Az oktatási törvény, az ukránt, mint államnyelvet védő jogszabály, az őshonos népeket meghatározó dokumentum bizonyítja, az országban a nyelvi, nemzetiségi fronton (is) könyörtelen harc folyik.
Horváth Sándor
Bármennyire hihetetlen, a csata kellős közepébe csöppent a labdarúgó Európa-bajnokságon a nyolcaddöntőbe jutó, és ezzel történelmi sikert arató ukrán válogatott is. Igaz, ehhez kellett némi orosz segítség.
A pravda.com.ua cikke szerint az Ukrán Művelődési Minisztérium feketelistára tette Dmitrij Gubernyijevet. Az orosz sportkommentátor bekerült azon 204 személy sorába, akik a tárca szerint veszélyeztetik Ukrajna nemzetbiztonságát.
Gubernyijev bűne nem kevesebb, mint az, hogy kijelentette: az ukrán labdarúgó-válogatott az Európa-bajnokságon elért sikerét az orosz nyelvnek köszönheti.
Az orosz sajtó által is sokszor idézett mondatok így hangzanak: „Ó nagy és mindenható orosz nyelv, melyen Andrej Sevcsenko utasítja tanítványait. Alekszandr Zincsenko gyönyörű orosz nyelven ad interjút. Az orosz nyelv az ukrán futballsikerek megteremtője.”
(A hivatalos indoklás szerint az orosz riporter azért került feketelistára, mert támogatta a Krím orosz megszállását.)
A portál emlékeztet: Artem Dovbik, a svédek elleni győztes gól szerzője a mérkőzés után orosz nyelven nyilatkozott. Tarasz Kreminy, az ukrán nyelvet védő biztos erre reagálva kijelentette: az ukrán sportolók interjúk során, a sajtótájékoztatókon kötelesek az államnyelvet használni.
A feketelista bővítése beleillik a sormintába. Mint ahogy – a tények bizonysága szerint – néhány millió ukrán állampolgár másod-, harmadrendű páriává degradálása is. No de a majdnem aranylábú fiúk megregulázása már enyhén szólva túlkapás. Miért érjen hátrány, feddés valakit csak azért, mert anyanyelvén kommunikál? Ez, a témánál maradva, kapitális öngól.
Igaz, nyelvi és nemzetiségi síkon, nem az első a hatalmat gyakorló döntéshozók részéről.
