Van úgy, hogy az ember oda sem figyelve, nem is tudatosítva a tényt, hall egy elméletet. Később, esetleg külső hatásra, vagy mint belülről jövő visszhang ismét felsejlik benne a gondolat. Aztán az elképzelés egyre gyakrabban tolakodik elő, míg végül úgy elhatalmasodik, hogy rögeszmévé, mindent felülíró irányelvvé válik.
Nem tudom, hogy Tarasz Kreminy ezt az utat járta-e be, mire arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a más anyanyelvű ukrán állampolgárok veszélyt jelentenek az országra, vagy csupán elfogadta, magáévá tette mások álláspontját. Akár így van, akár úgy, vagy egészen másképp alakult ki benne az ellenszenv. Az államnyelvet védő ombudsman eljutott a megvilágosodásig.
Már megszokott, hogy Tarasz Kreminy időről időre mond valami nagyon hazafiasat az ukrán nyelv védelmében.
A nyelvi ombudsman legutóbb a televízióban futó orosz nyelvű sorozatok, filmek ellen emelte fel szavát, egyenesen a nemzet biztonságát veszélyeztetőknek titulálva azokat.
„Amennyiben az Alkotmánybíróság álláspontjából indulunk ki, akkor a nyelvre vonatkozó törvények figyelmen kívül hagyása veszélyezteti Ukrajna nemzetbiztonságát…” – jelentette ki Kreminy.
Az UNIAN emlékeztet, az ombudsman korábban ennél is élesebben fogalmazott: „akiknek nem felel meg… a nyelvtörvény, az ukrán állam, kérem, fogalmazzák meg ezt, mielőtt elindulnak valahova, más vidékre, más országba…”
Nos erre mondom azt, hogy az államnyelvőr elért pályája csúcsára.
Már csak egy kérdés, tisztázatlan körülmény maradt. Vajon Tarasz Kreminy sugallta a Kárpátalján időről időre megjelenő gyűlölködő, magyarellenes feliratokat, vagy ezek hatására alakult ki benne a meggyőződés, hogy a más anyanyelvűek nem kívánatos elemek az Európába integrálódó Ukrajnában?!
Egyébként bennem is megfogalmazódott és makacson tartja magát egy meggyőződésemmé vált gondolat: nem az a lényeg, hogy az ember milyen nyelven beszél, hanem az, hogy mit mond.
