Könnyen szót ért az emberekkel. Sokoldalú, nem szeret tétlenkedni, és nem fél az új dolgoktól. Több lábon áll, a szülőföldön való boldogulás lehetőségeit keresi. Nehezére esik csendben maradni, rosszul viseli a bezártságot.Kulcslyuk rovatunk vendége Baranyi Gyula, a Haranglábi Oktatási-Nevelési Komplexum pedagógusa
Simon Rita
– A pedagógusok nem könnyű életét választotta.
– Történelmet és földrajzot tanítok a Haranglábi Oktatási-Nevelési Komplexumban. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának történelem szakán szereztem diplomát, aztán elvégeztem a földrajz és a fizikai rehabilitáció szakot is. Testnevelést is taníthatnék. 2015-ben, az egyetem elvégzése után rögtön munkába álltam. Nehéz volt belerázódni az oktatásba, de már megszerettem, s egyre jobban kedvelem. Szeretem a gyerekeket, boldoggá tesz, ha látom rajtuk az érdeklődést. A visszajelzések alapján nem vagyok szigorú, de tudják, hogy nem szórakozhatnak velem. A gyerekekkel is megtalálom a közös hangot, megértő vagyok, és bármiről el tudunk beszélgetni.
– Más elfoglaltsága is akad.
– Mozgalmasak a mindennapjaim, főleg nyáron. Gyümölcsösöm van, barackfákat ültettem. Szénával is foglalkozom. Lovardák, kisgazdák vásárolják. A szántóföldekről begyűjtött terményt eladom. Szerencsére sikerültek az Egán Ede pályázatok, így volt lehetőség fejlődni. Minél több eszközt szereztem, annál több mindenbe fogtam bele. Például batátát is termesztettünk, Kárpátalján az elsők között voltunk, akik ebbe belefogtak.
– A vendéglátás sem áll messze öntől.
– Édesanyáméknak van egy vegyesboltjuk és egy kávézójuk, ahol szintén besegítek. Azt tervezzük a feleségemmel, hogy idővel éttermet nyitunk. Ez még a jövő zenéje. Néha rossz, hogy ennyi mindenbe belekapok, máskor viszont jó, mert az egyik a másikat kiegészíti.
– Van még egy plusz elfoglaltság.
– Kéthónapos a kisfiunk, Gyuszika. Nagyon örülünk neki.
– Ön minek készült gyerekkorában.
– Kiskorom óta azt néztem, miből lehet pénzt csinálni, mivel járhatnék a legjobban. Az orvosi vagy fogorvosi szakma kellően jövedelmezőnek tűnt, de végül meggondoltam magam. Gyerekkoromban nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Rengeteg sérülésem, sebhelyem van, ami azokból az időkből való. Állandóan a barátokkal lógtam, a természetet jártuk, ha pedig nem, akkor a számítógép előtt ültünk, mert akkor még igazán nagy slágereknek számítottak a játékok.
– A számítógép iránti vonzalma a mai napig tart?
– Igen. Tavaly sikerült összeraknom az első számítógépet, és rájöttem, nem is annyira nehéz. A játékszenvedélyem még tart, csupán már időm nincs rá, régen nagy gamer voltam. Ezért is értem meg azokat a fiatalokat, akik most odavannak a számítógépes játékokért, mert belőlem sem hozott ki semmilyen rosszat, én látom a jó oldalát. Ha mértékkel végzik, nem tartom káros tevékenységnek.
– Korábban a testépítésre is nagy figyelmet fordított.
– 2010-ben kezdtem edzni, aztán elkapott a gépszíj. Egyetemi éveimben sokat foglalkoztam vele. Tudni kell rólam, hogy nagyon sovány voltam, ezért kipróbáltam a táplálékkiegészítőket, viszont arra az volt írva, edzés után kell fogyasztani… Nem volt más választásom, mint gyúrni. Ma már nincs annyi időm erre, de évente pár hónapot így is aktív edzéssel szoktam tölteni.
– Diákkorában is aktív volt.
– Szerettem a társasági életet, a mozgalmas mindennapokat. Két évig voltam a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének alelnöke is.
– Könnyen szót ért az emberekkel.
– Abszolút, ebből sosem volt gondom. A nyelvtudás is sokat segít, édesanyám ukrán anyanyelvű.
– Derűlátó?
– Általában igen.
– Alkalmazkodó?
– Teljes mértékben. Ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném, nem gond, alkalmazkodom, aztán valamit kihozok belőle.
– Szereti a változatosságot?
– Nem. Szeretem, ha minden úgy megy, ahogy megszoktam. Persze néha vannak kivételek. Az új dolgok kipróbálásától viszont nem ódzkodom.
– A családon kívül mi az, ami nélkül nem tudná elképzelni az életét?
– A természet, a szabadság. Ha azt mondanák, bármit megkapok, de cserébe bezárnának valahová, azt nem vállalnám. Ezért is szeretek a földeken dolgozni, kint lenni a szabadban, jönni-menni.
– Könnyen megbízik az emberekben?
– Sajnos igen. Már volt rá példa, hogy visszaéltek a jóhiszeműségemmel.
– Bakancslista?
– A terveim közt szerepel, hogy elutazzam a világ távolabbi pontjaira. Tudom, ha elkezdeném szervezni, akkor sikerülne, és megvalósítanám, de egyelőre még marad álomnak. Sajnos jellemző rám a halogatás, sokszor csak úgy tolom magam előtt a dolgokat, és nem tartom elég fontosnak ahhoz, hogy nekikezdjek.
– Példakép?
– Édesanyám. Rengeteget dolgozott és szép eredményeket ért el, jó körülményeket teremtett számunkra.
– Min szeretne változtatni?
– Igyekszem odafigyelni arra, hogy befogjam a szám. Mindenbe beleszólok. Például, ha a tanáriban folyik valamilyen eszmecsere, nem bírom ki, hogy ne fűzzek hozzá valamit. De mostanában már sikerül hallgatni, viszont ez nagy kínokkal jár. Rájöttem, hogy sokszor felesleges okoskodni, az emberek úgysem hallgatnak a másikra. Akik ismernek, tudják, hogy néha gyerekesen viselkedem, mindenen nevetgélek, viccelődöm. Viszont ezen nem szeretnék változtatni.
– Mivel lehet megbántani?
– Bárhogy szidhatnak, nem veszem a szívemre. Viszont ha közeli családtagok kritizálnak, az rosszul esik. Az igazságtalan megjegyzések dühítenek fel a leginkább.
– Milyen elv szerint éli az életét?
– Ne féljünk kipróbálni új dolgokat!
