Mivel próbálkoznak leggyakrabban a kasszírok.
A szupermarketek pénztáránál rendre megkárosítják a gyanútlan vásárlókat. Vannak pénztárosok, akik saját hasznukra, mások a vezetőség utasítására csapják be a klienseket, ám végeredményben mindig a vásárló károsul. Hogyan vigyázhatunk a pénzünkre, kímélhetjük meg az idegeinket, kérdeztük Anatolij Rizsikovtól, a megyei fogyasztóvédelmi szolgálat vezetőjétől.
Magyar Tímea
– A pénztárosoknak számtalan trükkjük van, amit bevethetnek az éppen telefonáló, esetleg enyhén illuminált állapotban lévő vagy szimplán figyelmetlen vásárlóval szemben. Mivel többségük jó megfigyelő és előre kiképzik rá, nagyszerűen fel tudják mérni, ki az, akinek könnyen túljárhatnak az eszén, pláne, ha túl hosszú a csekkje, figyelmeztet a fogyasztóvédő.
Egy országos felmérés eredményeiből kiderült, hogy az egyik elterjedt „lopási” módszer, amikor a pénztáros a vevővel fizetteti ki a maga számára kiszemelt kisebb terméket.
Mivel több üzletközpontban szigorúan ellenőrzik, mit visz ki a dolgozó az épületből, ezért „szerzeményét”, ami lehet joghurt, fagylalt, sajt stb., ott fogyasztja el a nap folyamán.
A másik legelterjedtebb csel, amikor úgy tesz a pénztáros, mintha kisebb címletű pénzzel fizettünk volna. Például valaki 500 hrivnyást ad, a kasszír ennek ellenére kétszázból ad vissza. Ha a kliens szóvá teszi a dolgot, a vétkes bolti dolgozó sűrűn elnézést kér, mondván, kivel nem esik meg. Ebben az esetben, sajnos, igencsak nehéz lenne bizonyítani szándékosságát. Az is gyakori, hogy azért nem ad visszajárót a pénztáros, mert állítólag „nincs aprója”. Bár úgy tűnhet, ez nem kifizetődő „üzlet”, ám ha belegondolunk, naponta hány vásárló tér be egy-egy áruházba, kiderül, a sok kicsi igenis sokra megy, a nap végére egész szép summa kerekedik ki a vissza nem térített aprópénzből.
Egymillió vásárló után mondjuk egy 70 kopijkás megkárosítás után havonta akár hétszázezer hrivnya haszna is származhat a szupermarketnek.
S ebben az az érdekes, hogy a kliensek többsége teljesen természetesnek veszi, hogy nem kapja vissza jogosan járó aprójához. Ezzel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy az áruháznak kötelessége biztosítani a visszajárót. Ha még sincs a pénztárgépben apró, a kasszír a vásárló javára kell hogy döntsön, többet kell visszaadnia, nem pedig kevesebbet.
A nagy üzletláncok kedvenc fogása, hogy a polcokon nem cserélik le az árcímkét. Amikor a pénztárnál észrevesszük, hogy drágábban számolták fel nekünk a terméket, a kasszír elnézést kér, azt mondja, nem érkeztek kicserélni az árcédulát vagy még azt sem teszi. Odaveti, hagyja a kasszánál a terméket. Holott az idevágó törvény szerint a kereskedelmi egység köteles azon az áron értékesíteni az árut, amely a címkén meg van jelölve. Ragaszkodjunk tehát ehhez, hangsúlyozza a szakember.
Hogy mit tegyünk, ha jogtalanságot tapasztalunk a pénztárnál? Nos, Anatolij Rizsikov szerint három dolgot tehetünk: kihívjuk az adminisztrátort és követeljük, hogy térítsék meg a pénzünket. Ha erre nem hajlandóak, kihívjuk a rendőrséget.
Azonban erre ritkán kerül sor, egyrészt az adminisztrátor többnyire hajlandó békésen elrendezni a „félreértést”, hiszen nincs szüksége fölösleges „cirkuszra”, rossz reklámra.
Másrészt a vásárló sem szeretne órákat eltölteni a bürokratikus adminisztrálásra, megvárni, míg ellenőrzik a pénztárban lévő pénz és az eladott termékek összege közötti különbséget. És a harmadik lehetőség, hogy feljelentést teszünk a fogyasztóvédelmi szolgálatnál, ami ugyancsak hosszadalmas eljárás, ám megéri. Mert egyetlen bevásárló központ sem szereti, ha rendszeresen a nyakára járnak az ellenőrök.
Jegyezzük meg, a túlszámlázás adminisztratív szabálysértésnek minősül és felelősségre vonással jár. Ha a helyszínen kinyilvánítjuk, hogy ezzel tisztában vagyunk és felvázoljuk, hogy a fogyasztóvédelemhez fordulunk jogorvoslatért, higgyék el, az üzlet megtéríti a kárunkat, mintsem hogy megkockáztassa a bírságot, sőt plusz bónuszokat is ígér fájdalomdíjként.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
