A Ráti Szent Mihály Gyermekotthonban ünnepélyes keretek között köszöntötték az ötödik család érkezését. Basányi Valéria és Sándor hat testvért fogadott be három saját gyermekük mellé, otthont és szeretetet biztosítva számukra.
Varga Brigitta
A Munkácsi Római Katolikus Püspökség kezdeményezésére 2006-ban nyílt az első ház Ráton. Azóta elkészült még három épület, de sohasem az építkezés volt a legnehezebb feladat, hanem megtalálni a megfelelő embereket, azokat a szülőket, akik odaadással és szívvel-lélekkel végzik majd munkájukat. A hitüket gyakorló nevelőszülők a kis falu közösségéből kerültek ki, hozzájuk pedig szépen sorban jöttek a gyerekek. Azonban eljött az az idő, amikor az első család csemetéi felnőttek és kirepültek a fészekből. Lelekács Ferenc és felesége, Georgina hét állami gondozott és három saját gyermeket nevelt fel. Az ifjoncokkal együtt viszont ők is elhagyták az otthont, így szükség lett egy új befogadó családra.
Így került a képbe a szintén helyi Basányi család. A família három saját gyermekük, Attila (19 éves), Márk (16 éves) és Sándor (9 éves) mellé örökbefogadott hat kistestvért, Viktort (3 éves), Janekot (5 éves), Vologyát (6 éves), Jurát (8 éves), Krisztinát (9 éves) és Bohdant (11 éves). Nekik van egy 13 éves fiútestvérük, de ő úgy döntött, a nevelőotthonban maradt, viszont a lehetőség az ő részére is adott, így bármikor csatlakozhat testvéreihez.
A nehéz sorsú gyerekek öt árvaházat megjártak, mire ide kerültek. A nagyobbak egy-egy hátizsákkal a vállukon érkeztek Rátra, a kisebbek még ennyit sem kaptak az állami intézménytől, csak a ruhát, amiben eljöttek onnan.
A megnyitó előtt a vendégek szentmisén vettek részt az otthon udvarán található kápolnában, melyet Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke celebrált.
‒ A Találkozás Háza immár az ötödik családi típusú gyermekotthon elindulásának színhelye lett ‒ hangsúlyozta prédikációjában a püspök. ‒ Öröm látni, hogy a helyi közösség mennyire támogatja az itt élő családokat. Boldogsággal tölt el, hogy világszerte hallanak róluk, és segítik az Úristennek itt született műveit. Az új család érkezése mellett ezt az összefogást is ünnepeljük a mai szentmisével ‒ fogalmazott Majnek Antal, majd megáldott minden befogadott gyermeket.
Az alkalmon felszentelte az Erfán Ferenc festő- és iparművész által készített oltárképet.
‒ A freskót egy bibliai idézet ihlette, mely így hangzik: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa”. Ezt a jelenetet láthatjuk a kápolna falán. A kép középpontjában Jézus Krisztus, körötte pedig a gyerekek és azok az emberek vannak, akik aktívan részt vettek, vesznek a gyermekotthon életében ‒ mesélte az alkotó.
Szimkovics Tibor, a ráti református közösség tiszteletese a nevelő szülőkhöz szólt kiemelve, hogy ezeknek a gyermekeknek ugyan van családi háttere, de nem ez kell képezze a jövőjük alapját. Reményét fejezte ki, hogy az új családi közegben felfedezhetik mennyei édesatyjuk szeretetét.
A prédikációt követően a résztvevők az új család otthonához sétáltak, ahol Majnek Antal áldását adta az épületre és felszentelte azt.
Elsőként Bíró Mária, a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. A befogadó szülőket emlékeztette, a hozzájuk érkező gyerekek nehéz sorsúak. Ennek ellenére a szülők nem hátráltak meg.
Tudták, a Jóisten munkatársai lehetnek a rájuk bízott gyermekek nevelésében, hiszen amíg az emberek a tetteinket mérlegelik, Isten a szándékainkat értékeli.
‒ Tudom, hogy eddig öt helyen voltak, de ez nem egy intézmény, hanem otthon, szerető szülőkkel és új testvérekkel ‒ szólt a gyermekekhez Anatolij Poloszkov, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnöke. ‒ Biztos vagyok abban, hogy jól érzitek majd itt magatokat. Nem kell aggódnotok, itt biztonságban vagytok, gondoskodnak rólatok. Mostantól igazi család tagjai vagytok ‒ hangsúlyozta a megyei közigazgatás vezetője.
Bezzeg Tamás, a Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja Bacskai József főkonzul szavait tolmácsolta: „ Itt, ezekben a kis közösségekben érhető tetten a két nemzet jószomszédi viszonya, valamint az, hogy minden kérdésben egyetértésre lehet és kell is jutni. Vannak olyan ügyek, melyekben ez magától értetődik és vannak, melyekben sokat kell érte dolgozni. Arról biztosíthatom önöket, hogy Rát, Kárpátalja és Ukrajna mindig számíthat Magyarország támogatására.”
Az ünnepélyes megnyitót a téglási Orchidea néptánccsoport fellépése zárta. Basányi Valériát az elhatározásról és a kezdeti nehézségekről kérdeztük.
– A felkérés már évekkel korábban érkezett hozzánk ‒ kezdte beszélgetésünk az új nevelőanya. ‒ Akkor még úgy véltük, túlságosan fiatalok vagyunk erre a feladatra. Amikor kiköltözött a negyedik család az otthonból, ismét szóba került, hogy nem gondoltuk-e meg magunkat. Már három fiúgyermekünk volt, ezért sokat gondolkodtunk, hiszen a feladat hatalmas. Tele voltunk bizonytalansággal, nem tudtuk honnan érkeznek hozzánk a gyerekek, milyen lelki állapotban lesznek. Mi három vagy négy gyermeket szerettünk volna, aztán jött a hír, hogy hat testvért kellene örökbe fogadnunk. Soknak véltük, megijedtünk, ezért időt kaptunk, hogy jól átgondoljuk. Leültünk megbeszélni mindezt a saját gyermekeinkkel is. A nagyobbik fiam azt mondta, hogy anya, te könnyen szót értesz bárkivel, türelmes vagy, próbáljuk meg. Egy hónapja vannak velünk a gyerekek, és már bátran ki merem jelenteni, hogy megérte. Leírhatatlan érzés az, amikor egyikük odajön hozzám, rám mosolyog, és azt mondja anyuka… Tudja, hogy nem én vagyok az édesanyja, de mégis szeret és elfogad.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.