A Magyarságkutató Intézet és az Anyanyelvápolók Szövetsége pályázatot hirdet magánszemélyek számára a II. Magyar nyelvjárások napja alkalmából a magyar nyelvjárások és területi változatok értékeinek megőrzése céljából az alábbi két témakörben:
1. Szépirodalmi szövegek rövid prózai műfajban (elbeszélés, novella, vers stb.) való megalkotása. Ebben a kategóriában digitálisan lejegyzett szövegekkel lehet pályázni.
2. Családi kincseink: szüleink, nagyszüleink családi nyelvjárási folklórszövegeinek (mese, monda, régi családi történet, találóskérdések, mondókák, archaikus ima stb.) gyűjtése. Ebben a kategóriában jó minőségű (minimum HD) digitális hangfelvétellel és/vagy lejegyzett szövegekkel is lehet pályázni.
Az anyag terjedelme természetesen műfajfüggő, ezért a terjedelmi határok (5000–50.000 leütés) tájékoztató jellegűek, azoktól különösen indokolt esetben mindkét irányban el lehet térni.
Egy-egy pályázó mindkét témakörben is pályázhat, de ez természetesen nem elvárás.
A pályázatok a magyar latinbetűs ábécé felhasználásával, de a nyelvjárási sajátosságok feltüntetésével készüljenek. Fontos, hogy egyáltalán nem várunk tudományos lejegyzést, pusztán azt, hogy a jellegzetes nyelvjárási szóalakokat és a kiejtési sajátságokat próbálja meg minél jobban érzékeltetni az alkotó, bármely Kárpát-medencei magyar nyelvjárásból származzon is a pályamunkája. A lejegyzéshez a kiírók technikai segédletet tesznek közzé a www.anyanyelvapolo.hu honlapon. Ugyanitt a 2. téma esetén hangfelvételt (is) választók is találnak közelebbi technikai útmutatást.
A benyújtott pályamunka tartalmazza a beküldő nevét és életkorát, elektronikus és postai elérhetőségét, valamint beküldött pályamunkája címét, mégpedig egy, a pályázattól független lapon. Elektronikus beküldés esetén külön fájlban kérjük ezen adatokat.
A zsűri a beérkezett műveket anonim módon értékeli és a legjobbakat pénz- és tárgyjutalomban részesíti, lehetőség esetén a pályaművet kiadásra is javasolja. A kiírók fenntartják a jogot arra, hogy a díjazottakkal felhasználói szerződést kössenek.
A pályamunkák beérkezési határideje: 2021. október 20.
A pályamunkákat az alábbi címen fogadjuk:
1. kategória:
2.kategória:
Segédanyag az ASz és az MKI közös nyelvjárási pályázataihoz
A következőkben a pályázat kiírói némi gyakorlati segítséget szeretnének nyújtani annak érdekében, hogy a beküldendő pályamunkák minél jobban megőrizhessék a gyűjtött/alkotott szöveg(ek) nyelvjárási jellegét.
Az a. és a b. pályázati téma esetében (ha utóbbi lejegyzett anyagot tartalmaz):
Amint a pályázat szövegében is jeleztük, egyáltalán nem elvárás, hogy bármely tájnyelvi szöveg tudományos hanglejegyzéssel készüljön, pusztán csak annyit kérünk, hogy bátran jelölje minden pályázó az általa nyelvjárásinak gondolt összes kiejtés- és nyelvtanbeli sajátosságot (a maga, ám lehetőleg következetes módján). Más szóval: törekedjünk arra, hogy a helyi nyelvváltozat zamata a beküldendő pályamunkában is megőrződjék! Mintaszövegeink legfeljebb ebben a következetességben próbálnak példát mutatni.
A b. pályázati téma esetében (ha digitális hangfelvételt tartalmaz):
A legkönnyebb dolga lejegyzési szempontból természetesen azoknak van, akik a b. pályázati témán belül a digitális hangfájl beküldési módot választják. Ebben az esetben arra kell vigyázni, hogy a hangfelvétel külső zajoktól lehetőleg mentes, jó (az adott eszközön legjobb) minőségű digitális felvétel legyen. A felvétel készülhet diktafonnal vagy okostelefonnal. (Az óriásfájlok beküldését ingyenes fájlmegosztókon (pl. mammutmail) keresztül egyszerűen meg lehet oldani a kiírásban is megadott címre: [email protected].)
