„Nekem ez az utam…” │KISZó-portré

Beszélgetés Pál Sándorral, a Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány elnökével.

Talán már elcsépelt a mondás, miszerint jobb adni mint kapni, de mégis igaz. Ahogy az évek telnek, nemhogy kevesebb, de sajnos egyre több rászoruló él a világon, így vidékünkön is. Szerencse, hogy vannak olyan emberek, alapítványok, akik, illetve melyek arra törekednek, hogy segítsék a rászorulókat, az elesetteket. A Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány három évvel ezelőtt éppen ebből a célból jött létre. A szervezet tevékenységéről Pál Sándorral, a szervezet alapító elnökével beszélgettünk.

Hegedűs Csilla

– Hosszú éveken át a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke voltam, ám miután az ottani szolgálatom véget ért, úgy éreztem, folytatnom kell a jótékonykodást, ezért szinte azonnal létrehoztuk a Te is segíthetsz! Támogató Alapítványt. Ugyanis fontos számunkra, hogy legyen egy hatékony, gyors segítséget nyújtó szerv. Itt is hasonló munkát végzek, mint az elmúlt tíz évben, és már az eltelt három esztendő alatt nagyon sok programunk volt a Kárpát-medencében, de főleg Kárpátalján igyekszünk segíteni a halmozottan hátrányos helyzetben élőknek – kezdte beszélgetésünket Pál Sándor.

– Már legalább tizenöt éve járom Kárpátalját, és úgy érzem, most az itt élő magyarságnak van a legnagyobb szüksége a támogatásra.

Tizenkét programunk fut, feladatvállalásainkat négy nagy csoportra osztottuk. Az egyik a szociális segítségnyújtó program, ami rendszeres pénzadományt jelent. A legjelentősebb ezek közül az immár harmadik éve folyó fél évre szóló rezsitámogatás. Közel 200 családnak juttatunk havi rendszerességgel tízezer forintot. Úgy véljük, ez is segítség a nehéz körülmények között élőknek. Ide tartoznak az egyedül élő nyugdíjasok, a többgyermekes családok, a gyermekeit egyedül nevelő szülő stb. A másik fontos programunk a gyermek- és ifjúságvédelem, ezen belül líceumokat, iskolákat, óvodákat támogatunk tanszerekkel, taneszközökkel. A múlt év végén a nagydobronyi líceumba vittünk laptopokat. A katasztrófaelhárítási programunk keretében elsősorban az önkéntes tűzoltóságoknak, köztük a derceninek és a mezővárinak igyekszünk különféle eszközökkel segíteni. Az egészségügyi támogatási programunkkal pedig, ha szükség van rá, a gyógyászati eszközök kiszállításában járunk közbe.

Az alapítvány vezetője elmondta, fontos számukra a szociális konyhák támogatása is. Jó ideje a Beregszászi Önkormányzathoz tartozó ingyenkonyhát teljes egészében az ő alapítványuk finanszírozza. Az erre az évre szóló támogatási szerződést a minap írták alá Beregszász polgármesterével. Babják Zoltán hálás a rendszeres támogatásért, amit Pál Sándortól és az általa vezetett alapítványtól kapnak.

Természetesen azt sem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az adományok olyan helyre kerüljenek, ahol azokra a legnagyobb szükség van.

Te is segíthetsz! alapítvány a Kárpátaljai Református Egyházkerület közreműködésével végzi a munkáját, az egyik kuratóriumi tag Zán Fábián Sándor püspök.

Így a püspök és Nagy Béla, a Diakóniai Osztály vezetője, a lelkészek, esperesek révén mindig tudják, hová mit kell vinniük, hol élnek a legelesettebb, legrászorulóbb családok.

Nagy Bélát a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesítették.

Magyar állami kitüntetéseket kaptak kárpátaljai közéleti személyiségek

– Három héttel ezelőtt 12 településen 200 családnak juttattunk élelmiszer-csomagokat, ebben is segítségünkre volt a KRE és az Esély az Életért Alapítvány, melynek vezetője Barta Elemér. Ezt az akciónkat húsvét előtt folytatjuk, tehát hamarosan újabb családokat keresünk fel, hogy szebbé és kicsit boldogabbá tegyük az ünnepüket. Célunk, hogy a legtávolabbi gyülekezetekhez is eljussunk, évente kétszer Técsőre, Aknaszlatinára és Rahóra viszünk segélyt.

– Amiket felsorolt, ahhoz lelkes támogatókra van szükség.

– Szerencsére sokan segítik az alapítványunkat, persze ki-ki lehetőségéhez mérten. Amikor egy-egy kárpátaljai út után hazaérve elmesélem az itt tapasztaltakat, magam is meglepődöm, milyen adakozóvá válnak az emberek. Hála Istennek sok jószándékú ember él a környezetünkben, akik tudják, érzik, hogy többek vagyunk akkor, ha tudunk segíteni, adakozni. Szinte nem telik el nap, hogy ne érkezne valamilyen adomány, legyen az tartós élelmiszer vagy pénz. A napokban például nagy mennyiségű pelenkát kaptunk felnőttek részére, amelyre sajnos sok helyen van szükség, ám drága, az arra rászorulók hozzátartozói nem tudják megvenni.

Jó dolog, hogy az eltelt évek alatt kiváló kapcsolatrendszer alakult ki, számos magyarországi gyülekezet kapcsolódott be kárpátaljai programjainkba.

Az pedig még inkább megkönnyíti a munkánkat, ha valami konkrétat kérnek tőlünk, mert így tudjuk, hol mire van szükség.

– Miért tartja fontosnak, hogy ön személyesen utazzon és hozza át a határon az adományokat, és azokat házhoz is szállítsa?

– Nekem ez az utam, az Úr ezt jelölte ki számomra. Ezt szívvel-lélekkel teszem, nem is tehetném másként. Az adományok átadásakor feltöltődöm, számomra ez ugyanolyan öröm, mint annak, aki az adományt kapja. Fontosnak tartom elbeszélgetni az emberekkel, hogy érezzék a törődést, hogy ők is tartoznak egy közösséghez. És nem feltétlenül kell, hogy református legyen, de még az se, hogy magyar. Azt kell éreznie, hogy emberszámba veszik. Mindig megkérdezem a meglátogatott családnál, mire lenne szükségük, és amikor ismét jövök, már hozom is a várt adományt, legyen az vérnyomásmérő, matrac vagy kerekesszék.

Nagyon megmaradt bennem Bagdy Emőke szakpszichológus írása, miszerint olyan csodásan alkotott meg minket az Úr, hogy kimutatható, ha valaki önzetlenül segít másokon, akkor a szervezetében az immunanyagok jelentősen megemelkednek.

Akár több doboznyi vitamin hatásával érnek fel, ha segítünk másokon. Úgy hiszem, ennek a megtapasztalása a legfontosabb és legértékesebb a világon.