Az emberiség kétségbeesett harcot vív egy szabad szemmel láthatatlan, aprócska vírus ellen, mely térdre kényszerítette egész bolygónkat. A koronavírus végigsöpört Európán, Amerikán, Kínán, néhány kivételtől eltekintve meghátrálásra kényszerítette a nagyhatalmakat, a módos és a szegény embereket egyaránt. A tudósok a fejlett technika eszközeivel ugyan próbálják útját állni a terjedésének, ám fáradozásuk egyelőre eredménytelen. A vírus újra és újra túljár a kutatók, a járványügyisek, országvezetők eszén, s sokadik hullámban tesz keresztbe mindenkinek.
A természetvédők szerint a globalizáció kapcsán jó ideje számítani lehetett egy ilyen világjárványra. Azt mondják, a túlnépesedés, a zsúfolt nagyvárosok és az utazgatás a legjobb táptalaj egy vírus számára. Arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy a pandémia ilyen mértékben átalakítja az életünket. Ami nem öl meg, az megváltoztat, írhatnánk át az ismert mondást. Hisz a változások a munkánkban, a jövedelmünkben, az életmódunkban, a szabadidőnk eltöltésében és kapcsolatainkban is gyökeres metamorfózist okoztak. Ukrajnában egy éve vezették be az első karantént, de mintha évtizedek teltek volna el azóta…
Az egy személyre jutó GDP alapján Európa második legszegényebb országában (csupán Moldova előz meg bennünket) tavaly 5-7,7 százalékkal tovább esett a bruttó hazai össztermék. A háztartások kevesebb pénzből gazdálkodhattak, s nőtt a munkanélküliség: a hivatalos statisztika szerint jelenleg minden tizedik munkaképes korú ukrajnai lakos állástalan. Legrosszabbul a közel kétmillió kisvállalkozás járt. A hivatalos adatok szerint a karantén miatt egyharmaduk pénzügyi támogatásra szorul. A nem hivatalos felmérések ennél pesszimistábbak: az Európai Vállalkozók Egyesülete szerint a kisvállalkozók 86 százaléka szenvedett el nagy veszteségeket, s a túlélés érdekében 75 százalékuk adósságokba verte magát. A közgazdászok azt mondják, hogy a krízis tovább mélyítette a szegény és a módosabb réteg közötti szakadékot, mely eltérés kiegyenlítéséhez évtizedekre lesz szükség.
Az emberek jóval ritkábban szórakoznak, alig töltenek időt éttermekben, művelődési intézményekben, szépségszalonokban, klubokban, edzőtermekben. Előbb amiatt, mert ezeket bezárták, később, mert tartottak a fertőzéstől, majd a hétvégi karantén miatt – holott pont ekkor van idejük ilyesmire – szoktak le fokozatosan korábbi társas tevékenységeikről.
Kevesebbet mozgunk és többet eszünk. Valaki azért, mert otthon dolgozik, s így bármikor hozzáfér a hűtőhöz, mások stresszevőkké váltak. Ami azért rossz tendencia, mert az ukrajnai lakosság 60 százaléka egyébként is túlsúlyos, minden negyedik ember kövér. S mivel a túlsúly köztudottan szív- és érrendszeri, valamint cukorbetegséghez vezet, a járvány idején ama emberek egészsége is veszélybe került, akik nem fertőződtek meg Coviddal.
Számos tevékenység került át az online térbe: nagyvállalatok, szerkesztőségek, oktatási intézmények tértek át az otthoni munkára. Ennek negatív következményei talán az iskolások körében mutatkoztak meg leghamarább – azon túl, hogy szocializálódási problémákhoz vezet körükben az elmagányosodás, eredményeik is jelentősen romlottak.
A járvány veszélyei miatt megváltozott a viselkedésünk, mentális állapotunk, apátia, szomorúság, depresszió lett úrrá sokakon, megszakadt számos emberi kapcsolatunk. A virtuális világ nem pótolhatja a személyes tapasztalásokat…
Nyilván több oldalt lehetne teleírni azokkal a változásokkal, melyek az elmúlt évben bekövetkeztek mindennapjainkban. A koronavírus feladta a leckét. Járványügyi korlátozások, határzár, szükségállapot. Meddig még?
Egyelőre tűzoltás folyik, hisz ezrek vannak lélegeztetőgépen. Gondolom, később eljön a stratégiai újragondolás ideje, amikor arról kell határozni, hogyan lehet elejét venni egy újabb járványnak. Tanulhatnánk a mostani helyzetből, egy sor rutinon változtatnunk kellene. De vajon megtesszük? Vagy maradunk a jelenlegi helyzetért felelős rossz kerékvágásban?
