Pénteken hivatalosan is megnyitották a tokiói olimpiát, amelyet a koronavírus-járvány miatt 2020-ról idénre halasztottak. A koronavírus árnyékában speciális lesz az idei ötkarikás játékok: a helyszínen, a sporteseményeken nem lehetnek nézők, a megnyitó ünnepségen is kevesebb, mint ezer VIP-vendég vehetett részt. A világ legjelentősebb sporteseményén ismét szoríthatunk kárpátaljai sportolóért. Rió után Tokióban is pástra lép ifj. Anatolij Herej, a csapatban világbajnok (2015), kétszeres ezüstérmes (2013, 2019), egyszeres Európa-bajnoki ezüstérmes (2017) és háromszoros bronzérmes (2012, 2013 és 2016) párbajtőröző. A tőröző számos sikert ért el, csak az olimpiai érem hiányzik a kollekciójából. Öt éve a negyedik helyen zárt az ukrán csapat, miután a harmadik helyért rendezett mérkőzésen a magyarokkal vívott, és 39-37-re kikapott az ukrán válogatott.
Szabó Sándor
A most 32 éves Anatolij negyed évszázada, az ungvári Dinamo sportegyesület Sváb utcai csarnokában edző édesapja keze alatt kezdett vívni. Ismert és elismert vívóedző édesapja révén a pást mellett cseperedett fel. Egy percig sem volt kérdéses, hogy továbbviszi a családi hagyományokat, hisz apja mellett nagybátyja, Vaszil Herej is ismert kárpátaljai kardforgató volt. Amikor nem a válogatott Kijev melletti, minden igényt kielégítő edzőtáborában készül, hanem idehaza tartózkodik, akkor mind a mai napig itt edz.
Anatolij a fegyvernemek közül – édesapja nyomdokába lépve – a párbajtőrt választotta. A tőrvíváshoz hasonlóan itt is csak a szúrt találatok érvényesek, de ebben a fegyvernemben az egész testet érheti támadás. A párbajtőrben nincs konvenció, azaz nem számít, ki a támadó. Aki előbb beviszi a találatot, azé a tus.
Az olimpiai kvótát még 2019-ben harcolta ki az Anatolij Herej, Bohdan Nyikisin, Igor Reizlin és Roman Szvihar összetételű ukrán csapat azzal, hogy a budapesti olimpiai kvalifikációs vívó világbajnokságon ezüstérmes lett. Az együttes a negyeddöntőben az olaszokat győzte le 37–34-re, majd az elődöntőben magabiztos vívással Kínát verte 38–24 arányban. A fináléban viszont 45–37-re alulmaradtak az abszolút favoritnak számító franciák ellen. Herej már a 2012-es londoni olimpia előtt is közel állt a kvótaszerzéshez, ám végül lemaradt az ötkarikás játékokról. Akkor azt nyilatkozta a Kárpáti Igaz Szónak, hogy nem adja fel, és kijut a következő olimpiára. Betartotta a szavát. Csalódottan tért haza Rióból, de már másnap a következő olimpia járt a fejében.
– A kudarc nem gyengít, épp ellenkezőleg, ösztönzően hat rám, majd minden egyes tus és siker megerősített abban, hogy számomra a vívás életcél – nyilatkozta telefonon lapunknak Anatolij Herej, aki egyelőre még nem Tokióban, hanem Fukuokán tartózkodik, ahol az ukrán párbajtőrcsapat edzőtáborozik a házigazda japánok társaságában.
– Úgy gondolom, hogy az elmúlt 5 év alatt okosabbak, erősebbek és sokkal tapasztaltabbak és összeszokottabbak lettünk – Rióban nagyon kevés hiányzott az éremszerzéshez, abba bízom, hogy egy kis szerencsével, mert az ebben a sportágban kell, sokkal jobb eredménnyel zárjuk az olimpiát, éremmel térhetünk haza.
Nagy valószínűséggel ez az utolsó olimpiám, több esélyem nem lesz az éremszerzésre. A hatnapos edzőtábort követően július 22-én repülünk Tokióba, ahol elfoglaljuk a szállásunkat az olimpiai faluban.
Az ukrán párbajtőrcsapat szárnyalása 2011-ben kezdődött, miután sorozatos kudarcokat követően edzőváltás történt, és a válogatott összetétele is más lett. Ezt követően fokozatosan javult a négyes, egymás után jöttek a jobbnál jobb eredmények. 2015-ben értek a csúcsra, amikor megnyerték a moszkvai világbajnokságot. De az olimpián nem sikerült az éremszerzés.
