Kétnyelvű bázisiskola Nagyberegen │KISZó-interjú

Nemcsak a körülmények korszerűek, hanem az oktatásszervezés is.

Géczi Tihamér nem a problémákra, hanem a megoldásokra koncentrál. Határozottan irányítja az oktatási intézményt immár 26 éve. Jelentős felújításon és korszerűsítésen esett át a bázisiskola, készen áll arra, hogy közel ezer diák igényeit kiszolgálja és segítségükre legyen a tehetségük kibontakoztatásában.

Simon Rita

Még 2018-ban megkapták a bázisiskola státuszt a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány által bonyolított magyar bázisiskola-program keretében, viszont az új közigazgatási felállás után minden dokumentumot át kellett írni a kistérségre. Jelenleg három iskola tartozik a nagyberegihez: a beregújfalui gimnázium (korábbi általános iskola), az alsóremetei, illetve a kovászói gimnázium. A középiskola az oktatási reformnak megfelelően immár Dobrai Péter Nagyberegi Líceumként működik. Azért kapta ezt a nevet, mert az iratok szerint 1595-ben Nagyberegen működött egy egyházi iskola, melynek első tanítója Dobrai Péter volt. A kistérség vezetőivel egyeztetve arra jutottak, hogy az ő emléke előtt tisztelegnek azzal, hogy róla nevezik el az iskolát. A községben járva Géczi Tihamér igazgatótól érdeklődtünk az előttük álló tanév és a bázisiskola dilemmáiról.

– Hogyan funkcionál a bázisiskola a gyakorlatban?

– Sokan azt gondolták, a falvakban megszűnnek az általános iskolák és csak az alsó osztályok maradnak meg. Ez viszont nem így van. A 2017 szeptemberében bejegyzett és 2020-ban elfogadott új, A teljes és általános középfokú oktatásról szóló törvénynek megfelelően minden egyes községben a tanulók összlétszáma határozza meg azt, hogy működhet-e a tanintézmény vagy sem. E szerint minimum 40 gyereknek kell beiratkoznia. Az osztályokba pedig minimum 5 gyereknek kell járnia. Mind a három fiókintézményben elegendő a létszám, így a kistérségünkben nem zárják be a gimnáziumokat (korábbi általános iskolákat). A legkisebb iskola a kovászói, oda 73 gyerek jár, míg az alsóremeteibe 123, a beregújfaluiba pedig 203. Összesen 868 gyerek tanul a kistérségben, ebből 469 Nagyberegen. Kinőttük magunkat, új tantermekre van szükségünk, azon sakkozunk, hogyan rendezzük el az osztályokat, a szaktantermeket, a játszószobát, a múzeumot stb., hogy kényelmesen elférjünk.

– Mivel próbálják ide csalogatni, itt tartani a gyerekeket?

– Többek között a hatalmas beruházásnak köszönhető korszerű körülményekkel. Az épület korszerűsítése Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma pénzügyi támogatásával és a Keleti Partnerség Ukrajna 2019 – fejlesztési együttműködés Kárpátalján nemzetközi fejlesztési projekt keretében valósult meg 2019-ben. Ez a belső udvar teljes vízelvezetésére, szigetelésére és térkövezésére, az új kazánok beszerelésére, a fűtésrendszer, szennyvíz- és villanyhálózat, teljes felújítására, illetve vizesblokkok kialakítására, ajtók, nyílászárók, padló cseréjére, tűzvédelmi és szellőzőrendszerek beszerelésére, a torna- és díszterem felújítására vonatkozott. Tavaly folytattuk a munkát, a fennmaradt részeket hoztuk rendbe – a konyhát, étkezdét, a raktárhelyiségeket – illetve megtörtént a pince fundálása, vízmentesítése. Sajnos eddig a pincében egy méteres víz állt… Állami támogatás révén sikerült két korszerű felszereléssel ellátott tantermet is berendeznünk, a fizika és kémia, illetve a biológia tantermünk is a legújabb technológiával ellátottak közé tartozik.

A kistérségnek az az érdeke, hogy az általános iskolát végző diákokat a bázisiskolában gyűjtse össze, mivel így az államtól érkező oktatási támogatást mi kapjuk meg, nem más, például városi iskolák.

