Energikus, tettrekész, a harmóniára törekszik. Nem fukarkodik az elismerő szavakkal, őszinte és határozott jellem. Egész életében a hit, remény és szeretet hármasára támaszkodik. Az emberekben csak a jót látja, nehezen lehet megbántani. Mindenkit maga elé helyez, a „szeretettankja” sosem ürül ki teljesen. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Varga Valéria, a Tiszapéterfalvai kistérség pénzügyi osztályának vezetője.
Simon Rita
– Mi foglalkoztatta gyerekkorában?
– Színésznőnek készültem. Romantikus alkat voltam, imádtam a filmművészetet, az összes előadót, hazait és külföldit egyaránt, ismertem. Rengeteg folyóiratot olvastam a témában, teljesen magával ragadott. Azt terveztem, hogy a 8. osztály után erre a szakra fogok felvételizni. Apukám próbált lebeszélni róla, hiszen csak a Szovjetunió valamelyik nagyvárosában lehetett volna megvalósítani az álmomat. Ügyesen elérte a célját, ugyanis egyszer hazahozta Bahomil Rajnov könyvét, amely egy balett-táncos életét írta le, aki sztár akart lenni, viszont csak a statiszta szintjéig jutott el, és az egész élete ráment arra, hogy várta a nagy szerepet, ami sosem jött el. Ez kijózanított engem is. Utólag rájöttem, nem is annyira a színészet érdekelt, csupán azt szerettem volna, ha sok emberrel ismerkedhetem meg, érdekes személyekkel kommunikálhatok és világot látok.
– Végül a pénzügyi szakmát választotta.
– Lembergbe mentem tanulni. Én voltam az egyetlen magyar a technikumban. Csupa jó emlékeim vannak, mindenki segített nekem, szerettek és kedvesek voltak. Fél évig azt hitték, csendes gyerek vagyok, viszont csak nem beszéltem jól a nyelvet. Később már belejöttem és megismerték a csicsergő oldalam. A diplomaszerzés után, 1985-ben munkába álltam, és egyúttal felvételiztem az Ungvári Nemzeti Egyetemre is, levelező tagozatra. Nagyszőlősre helyeztek ki a pénzügyi osztályra. A Nagyszőlősi Járás költségvetését kezeltem 35 éven át, abból 22 éven keresztül osztályvezetőként tevékenykedtem. Miután megszűnt a Nagyszőlősi Járás mint adminisztratív közigazgatási egység, választhattam, hogy a területén alakult négy kistérség közül melyikben helyezkedem el. Érthető módon hazajöttem, és ettől az évtől a Tiszapéterfalvai kistérség pénzügyi osztályának lettem a vezetője. Ugyanazt csinálom, amit eddig, csak kicsiben.
– Család?
– Első éves egyetemista voltam, amikor férjhez mentem. Az első öt évet Tiszabökényben töltöttük a férjem szüleinél. 1988-ban született meg Zsuzsa, öt évre rá pedig Szabolcs. A lányunk tavaly ment férjhez, a fiunknak is van barátnője. Mindketten Magyarországon laknak, a szakmájukban helyezkedtek el. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.
– Mivel töltődik fel egy hosszú nap után?
– Imádsággal. Mindig energiát ad és megnyugtat. Rendkívül vallásos ember vagyok. A hitet az anyatejjel szívtam magamba. Az Istenbe vetett hit a legnagyobb mankóm. Nap mint nap tapasztalom, hogy Isten gondoskodik rólunk. Voltak megpróbáltatások az életünkben, de akkor is éreztem az Ő jelenlétét, kivezetett a sötétségből, csodát tett velünk.
– Könnyen szót ért az emberekkel?
– Igen. Nem tudok elképzelni olyan rossz természetű embert, akivel ne tudnék szót érteni, együtt dolgozni. Hatalmas a tűrőképességem. Még ha valaki rosszat is tesz, gyártok neki egy kifogást arra, miért tette ezt.
– Nem lehet kihozni a sodrából?
– Azt nem mondanám. Fel lehet bosszantani, viszont ezen nagyon gyorsan túlteszem magam. Nagy hiba nálam, hogy mivel sokáig tűrök, olykor, amikor már túlcsordul a pohár, egy apróság miatt is kiborulok. Erről talán nem is tehet az illető, mégis rajta csattan az ostor, ezért igyekszem erre odafigyelni, kontrollálni magam.
– Hogyan viseli a kritikát?
– Nem vagyok sértődékeny, de mindenkiben van egy kis hiúság. A kritika nem esik jól, de nem haragszom érte. Nem szoktam sokáig emészteni magam a dolgokon, el tudom ismerni a saját hibáimat. Ez nagyon sokat segít abban, hogy mások gyengéit is könnyebben toleráljam. Tudom, hogy nincs tökéletes ember, ezért ha valaki valamit elront, nem nagy kaland. Megértem, és megpróbálok a jó tulajdonságaira koncentrálni.
– Pénzzel dolgozik egész életében. Mit jelent ez önnek?
– Szerintem nagyszerű dolog. Leveszi a maszkot az emberekről. Sokan azt mondják, elront, szerintem csak megmutatja az igazi arcukat. Ugyanis ha rossz személy kezébe kerül egy nagy összeg, akkor elszáll tőle, zsarnokká válik, viszont ha jó ember kapja meg, lehetőségeket lát benne, olyan dolgokra használja, amivel másoknak is segít.
– Félig tele vagy félig üres a pohár önnél?
– Javíthatatlan optimista vagyok, nekem nemhogy félig tele, szinte tele van a pohár. Mindenki azt mondja, hogy túlságosan rózsaszínben látom a világot. Mindenkinek alapból bizalmat szavazok, a jót látom az emberekben. Ez amióta az eszemet tudom, így van. A Jóisten annyire kegyes hozzám, hogy rengeteg kedves embert küldött az életemben. Igazán nagy csalódás még nem ért. Egész életemben sok-sok szeretet vett körül. A szüleim és a két nővérem mindig azt éreztette és érezteti velem, hogy bármit megtennének értem. Ebben az odaadó szellemben élem én is az életem.
– Nem szól szám, nem fáj fejem – egyetért?
– Igen, csak ritkán tartom be. Sokat beszélek, ezt belátom. Nagyon sokat bókolok. Szeretek az emberekben gyönyörködni, és amit látok, azt őszintén kimondom. Nem esik nehezemre elismerő szavakkal illetni a másikat. Az már az ő dolguk, hogy ezt hogyan fogadják, mit vonnak le belőle.
– Aggódó típus?
– Igen. Viszont igyekszem megnyugtatni magam. A bevált módszer az ima. Emlékeztetem magam arra, hogy a hit nem elég, bízni is kell. Ezzel helyre szoktam tenni magam.
– Nyitott az új dolgokra?
– Azt hiszem, igen. Érdeklődő vagyok. Nem visel meg a változás. Az új munkahelyen is csak egyetlen nap volt, amit furcsának éreztem. A nyitottságot az is bizonyítja, hogy 55 évesen kezdtem el autóvezetést tanulni. Nagyon élvezem, felüdülést nyújt.
– Ha nyerne a lottón, mire költené?
– Épp nemrég gondolkodtam az álmaimon. Amikor papírra vetettem, hogy mire vágyom, észrevettem, a hosszú listán én magam nem is szerepelek. Azt szeretném, hogy a családom és a gyermekeim jól legyenek. Engem az tesz boldoggá, ha a szeretteim boldogok. Ha sok pénzem lenne, akkor biztos vagyok benne, hogy mindkét gyermekemnek egy szép, kellemes családi fészket rendeznék be. Talán egy állatmenhelyet is létrehoznék. És csak egyszer múlna el ez a covid, beutaznám velük az egész világot! Addig viszont, amíg nincs rá pénzem, maradnak a zarándokutak. Legutóbb egész Olaszországot bejártuk. Fantasztikus volt.
