit kapnak, ahol mindenki leülhet a saját asztalához. Természetesen lesz egy nagy aula, ahol megtarthatjuk a nagyobb ünnepségeinket, és nem kell áznunk-fáznunk az udvaron. A gyerekek korszerű étkezdében fogyaszthatják el az ételt, és teljesül végre a régi vágyunk is, lesz tornatermünk, ami óriási hiánya az iskolának méghozzá kettő is.

Emellett klubhelyiség, konferenciaterem és vendégszobák is kialakításra kerülnek. Ha minden jól megy, az átadásra 2022. szeptember elsején kerül sor.

Arra a kérdésemre, hogy ha a szaktantermek átköltöznek az új helyre, mi lesz a mostaniak helyén, az igazgató elmondta, azok is maradnak, vagyis mindenből kettő lesz. Később pedig nincs kizárva, hogy a szaktantermeket osztályokká alakítják át, ugyanis a mostaniak szűk, kis méretű helyiségek.

– Ugyancsak ebben az épületben kapott helyet a kollégiumuk. Az milyen állapotban van?

– Sajnos a kollégiumunk körül problémák merültek fel, mégpedig jogi és anyagi. Tanintézményünk a Beregszászi kistérséghez került, és keressük a lehetőséget arra, hogy megtarthassuk. Ennek érdekében találkoztunk és megvitattuk a kérdést a polgármesterrel, a városi oktatási osztály vezetőjével. Sokan úgy gondolják, hogy a kollégium jár annak a gyereknek, aki igényli. Ez nem így van, a kollégium külön szolgáltatás, fenntartása összesen hárommillió hatszázezer hrivnyába kerül évente. A kistérség ennyi pénzt nem tud adni. Az ukrán állam a kollégiumok fenntartását most módosítja, ezért meg kell találnunk a törvényi alapokat és az anyagi fedezetet.

Eddig még senki nem mondta, hogy szüntessük meg, zárjuk be a kollégiumot, mindenki keresi a járható utat, és ígéretet tettek, hogy lehetőségeikhez mérten segítenek, hogy megmenthessük a kollégiumot.

Vannak ugyanis tanulóink a Felső-Tisza-vidékről, az Ungvári, Munkácsi járásból, Ugocsából, a Bereg-vidék távolabbi településeiről.

– Mit vár az idei esztendőtől?

– Szeretném, ha megtarthatnánk azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt években produkáltunk. Szeretném, ha rendeződne a kollégium sorsa, hogy tovább tervezhessünk. Jó lenne, ha sikerülne támogatni a Kaszonyból, Dédából, Beregújfaluból stb. beutazó gyerekek költségeit. Nekünk minden gyerek, minden tehetség számít. Mivel a gimnáziumhoz háromhektáros földterület tartozik, akár további fejlesztéseken is gondolkodhatunk, ehhez már csak jószívű és adakozó szellemű embereket kell találnunk, és akkor ennek az iskolának nagy és hosszú jövője lesz.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó