Ma az oroszbarát média, holnap a magyar érzelmű sajtó kerül sorra? Talán nem vagyok egyedül, akinek ez a vészes gondolat jutott eszébe a három ellenzéki tévécsatorna önkényes bezárása kapcsán. Volodimir Zelenszkij államfő súlyos alkotmányos és törvényi kétségeket ébresztő módon némíttatta el a NewsOne, a ZIK és a 112-es hírtelevízió népszerű adásait. Akár egyet is érthetnénk a motivációval, egyrészt, hogy a gazdasági szankciók alól a média sem kivétel, másrészt, az említett csatornák az orosz propaganda elhintői ukrán földön.
Ennél viszont sokkal többről és igazából másról van itt szó. Az említett tv-adók valódi bűne egészen más. A hatalommal szembeni kritikájukat eddig és ne tovább volt hajlandó tűrni a pillanatnyi vezetés. Zelenszkij és köre olyan példátlanul brutális lépésre szánta el magát, amit még sokat szidott elődje, Petro Porosenko sem merészelt megtenni. 2019-ben, már elnökké választása után nyilatkozta azt a komikusból lett politikus, hogy soha nem megy el odáig, hogy médiumok felett ítélkezzen. Nos, mégis megtette. Persze nem ez az első eset, hogy szembehelyezkedik saját korábbi ígéretével, hiszen jól emlékezhetünk arra, amint a kampány során még bőszen hangsúlyozta a jogtipró oktatási és nyelvtörvény alkotmányos és emberjogi felülvizsgálatának indokoltságát, hogy aztán kadenciája során nemhogy ne segítse ezt a folyamatot, hanem egyenesen gátolja.
A kritikus hangú média hatósági elhallgattatása a legsötétebb diktatúrákra jellemző. Szakmai szervezetek, politikai elemzők számtalan oldalról közelítik és ítélik el a bírósági jogalap nélkül meghozott döntést. Amint látjuk, az ukrán lakosságot is erősen megosztja a kérdés. A politikum nyilván saját céljaira használja az ügyet.
Jómagam egy másik oldaláról szeretném megközelíteni az elnöki cenzúrát. Mit is üzen számunkra a kijevi lépés? Akár azt is üzenheti, vigyázzunk, de nagyon, mert ezek után bármikor bárkit és bármiért ellehetetleníthetnek, amire a nemzetbiztonsági tanács titkára nem is olyan burkoltan már tett is utalást. S ha figyelembe vesszük, hogy Ukrajnában az oroszok mögött – gonosz szándéktól vezérelve – a magyar közösséget tették meg második számú ellenségképnek, bizony nekünk sem árt vigyáznunk, akik itt, Kárpátalján magyar nyelven írunk, sugárzunk. A hatalom akarva-akaratlanul is valami öncenzúrára hasonlító folyamatot indíthat el, hogy az újságírónak kétszer is el kelljen gondolkodnia, mielőtt kritikusabb hangot engedne meg magának. A nyilvánossághoz szólók egyik alapfeladatát szeretnék derékba törni, elvennék a média görbe tükör funkcióját.
Aki pedig szót merészel emelni a bezárt csatornák és a munka nélkül maradt több száz kolléga érdekében, azt a „rögtönítélő bíróság” azonnal oroszbarátsággal és nemzetellenességgel vádolja meg. Ebben a különösen cudar és vészterhes helyzetben igazán bátor cselekedetnek tartom a Kárpátaljai Megyei Tanács magyar frakciójának kiállását, amely a rá nehezedő politikai nyomás ellenére is kitartott álláspontja mellett, miszerint a hatalom lépése lábbal tiporja a sajtószabadságot és megengedhetetlen egy Európába igyekvő, magát jogállamnak tekintő országban. Babits szavai jutnak eszembe, miszerint vétkesek közt cinkos, aki néma…