Melléklet: néhány tájnyelvi példa a Kárpát-medencéből, valóban csak illusztratív példának, szó sincs nyelvjárási teljességről!!!
Nyelvjárási mintaszövegek
Nyugat-dunántúli tájnyelvi példa
Em’most ollan mese, ami nëm a gyerëkkoromba törtint, de törtinhetëtt vuóna.
Vuót a kertüngbe mindënfiélë gyümüőcs, sok uóma, mëg mëggy, mëk sziva. Az uómafák közü ja zëggyik jonatán vuót. Asztat szerettem a legjobban. Ollan sziép kis gusztuzsozs vuót, kerek, piros, a fáját minha telepöttyösztik vuóna. Ropogodd az embër fogai közödd, ahogy beleharapott. Má aki bele tudott harapnyi. Merhogy as’së sikerűt mindënkinek.
Ágy’gyütt ëccër a szomsziéd öregasszon, ëk’kicsit trécsűnyi. Szerettëk, mer bár ëccërü asszon vuót, ollan juó mondásokat tudott, hot’tanútt embërëk së külömbeket. Átunk a jonatánfa mellett, osztá mondom nekijjë, vëgyëm’má ëggy uómát a fáru. Rám niézëtt, asztá aszonta, jaj, igazgatuó ur, ién nëm tom hunnaj szëttë, de mindiég ísz’szuólitott, jaj, igazgatuó úr, állami fogakka asztat nëm lëhet mëgënnyi. Íh’hát ëggye több uóma maratt a fán. A mama szájába mëg a zállami fogsor.
Palóc nyelvjárási tájnyelvi példa
Ȧ két nȧgyobb lyāny elévëszi ȧ mȧgȧ koszorójāt, mȧdȧrāt, ȧ koszoró el vót szārȧdvȧ, ȧ mȧdār mëg bāggyȧszkodott, mȧjd fëlfordút. Ȧ Zsādȧ koszorójȧ olyȧn friss vót, kívānȧt vót rānéznyi, ȧ mȧdȧrȧ mëd dȧnolt, repkëdëtt, nem vót ȧnnȧk sëmmi bȧjȧ së.
Mënnek be ȧz ȧpjokho. Ȧz mëllāttȧ mingyā, kik itteng ȧ ludȧsok. Ȧ két nȧgyobbȧt mëffogȧttȧ, kivégeztette, Zsādāé mëg elgyött ȧ mȧgȧ kirāfiȧ, elvëtte, csȧptȧk olyȧn lȧgzit, hogy olyȧt még ȧz öregȧpām së lātott.
Mém most is ének, hȧ mën nem hȧltȧk.
Dél-alföldi tájnyelvi példa
Mihánt úgy áll, hogy kirajzóták a szűrűnek a hejet, azon iparkodott az embör, hogy minél hamarabb betakarítsa a búzát osztagba. Nëm vót cséplőgép, főraktuk a búzát a kocsira és bevittük. Csinátunk hajszűrűt: lënyestük a fődet, locsótuk, és lëdöngőtük, hogy kemén lögyön, hogy a búza në mönjön bele a fődbe. És akkó beterítöttük, és rámöntünk a kocsiva; ëggy embör bënt át a szűrűnek a közepin és hajtotta a lovakat.
Tisza–Körös-vidéki tájnyelvi példa
Mikor osztán mán úgy gondolták, hogy jounak lássák ëgymást ëgymásnak – mán a jány a fijút, a fijú mëg a jánt –, akkor elhítta a szülejit, az ídësapját, ídësanyját a fijú, ëis akkor mëgkírette a jánt. Aztán akkor ott a jánnak a szüleji ëk kis sütemínt, ëk kis bort kíszítëttek, mëgkínáták, elbeszígettek. Mëgkírtík a jánt, hogy hát a fijoknak szeretnék, hogy ha ëgymást jaónak lássák, akkor lëgyënek ëgymásëi. Így mënt a jánkéirís.
