Pénteken avatták fel Beregsomban Kecskés Béla (1941-1997) költő, történelemtanár emléktábláját a községi könyvtár falán, Sütő Kálmán költő, a település másik neves szülöttének emlékjele mellett. A bronz dombormű Lengyel Tibor nyíregyházi szobrász alkotása, amelyet a Dalmay Árpád vezette Beregszászért Alapítvány Kuratóriuma ajándékozott a településnek.
A megjelenteket Popovics Nikoletta könyvtáros köszöntötte, majd ismertette Kecskés Béla életútját, aki augusztus 7-én lett volna 80 éves. Elmondta, a beregsomiak és a baráti köréhez tartozó írótársak mind a mai napig hűen őrzik emlékét. Szép példa erre, hogy 2006-ban a MÉKK és az Együtt baráti köre, valamint Deme Ibolya akkori könyvtáros kezdeményezésére létrehozták a Somi Irodalmárok Emlékmúzeumát, amelyben a Sütő Kálmán, Kecskés Béla, Balogh Balázs, Somi Nagy Zoltán munkásságához fűződő dokumentumokat, tárgyi emlékeket őrzik. A könyvtáros arról is tájékoztatott, hogy évente szavalóversenyt szerveznek, ahol a jelentkezők Kecskés Béla és Sütő Kálmán verseit adják elő.
A beregszászi külképviselet nevében Hajgató Tamás konzul szólt a megjelentekhez. A diplomata többek között azon reményének adott hangot, hogy a jövőben is lesznek a falunak olyan szülöttei, akik megőrzik és tovább örökítik kultúránkat, anyanyelvünket, hogy a következő ezer esztendőben is hangozzék itt a magyar szó.
Jakab Attila helyi református lelkipásztor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy fontosak az emlékek, kellenek az emléktáblák, de fontosabb, hogy az ő örökségüket tovább vigyük.
– Ne csak legyünk ezen a világon Isten kegyelméből, de tennünk is kell magunkért, a másikért, a nemzetért, a megmaradásért
– hangsúlyozta a lelkész.
Az esemény egyik társrendezőjeként Dupka György többek között felidézte a személyes találkozások, baráti beszélgetések emlékét. – Tőle értesültem először a magyar szakos, pályakezdő irodalmár diákok által indított első szamizdat folyóiratról, az Együtt indításáról, melynek bölcsőjét Kecskés Béla is ringatta, (2002-es újraindításához tőle nyertünk biztatást). Kecskés Béla keveset írt, mert a szívből jövő magyar szót nem fogadta szívesen az akkori hatalom, ő pedig nem akart a pártot dicsőítő udvari költővé válni. Más fegyvere nem volt, csak a csönd, ám a csönd is lehet éles fegyver, az ellenállás kifejezője. Ő ezzel határolta el magát az akkori parancsuralmi rendszertől. Csak az enyhülést hozó gorbacsovi „glasznoszty” idejében szólalt meg újra. Verseit ma is sokan olvassák, ami azt bizonyítja, hogy a költő nem halt meg, nem feledték el. Az emlékezet tüzét pedig a somiak is táplálják – jegyezte meg Dupka György.
Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író, az MMA irodalmi tagozatának tagja szerint Kecskés Béla a tiszta szó költője volt, hitet tett amellett, hogy a költő szava ma is bátorít, ma is erőt ad a kárpátaljai magyarságnak, amikor anyanyelvünk korlátozására, nemzeti létünk elsorvasztására irányuló törekvések zajlanak.
A táblaavató ünnepség végén Popovics Erika zápszonyi könyvtáros felolvasta Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének a beregsomiakhoz intézett levelét. Arra kérte őket, hogy fogadják szeretettel az alapítvány ajándékát, őrizzék a falu híres szülötteinek emlékét, ne hagyják feledésbe merülni a magyar múltat, mert csak így lesz magyar jövőjük is.
Popovics Nikoletta pedig a Magyarországon élő Kecskés Béla özvegye, Edit asszony és gyermekei (Rita lánya, László fia és három unokája) közös levélét tolmácsolta. Demeter Csenge és Nagy Karolina egy-egy Kecskés-verset szavaltak el. A megemlékezés végén Nagy Zoltán Mihály és Dupka György leleplezték az emléktáblát, a résztvevők elhelyezték a tisztelet koszorúit.
A rendezvényt mások mellett megtisztelte jelenlétével Farkas Ernő, a Beregsomért Alapítvány elnöke, Beregsom község kinevezett elöljárója, csonkapapi lakosa, dr. Nagy Natália nyelvész, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási és Tudományos Intézet Magyar Filológia Tanszékének docense.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.