A hattagú ukrán vívócsapat július 15-én Kijevből indult Japánba. Ezt megelőzően egy hónapon át az ukrán fővárosban készült. Herej fél éve kezdte el az intenzív felkészülést. Elmondása szerint nem volt könnyű úgy edzésekre járni, hogy sokáig kérdéses volt, egyáltalán megrendezik e az olimpiát.
– A koronavírus járvány és, hogy lefújták a versenyeket, valamint a folyamatos bizonytalanság azért mégiscsak stressz mindenkinek – emelte ki. – Bennem is megvan, de igyekszem, és eddig sikerült is pozitívnak maradnom. A sportágban a versenyek jelentik a legjobb edzést, sajnos az elmúlt másfél-két évben, mindössze egyetlen Világkupa-versenyt rendeztek. Ezeken a megmérettetéseken készülünk fel az Eb-re, Világbajnokságra, négyévente az Olimpiára. Így az erőviszonyok is erősen kérdőjelesek, annyi biztató, hogy ezen a márciusi versenyen a második helyen végeztünk. Nyolc csapat (Franciaország, Olaszország, Oroszország, Svájc, Japán, Kína, Dél-Korea és Ukrajna) és a rendező jogán a házigazda japán lesz ott az olimpián, tehát sokkal nagyobb az esély, úgymond nyerni is. – Ha minden jól alakul, akkor minél jobb eredményt szeretnék elérni, úgy látom, ez nem lehetetlen – fogalmazott.
A sportoló kiemelte, miután az ukrán kormány lehetővé tette, hogy a válogatott sportolók edzhessenek a párbajtőrcsapat az elsők között kezdte meg a felkészülést. Hiszen ahogy fogalmazott, tisztában voltak azzal, hogy az olimpiát előbb vagy utóbb megrendezik. Elárulta a felkészülés során külön készültek a várható ellenfelekből.
– Fizikailag, taktikailag és mentálisan is a toppon kell lenni a páston – mondta. – Ha valamelyik hiányzik, akkor már nincs eredmény.
A kínai csapat lesz az első ellenfelünk, így már erre az összecsapásra készülünk. A vívásban nélkülözhetetlen a fegyelem és a nyugalom. Ha nem sikerül megcsinálni, amit akarok, vagy nem megy jól a vívás, akkor sem vesztem el a fejem. Édesapám mind a mai napig segíti a felkészülésemet, versenyek előtt ellát tanácsokkal, utána együtt kielemezzük a hibáimat.
A mostani olimpiai különleges lesz abból a szempontból, hogy nézők és igazi olimpiai hangulat nélkül kerül sor a játékokra.
Anatolij szerint ez nem lesz befolyásoló tényező a számukra, ugyanis a vívóversenyeken amúgy sem szoktak sokan lenni, nincs akkora szurkolótábora, mint más olimpiai sportágnak, például a labdarúgásnak.
Most a lényeg, hogy megrendezik az olimpiát.
Öt éve Rióba mindössze néhány nappal a vívóversenyek versenyek kezdete előtt repültek el. Komoly nehézséget okozott számára az időeltolódás és a klíma. A sportoló úgy véli talán ez is közrejátszott abban, hogy lecsúsztat a dobogóról. Ezért most már az olimpia kezdete előtt másfél héttel elutaztak, hogy adaptálódjanak a klímához az ételekhez. A párbajtőrözők csapatversenyét július 30-án rendezik.
– Arra készülök, hogy a legjobb teljesítményemet tudjam nyújtani – jelentette ki.
Kárpátalja olimpiai érmesei
Hat olimpiai érmessel büszkélkedhetünk, mindegyikük csapatsportokban jeleskedett. Beca József volt az első olimpiai bajnokunk. A munkácsi születésű labdarúgó 1956-ban Melbourne-ben a szovjet válogatottal nyert aranyérmet. Maradva a focinál, Szabó József az 1972-es müncheni játékokon, Sztefan Resko négy évvel később Montrealban állhatott fel a dobogó harmadik fokára. 1976-ban arannyal gazdagodtunk – a kárpátaljai női kézilabda egyik legismertebb alakjának, Hecko-Lobova Nyinának a legfényesebb érmet akasztották a nyakába. Kézilabdában a szöuli (1988) játékokon egy bronzérmesünk lett Natalija Mitrjuk személyében. Kárpátaljai sportoló utoljára 1992-ben állhatott olimpiai dobogón, a kosárlabdázó Marina Kopcsa-Tkacsenko aranyéremmel tért haza Barcelonából.
