Papp Ilona gyermekkori vágya volt, hogy az egészségügyben tevékenykedjen. Az álma valóra vált, s immár közel harminc éve dolgozik felcserként, hatalmas türelemmel és odaadással gyógyítja a betegeket.
Hegedűs Csilla
– 1992 óta dolgozom a beregszászi kórház ideggyógyászati osztályán kaptam állást, aztán a szülészeti osztályon folytattam a tevékenységemet. Kis idő múlva a beregardói helyi felcser megkérdezte, nem lenne-e kedvem átvenni a helyét, mert objektív okok miatt távoznia kell. Mivel itt lakom, nem sokat gondolkodtam az ajánlaton, elvállaltam a rendelő irányítását. 1999-től 2016-ig dolgoztam itt – emlékezett vissza az egészségügyi szakember.
A beregardói rendelő a Perényi Kultúrkúria épületében kapott helyet, ám időközben az épületet rekonstruálták, így rendelő természetesen megszűnt.
Beszélgetőpartneremnek nagyon fájt, hogy Beregszász eme kis része felcserközpont nélkül maradt, ezért gondolt egy merészet, és úgy döntött, privát rendelőt nyit.
– Nagy álmom volt, hogy egyszer legyen egy saját rendelőm, ahol fogadhatom a betegeket, a falubelieket. S úgy hiszem, erre óriási igény van, hiszen öt évig nem volt itt rendelő, annak ellenére, hogy több mint 1200-an élnek itt, sok az idős ember, akik nem bírnak, vagy nem is szeretnének a beregszászi klinikára menni egy injekcióért, egy EKG-vizsgálatért, vércukorszint-mérésért, vagy egyszerű rutinvizsgálatért. Én mindezt elvégzem, hiszen egész életemben ezt csináltam. Mára minden engedélyt megkaptam, két helyiség van korszerűen, berendezve, és örömmel tölt el, hogy végre ismét munkába állhatok a saját kis pátriámban.
– Gondolom, az is előny, hogy korábban is itt tevékenykedett…
– Természetesen. Itt lakom, mindenkit ismerek, és engem is jól ismernek az itt élők.
Ebből kifolyólag megbíznak bennem, én pedig igyekszem a legjobb tudásom szerint segíteni, amiben csak tudok: a teljes kivizsgálástól a további gyógyításig. Sajnos mint mindenhol, itt is sok a beteg, de más településről is érkeznek páciensek, akik a tanácsomat, a segítségemet kérik. Reggel nyolctól délig a rendelőben vagyok, ebéd után pedig hazajárok a fekvő betegekhez. Ez egyébként soha nem okozott gondot, még akkor sem, ha gyalog vagy biciklivel kellett ezt megtennem.
Tizenegy évig minden másnap kerékpárral jártam a búlcsúi idősek otthonába ápolni az ott élő öregeket.
– A magánrendelő megnyitásakor óriási felelősség hárult önre, mondhatjuk, emberek élete forgott kockán.
– Igen, ez így van, de én mindig is ezt szerettem csinálni. Már kislány koromban orvososdit játszottam. De egyébként is mindig felelősségtudatos ember voltam, ember és ember között soha nem tettem különbséget, hiszen mindenki érdemes a gyógyulásra, a hosszú, egészséges életre.
