A tiszacsomai Jancsik Szilveszter ötéves kora óta tagja a helyi Bokréta Hagyományőrző Csoportnak. Az ifjú tehetség kitűnően táncol, emellett betlehemes játékokban, színdarabokban is szívesen részt vállal. Nagyon sokat szerepelnek, és nem csak Kárpátalján, külföldön is, legtöbbször Magyarországon.
Hegedűs Csilla
– Még igencsak kicsi voltál, amikor szüleid írattak be a hagyományőrző csoportba. Neked is tetszett az ötlet?
– Óvodás voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy jó lesz, ha megtanulok táncolni. Már akkor is tetszett, s azóta még jobban megszeretem, hiszen sok helyre eljutunk, sok élménnyel gazdagodunk. A különböző koreográfiák, tánclépések mindig lenyűgöznek, a próbákon már nagyon várom, hogy újakat tanuljunk.
A leginkább a galgamentit szeretem, de a többi is jöhet, bármi, csak csaphassam a csizma szárát. Emellett a népi hangszerek közül harmonikázni tanultam meg – árulta el az ifjú legény.
Tudjuk, hogy a tizenéves fiúcskák még nem annyira bátrak a lányokkal, ám ez a páros táncban nem lehet kifogás. Kérdésemre, hogy ő hogy áll ezzel a témával, Szilveszter elmondta, neki ez sosem okozott gondot, nagyon jó a kapcsolata a lányokkal.
– Mivel kis faluban élünk, mindenki ismer mindenkit, így nagy szégyenlősködés nincs. A tánc, a közös próbák, a fellépések pedig még inkább összehoznak bennünket, a csapatot. Az új csajok és srácok is hamar beilleszkednek, ami jó, hiszen kell az utánpótlás, és hamarosan ők lesznek a nagyok. Például az öcsém, Félix is táncol már, ő a Piros pántlika Hagyományőrző Csoport tagja.
Bár a tánc a mindene, Szilveszternek, más hobbija is van.
Elárulta, szereti a számítógépes játékokat, nem csoda, hogy kedvenc tantárgya az informatika, de a szabad vízi úszkálás is kikapcsolja.
– Hogy gondolod, meddig fér még bele az életedbe a tánc?
– Remélem, még nagyon sokáig. Ugyanis az elmúlt bő egyéves bezártság próbára tett bennünket. A próbák, a fellépések nagyon-nagyon hiányoztak. Most végre újra szerepelhetünk, utazgathatunk, ami szuper jó.