Nem érdekünk fenntartani egy nagy iskolát kevés gyerekkel, és azt sem szeretnénk, hogy az állami pénzek más kistérségeket gazdagítsanak a mi gyerekeinknek köszönhetően. Azon dolgozunk, hogy a kistérségünkhöz tartozó gyerekek helyben is meg tudják oldani a továbbtanulásukat, és elégedettek legyenek vele. Mi vagyunk az egyik legkisebb kistérség, mégis majdnem a legtöbb gyerekkel rendelkezünk. Ez óriási kihívást jelent nekünk, de a kistérség vezetőségével és a képviselőtestülettel mindent megteszünk annak érdekében, hogy helytálljunk és biztosítsuk a szükséges feltételeket. Célunk a gyerekek tehetségének kibontakoztatása és a lehetőségek biztosítása, hogy fejlesszék magukat. Gondolok itt nemcsak a sport, de a kézműves, tánc és egyéb foglalkozásokra is. A fakultatív foglalkozások tehetséggondozóként működnek. A végzős osztályokban szakosodás zajlik, a lányok a szövésre, a fiúk pedig a sportra koncentrálhatnak.

A szövésoktatás egész Ukrajnában egyedülálló. A sportoktatással szintén egyedülállók vagyunk a megyében.

Szeretnénk, ha nem kellene messzire menniük azért, hogy megkapják azt, amire szükségük van. Próbálunk olyan szakosztályokat is megnyitni a jövőben, ami Beregszászban, de még Munkácson sincs, hogy idevonzza a gyerekeket. Hamarosan például beüzemeljük az új judo termünket is.

– Mire lenne még szükség?

– Reméljük, hogy a megyei tanács elfogadja azt a határozatot, miszerint a kistérség rendelkezésére bocsátanak még egy autóbuszt. Kovászó félreesik, és a két autóbuszunk, nem képest onnan időben behozni a gyerekeket. Ha kapnánk még egy járművet, akkor nyugodtabbak lennénk, mert most ez a gátja annak, hogy időben megkezdjük, illetve befejezzük az oktatást.

– Tanárhiány?

– Az most nincs, ezeket a kérdéseket igyekszünk megoldani. Legfeljebb ukrán nyelvészre lenne szükségünk, aki a felső tagozaton is tud oktatni, ám ez az egész járásban problémát jelent. Azt hiszem, rövidesen ezt is megoldjuk. Az új törvény értelmében azokat a pedagógusokat, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, kötelesek vagyunk elbocsátani. A következő évben pedig újra szerződést kell kötni velük egy évre.

Tehát lehet pályázni az állásokra, várjuk a jelentkezőket, ha vannak fiatalok, akkor helyet biztosítunk nekik, ha nem érkeznek új jelentkezők, akkor visszavesszük a tapasztalt pedagógusainkat.

Mindenképp betöltjük a helyeket, a káderkérdésből nem szokott probléma lenni.

– Kétnyelvű iskoláról van szó.

– 1956-tól középiskolaként, ’64-től pedig kétnyelvű iskolaként működik az intézmény. Párhuzamosan folyik a tanítás az ukrán és a magyar osztályokban. Ez jó lehetőség arra, hogy a környéken élő gyerekek megtanulják egymás nyelveit, és könnyebben érvényesüljenek. Csak Alsó- és Felsőremete lakossága teljesen ukrán, Kovászó vegyes, Beregújfaluban nagyjából 60/40 arányban többségben vannak a magyar nemzetiségűek, Nagyberegen pedig a lakosok 93 százaléka magyar. Általában a magyar osztályokba járnak többen. Ott szinte minden évben két első osztály indul, 34-36 gyerekkel, az ukrán első osztályba 15-17-en tanulnak.

Az iskolában nem teszünk különbséget a nemzetiségek között, ebből sosem volt konfliktus.

Minden ukrán osztályban két óra keretében magyar nyelvet is oktatnak, a szülők kérésére. A magyar gyerekek pedig a tanterv szerint meghatározott óraszámban tanulják az államnyelvet. Én a párbeszéd híve vagyok, a kapcsolattartáshoz elengedhetetlen egymás nyelvének ismerete. Ez kiválóan működik nálunk, a folyosókon, az udvaron keverednek a gyerekek, elsajátítják egymás nyelvét.

A KISZó korábban készített egy átfogó interjút a Nagyberegi kistérségről: