Élet a múlthoz méltóan │KISZó-interjú

Időutazás egy középkori várkastélyban.

A beregszentmiklósi várkastély a fejlesztések, restaurálások után is megőrizte korhű jellegét és a légkörét. Az embernek az az érzése támad az embernek, mintha falai között megállt volna az idő, és ezzel együtt az erődítmény ura sem öregedne egy percet sem. Bartos József ugyanolyan széles mosollyal fogad, szelíd hangon köszönt, mint legutóbbi, majdnem öt évvel ezelőtti ottjártunkkor. A vár bérlőjének következő lépését nehéz megjósolni, ám nekünk most elárult néhány kulisszatitkot.

Simon Rita (Beregszentmiklós)

Az épületbe belépve a várépítő és az erődítmény életében évszázadokon át meghatározó szerepet játszó Perényi-család sírboltja és címere ötlik a szemünkbe. De itt láthatjuk Zrínyi Ilona, a ház őrzőjének és úrnőjének portréját is. Bartos József rögtön meg is jegyzi, az utóbbi időben Ukrajnában is egyre nagyobb figyelmet szentelnek Thököly Imre feleségének, viszont nagyon bántja, hogy pontatlan információkat terjesztenek, és ezzel elferdítik a múltat.

Egyvalamire kényesen ügyel a vár bérlője: nem végeznek jelentős átalakításokat, a restaurációs munkákat sem viszik túlzásba, csak az állagmegőrzés szempontjából lényeges munkálatokat végzik el. Éppen ezért, aki belép a Munkácstól nem messze lévő várkastélyba, azonnal visszarepül az időben.

– Itt tartjuk a Szent Miklós Lovagrend összejöveteleit – magyarázza Bartos József a lovagteremhez érkezve. – Itt tanácskozik a kilenc kapitány és a huszonnégy udvari dámával. Itt döntünk életről és halálról… Pontosabban arról, hogy milyen fesztiválokon fogunk részt venni, milyen rendezvényeket szervezünk. Rendszeresen jártunk külföldre, Litvániában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és számos más helyen fordultunk meg a járvány előtt. A lovagi tornákon jó helyezéseket értünk el.

Ezeken a megbeszéléseken határozzuk el azt is, hogy milyen vonalat választunk, a rekonstrukcióra vagy a lovagi párbajozásra fektetjük a hangsúlyt az előttünk álló időszakban.

Ez utóbbi már sporttá vált nálunk. Ami jó is, meg nem is, mivel sokkal komolyabb felkészülést igényel, viszont sajnos sokan eltérnek az eredeti szabályoktól és a korhű öltözéktől, fegyverezettől. Évek óta rendszeresen nagyszabású virágfesztivált szervezünk, ahová az osztrák Habsburg-család tagjai is el szoktak jönni. Tavaly ez elmaradt, akárcsak az Ezüst Táltos nemzetközi lovagfesztivál. Viszont a karantén ellenére sem ültünk tétlenül, várakat foglalunk el Kárpátalján.

– Várfoglalás – ez alatt mit ért?

– A lovagrendünk vezetőjeként két éve kirendeltem kilenc kapitányt a kilenc kárpátaljai várba. Ők azért felelősek, hogy ott fellendítsék a kulturális életet, bekapcsolódjanak a rendezvényekbe, gondoskodjanak a várnak és környékének a rendbe tételéről. A dolhai várat például már teljesen elfoglaltuk ilyen szempontból. Több rendezvényt is lebonyolítottunk, létrehoztuk a Dolha-feszt-et. Kapcsolatban vagyunk a Teleki László Alapítvánnyal. Ők segítettek legelőször a mi várkastélyunknak is. Elsősorban magyarországi forrásokra számíthatunk, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogat minket. Viszont ők a rekonstrukcióba nem tudnak bekapcsolódni.

– Az ön tevékenysége a kitűnő példája annak, hogy kevés pénzből, lelkesedéssel is el lehet érni nagy dolgokat.

– Lépésenként haladtunk. Amikor bérbe vettem a várkastélyt, álmodni sem mertem volna, hogy idáig eljutunk. Még 29 évig tart a bérleti szerződés. Nem fogom megélni a végét, de bízom abban, hogy a Jóisten nem hagyja elveszni mindezt, és nem lesz itt újra autószerelő műhely… Mindent megteszünk azért, hogy tudjanak erről a helyről, és mindenki a sajátjának érezze, az emberek ne hagyják majd elenyészni. Az udvaron évekig garázsok álltak, azokat nemrég felvásároltuk, hogy szétszedhessük. Szeretnénk visszaépíteni azt a gyönyörűszép parkot, amit a gróf kérésére létesítettek itt. Már három éve épül-szépül a kültér, óriási kihívás volt visszaadni a régi arculatot. Már csak azért is, mert a benzinnel, higannyal átitatott talajban szinte semmi sem akart megmaradni. Több mint egy méter mélyre kellett ásnunk, hogy életképesek legyenek az oda ültetett fák, amelyeket még sokáig dédelgetni is kell, máskülönben kiszáradnak.

Több mint 160 csemetét ültettünk ki. A parkért a feleségemet illeti a dicséret. Tetyana kezei formáltak mindent. Gyönyörű rózsákat nemesített.

Az egyiknek az Ilona szíve nevet adta. Utánozhatatlan színe és illata van, az emberek nem győznek betelni vele, ha meglátják. A parkban található domborműveket is ő készítette.

– Bent is történtek átalakítások az elmúlt időszakban.

– Abban a szobában, ahol több éve éltünk a feleségemmel, nagy átalakítás zajlik. Hamarosan megnyitjuk a szkíta és a kelta kultúra emléktárgyaiból álló kiállítást. Sok elemmel bővült a kollekció, így már rendszerezett tárlatot nyithatunk. A neolit és paleolit korból fennmaradt tárgyakat is bemutatjuk. Emellett szeretnénk egy, a Beregszentmiklóson kiadott, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc kézjegyével ellátott írásokból is összegyűjteni egy kiállításra valót. Ötletekből nincs hiány, csak sok jó ember, pár ügyes kéz, tenniakarás és némi pénz kell ahhoz, hogy méltóvá tegyük a múltat. Azt szeretnénk, ha a várkastély kulturális központ lenne, mivel a várak – a védelmen kívül – ezt a funkciót látták el a múltban is.

A legtöbb munkát a második szinten végeztük az utóbbi időben. Már csak a konzerválás van hátra. A mennyezettel sok gondunk volt. Fenomenális építészeti bravúrnak lehetünk szemtanúi.

Korábban itt egy több mint két méteres betontömb állhatott, ami 73 köbméter fát tartott a „hátán”. Nem értjük, hogy most ez a 30 centis fal hogyan bírja el, és hogyan tűrte húsz évig a különböző természeti viszontagságokat.

Sokáig ugyanis nem volt tető az építményen, beesett a hó, eső, sokszor víz állt itt.

– Csontokat is találtak a falban.

– Véletlenül bukkantunk rájuk. Az egyik szobában megtalálták a titkos járat folytatását. Viszont most nem merünk továbbmenni, egy statikusra lenne szükségünk, aki megmondaná, hogy biztonságosan elvégezhető-e a további munka. Amikor megtaláltuk a csontokat, egy kicsit elkeseredtem. Ugyanis az a legenda járta, hogy egykor embereket falaztak be ide annak érdekében, hogy védjék a várat. Én ezt mindig is tagadtam. A turisztikai cégek ebből szenzációt csináltak. A csontokat megvizsgáltuk, s kiderült, tyúkcsontokat találtunk…

– Mindenhol nagy fejtörést okoz a restaurálás.

