Bíró Boglárka már két éve édesíti meg az emberek életét. A munkája a szenvedélye, az élete a torták körül forog.
Varga Brigitta (Nagygejőc)
‒ Hogyan indult a cukrászkodás?
‒ Ez gyerekkori álom, kiskoromban sok főzőműsort néztem. Cukrász és szakács képesítést szereztem a szakközépiskolában. Sokáig dolgoztam szakácsként, de született két gyerekem és a szülési szabadságon rájöttem, hogy a család fenntartásához egy fizetés nem elég. A testvérem mindig mondogatta, hogy készítsek tortákat, de nekem nem tetszettek a munkáim, ezért nem foglalkoztam vele. Egyszer egy falubeli néni felkeresett, hogy a férjének születésnapja lesz, és süssek neki egy tortát. Amilyen hirtelen jött a felkérés, olyan gyorsan mondtam rá igent. Elégedettek voltak a munkámmal, ettől kezdve pedig szájról szájra szállt a híre, hogy új cukrász van a faluban.
‒ Milyen ízű tortákat kaphatnak nálad az érdeklődők?
‒ Sokáig próbálkoztam, mire elkészült a tökéletes recept. Elhívtam a rokonokat kóstolóba s, amelyik a többségnek ízlett, azt felvettem a listára. Jelenleg kilencféle töltelékkel dolgozom: truffle, csoki, sztracsatella, orosz krém, joghurtos-gyümölcsös, túrós-gyümölcsös, kókusz, oreó és vajkrémmel. Háromféle burkolóanyagot alkalmazok: tejszínhab, marcipán és csoki ganache, de használok nyomtatott ostya lapos díszítést is.
‒ Érdekességnek számít, hogy nemcsak torták rendelhetőek tőled…
‒ Igen, készítek nyalókát, virágboxot csokiból, muffinokat és ehető csokrokat is. Igyekszem mindig újítani, sokszor a megrendelők adnak ötletet és ihletet, mert elképesztő és igencsak fejtörő elképzelésekkel állnak elő. Míg a család tévézik, én a neten kutatok új ötletek után.
‒ Miért érdemes ezzel foglalkozni?
‒ A pozitív visszacsatolás mindig jólesik, ha csak két szó is, de ez ad kedvet, lendületet a munkához. Leírhatatlan érzés, mikor belép a gyerek konyhába és felcsillan a szeme, amint meglátja a tortát. Nekünk csupán egy édesség, de az ő számára a születésnapot jelenti.
