Nagyon fárasztó és megalázó folyamatosan gyanakodni. De ha nem szeretném, hogy átverjenek, megrövidítsenek, állandóan a szolgáltatók körmére kell nézni. Tapasztalataim szerint ugyanis döntő többségük rendre bepalizza klienseit, inkorrekt azokkal szemben, akiknek a bevételeit köszönheti. Csak egy-két példa az elmúlt napok „terméséből”.
A szomszédom, aki három éve ugyanabba a húsboltba jár, pulykavörös fejjel adta elő panaszát, miszerint a minap egy egész tyúkot vásárolt a férje születésnapi ebédjéhez, amire több közeli családtagot is meghívtak. Az üzletben még mondta is az ismerős eladónőnek, milyen eseményre lesz a szárnyas, aki mosolyogva és az ünnepeltnek boldog születésnapot kívánva csomagolta be a kétkilós „friss” madarat. Csak odahaza derült ki, hogy romlott terméket sóztak rá. Hiába ment másnap pörölni az eladónőhöz, az ünnepi ebéd hangulatát az már nem tudta megmenteni.
Kapok egy sms-t a bankból, hogy levontak a bankkártyámról 15 hrivnyát. Keresem a levonás célját az online bankban. Semmi nyoma. Hívom az illetékes banki intézőt, aki már néhány hónapja, a szerződéskötéskor is igencsak erőszakosan próbált számos, általam nem kívánatos szolgáltatást rám tukmálni. Többek között egy hitelszámla hasznosságáról is győzködött, s ellenkezésem ellenére megnyitotta azt számomra, s a hozzá való kártyát is átnyújtotta. Amikor kérdőre vonom, milyen alapon történt a tizenöt hrivnyás levonás, azt mondja, azzal a céllal, hogy ha csalók feltörik a bankszámlámat és ellopják a pénzemet, a pénzintézet garantálja, hogy megvéd. Magyarán ez egy biztosítás? – kérdezek vissza nevén nevezve az ugyancsak nem igényelt szolgáltatást. Hát, igen, válaszolja az illető, aki el akarja velem hitetni, hogy erre én adtam engedélyt a szerződéskötéskor.
Ami sántít, hisz az elmúlt hónapokban nem történt ilyen jellegű levonás, azt önkényesen, a kliens megkérdezése nélkül iktatta be a bank munkatársa.
Miután határozottan felkérem a hölgyet, hogy szüntesse meg a biztosítást és zárolja a hitelkártyát is, két nap múlva meglepő telefonhívást kapok a bank egy másik munkatársától. A hölgy euforikus hangon közli velem ugyanis, hogy gratulál, mivel a hitelkeretemet megduplázták. Amikor közlöm vele, hogy két napja megszüntettem a hitelszámlát, meglepődésében elnémul. Majd pillanatnyi zavarából felocsúdva tovább hadarja, ecseteli, hogy milyen kár, hisz mennyi privilégiumot biztosít egy hitelkártya, és gondoljam meg stb.
A bank hitelességét rontja, ha nem veszik figyelembe a kliens óhaját, jogtalanul gazdálkodnak a pénzével. Á, ez számukra semmiség. Vagy napi norma?!
Hogy számos szupermarketben, hivatalban nem gondolnak a fogyatékkal élőkre, hogy az üzletekben nincsenek kontrollmérlegek, hogy a pénztári csekken egészen más ár szerepel, mint a polcok árcéduláin, hogy a csomagmegőrzőt valójában nem őrzi senki, hogy a kommunális szolgáltatók előre akarják kifizettetni velünk a még el nem használt energia árát, hogy a garanciás termékhez indokolatlanul követelik a csomagolást (és még sorolhatnám), vagyis, hogy nap mint nap megsértik fogyasztói jogainkat, az elfogadhatatlan.
Ha megtévesztenek, rászednek, félrevezetnek, megkárosítanak bennünket, ne hallgassuk el. Ugyanis ezzel feljogosítjuk a szolgáltatókat, hogy ebben a szellemben folytassák tovább…
Magyar Tímea