– Mindenhez óvatosan közelítünk. Nem végzünk komoly beavatkozásokat, nem akarok mindent megváltoztatni, csak minimálisan próbálunk korrigálni a helyen. A kőfal és a kőmennyezet a pusztítás, rombolás ellenére is megmaradt. Nehezen tudjuk eldönteni, hogyan kezdjünk hozzá a helyreállításához. Mert a fal nem túl stabil, viszont nem akarunk ráhúzni egy réteget. Ebben a szobában szeretnénk visszarakni a kályhát is, ami egykor itt állt. Ehhez már korhű leleteket is találtunk. Rendszeresen végeznek a területen ásatásokat. Az egyik kutatás alkalmával az ungvári egyetem magyar intézetének archeológusa, Mihók Richárd a 16. századból származó kályhacsempéket talált, melyek Perényi-címerrel voltak ellátva. Keramikusokat bíztunk meg, hogy készítsenek ugyanilyeneket, amiből kirakjuk a kályhát.

– Ha már a mesterségeknél tartunk: említette, hogy a régi céhmesterségeket akarják újjáéleszteni.

– A garázsok helyén régen istállók álltak. Amióta a magyar kormány támogatásával sikerült vennünk két lovat, ismét így funkcionálnak e helyiségek. Az udvaron egy középkori városkát akarunk kialakítani, régi mesterségeket – pékséget, kovács- és kerámiaműhelyt – élesztenénk fel, ahol a fesztiválokon egy-egy rendezvény alkalmával nagyon látványosan tudnánk felidézni a múltat. Arra törekszünk, hogy bevonjuk a fiatalokat, és megszerettessük velük ezt a miliőt.

– Most egy újabb közös projektbe akarnak belefogni a feleségével, ami nem kis kihívást jelent mindkettőjük számára.

– Ez az elképzelés mindent túlszárnyal. Az udvaron lévő óriási műhelyt nem szedtük szét, mert kiderült, hogy egy 4. századbeli bazilika pontos mása. Az egyik rendezvény alkalmával lélegzetelállító volt az akusztika. Elhívtuk a Cantus kórust is, és nem tudtak betelni a hangzástól.

Apolló-teremmé szeretnénk átalakítani, a magas művészet szimbólumává kívánjuk tenni.

Ez azt jelenti, hogy a 80 méter hosszú, és 10 méter magas falat festményekkel látom el, a feleségem pedig domborművekkel. A hatalmas méret is riasztó, ám inkább az a kihívás benne, hogy valami olyat vigyünk fel a falra, aminek van mondanivalója, az igazi értéket képvisel. Egy művész azt mondta, ez három alkotónak két életre való elfoglaltság lenne. Mi pedig ketten bevállaljuk… elvetemültek vagyunk… ez egy betegség. De először a tetőt, az ablakokat és a falakat kell rendbe hozni.

Valami olyat kell mutatni, ami az antik művészetből táplálkozik, de a jövőbe mutat, és reményt ad, hogy nincs minden veszve, és még célunk van itt a földön.

Sokan nem értik, hogy ha most nem őrizzük meg azt, amink van, nem merítkezünk a múltból, akkor egyszercsak elmúlunk…

– Ha már fiatalok. Nyelvtanfolyam és képzőművészeti képzés is működik a vár területén.

– Arról álmodozunk, hogy hamarosan magyar óvodát nyitunk. Ezt a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség is támogatja. Beregszentmiklós egykor színmagyar falu volt. A fél éven át tartó foglalkozásokért Fodor Ilona a felelős a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola megbízásából. Úgynevezett harmonikus fejlődési iskolát is indítottunk, ahol képzőművészetet, zenét és egyebeket oktatunk a feleségemmel. Oklevelet nem adunk, viszont magasszintű és unikális tudást igen. Jómagam sem rendelkezem diplomával, amit tudok, mesterektől tanultam, mindent, amit csak lehetett, kiszippantottam azokból a sokat látott emberekből.

Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk, azt gondoltam, hogy lesz egy kis hely, nyugalom, ahol elleszünk.

Művész vagyok, nem közszereplő, ezért nehéz olykor ezt a várat működtetni. Szeretnék csak egyre koncentrálni, és azt magas szinten művelni.