Bíró Bernadett szívvel-lélekkel tesz a közösségért. Türelmes, megfontolt és céltudatos. Tiszteli a hagyományokat, nyitott az új dolgokra. Folytonos kíváncsiság és tenni akarás vezérli.
Varga Brigitta
‒ Mesélj egy kicsit magadról!
– Tiszapéterfalva mellett található, sokak számára ismeretlen kicsiny faluban, Forgolányban születtem. Itt végeztem el az általános iskolát, majd a Péterfalvai Református Líceumban érettségiztem. Középiskolai tanulmányaim után felvételt nyertem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakára. Az idén fejeztem be az alapképzést, szeptembertől folytatom tanulmányaimat a főiskola mesterképzésén.
‒ Miért tartod fontosnak a közösségépítést?
‒ Magát a közösséget jelképesen egy fa gyökeréhez tudnám hasonlítani. Minél több ága van, annál biztosabban áll a törzs, és ezáltal egyre terebélyesebbé válhat a fa koronája. Minél több aktív és tevékeny fiatal tesz a helyi közösségért, annál virágzóbb lesz a kárpátaljai magyarság jövője. 2015-től veszek részt szülőfalum közösségi életében. Először a KMKSZ Forgolányi Alapszervezete által megrendezett programok lebonyolításában segédkeztem. Ugyanettől az évtől számítva református egyházunk vasárnapi iskolájában is tanítani kezdtem. Bibliai történeteket meséltem a gyerekeknek.
‒ Mit csinálsz szabadidődben?
‒ Nagyon szeretek biciklizni, mert jól átmozgat és közben a friss levegőn ellazulok, megfeledkezem a mindennapi nehézségekről. Szeretek olvasni is, mivel elmerülve a könyvek világában nemcsak bővítem tudásomat, hanem úgy érzem, több száz másik ember életébe is betekintést nyerek. Alapvetően kíváncsi természetű vagyok, érdekelnek a világ dolgai.
‒ Hogyan fejleszted magad?
‒ Rajongok a nyelvi logikai játékokért, mint például a Pixword. Ez, amellett, hogy serkenti a gondolkodást, újabbnál-újabb kihívások elé állít. Minden egyes próbatétel felvillanyoz és szembesít a gyengeségeimmel, amiket ezáltal könnyedén leküzdhetek.
– Mit jelent számodra, hogy 2021-ben a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben tanuló diákok részére meghirdetett Fodó Sándor-ösztöndíj nyertese lettél?
‒ A díjról többször is hallottam főiskolai éveim során, de soha nem jutott eszembe, hogy esélyes lennék az elnyerésére, viszont nem mindenki gondolta így. Közéjük tartozik például főiskolai oktatóm, Dr. Kész Margit és egykori líceumi tanárom, Tóth-Molnár Emőke. Ők biztattak a pályázásra és segítettek benne. Leírhatatlan az érzés, mikor megtudtam, hogy én lettem a nyertes. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak, és köszönöm mindenkinek, aki támogatta a jelölésemet.
‒ Véleményed szerint hogyan lehetne itthon tartani a kárpátaljai fiatalokat?
‒ Elsősorban munkahelyek teremtésével. Az emberek fáradozásainak kellő megfizetésével, stabil életszínvonal lenne biztosítható. Továbbá elengedhetetlennek tartom, hogy az ukrán állam szem előtt tartsa kisebbségi jogainkat.
‒ Hogyan és hol képzeled el magad 10 év múlva?
‒ Nem tagadom, fiatalként az én fejemben is megfordult már a külföldi munkavállalás lehetősége, mely egy jobb életszínvonalat biztosítana. Nehéz itthon boldogulni, viszont máshol sincs kolbászból a kerítés. Itthon tervezem a jövőmet és bízom abban, hogy találok tennivalót az elkövetkező 10 évben is.
