Közvetlen, barátságos, mindig jókedvű. Rendkívül figyelmes és mindig tettre kész, nem rémítik meg a nehézségek. Kelemen Dominika igazi elhivatottságot érez a szakmája iránt. Már most arra törekszik, hogy fiatal pedagógusként tanítványai példaképévé váljon.
Varga Brigitta
‒ Miért pont a matematika?
‒ Tízéves koromban kedveltem meg a matematikát. Rá egy évre részt vettem a Terebesi Viktor matematikaversenyen, akkor jártam először a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Rabul ejtett a hatalmas épület és már akkor elhatároztam, hogy ott szeretném majd folytatni felsőfokú tanulmányaimat. Ez a vágyam teljesült, jelenleg a negyedik évfolyam előtt állok.
‒ Hamar bekapcsolódtál a diákszervezeti tevékenységbe…
‒ Elsőévesként még csak „megfigyelőként” voltam jelen a diákéletben. Ismerkedtem az emberekkel, a környezettel. Másodévesként már vettem a bátorságot és jelentkeztem a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzatába. Miután elküldtem a motivációs levelemet és az önéletrajzomat, behívtak egy megbeszélésre. Elmondták, hogy az elnökségben megüresedett az egyik alelnöki pozíció, és szeretnének engem jelölni erre a tisztségre. Örömmel mondtam igent.
Már akkor eldöntöttem, a következő lépcsőfok az elnöki poszt megszerzése lesz.
Fontos momentum, hogy mindezek után pár héttel a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata is tisztújító fórumot tartott, itt is megválasztottak elnökségi tagnak. Ennek következtében mindkét szervezetben tevékenykedtem, egyfajta közvetítő szerepet játszottam a két csapat között, könnyebb volt egyeztetni a programokat, elkerülhetőek voltak a nézeteltérések. 2020 szeptemberében megválasztottak a KFSZ HÖK elnökének, viszont le kellett mondanom a II. RFKMF HÖK-ben betöltött tisztségemről, mivel egy vezető pozíció sokkal több energiát és figyelmet igényel, nem szakadhattam kétfelé. Nem bántam meg a döntésemet, sokat fejlődtem. Egy elnök nem lehet félénk, a tettek embere kell legyen. A tisztség megtanított határozott lenni. Lételemem a szervezés. Felemelő érzés látni, amikor a hallgatók jól érzik magukat egy-egy rendezvény során, vagy amikor hozzám fordulnak segítségért, mert megbíznak bennem.
‒ Mindezek mellett elég korán a pedagóguspályára léptél…
‒ Tavaly augusztusban telefonhívást kaptam. A Beregszászi Horváth Anna Gimnáziumból kerestek meg állásajánlattal. Informatikatanárra volt szükségük és engem ajánlottak. Sokat vacilláltam, hogy ilyen fiatalon merjek-e belekezdeni a tanításba, hiszen az hatalmas felelősséggel jár. Végül igent mondtam. Hét informatikaórával kezdtem, ezek száma év közben 15-re emelkedett, ugyanis hozzáadódott még pár matek tanóra is. Idén ősszel viszont már nem ugyanabba az intézménybe térek vissza. Váltottam.
A tanítást az Oroszi Gimnáziumban folytatom. Ezenfelül második éve tartok foglalkozásokat a GENIUS Matematika Tehetséggondozó és Versenyfelkészítő hétvégéjén.
Segédkezem még a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett tanulmányi vetélkedők lebonyolításában is. Eleinte csak az előkészületekben, koordinálásban vettem részt, idén már a feladatlapok összeállításában és javításában is. Ha időm engedi és igény is van rá, akkor délutánonként különórákat tartok érettségi előtt álló fiataloknak matematikából.
‒ Nem okoz gondot pedagógusként, hogy ilyen fiatal vagy?
‒ Az életkorom mindenhol hétpecsétes titok, nem árulom el a diákjaimnak. A tiszteletet pedig egyébként sem korhoz kötném, aki velem szemtelen, az az 50 éves kollégámmal is az. Az első pár hónap furcsa volt, hiszen nemrég álltam fel az iskolapadból és most én vagyok a tanárnéni. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Sokszor mondják, hogy túl szigorú vagyok. A szigorból mindig lehet visszavenni, viszont ha túl engedékeny lennék az ifjoncokkal, akkor onnan kezdve többé nem tudnám uralni a helyzetet. Nem könnyű, de megtérül a fáradozás. Az elmúlt tanévben szép versenyeredményeket értek el diákjaim. Jobban örültem az ő sikereiknek, mintha én lettem volna a nyertes.
‒ Hogyan tudsz kikapcsolódni?
‒ Elsősorban a csend az, ami megnyugtat. Egy zajos nap után arra vágyom, hogy visszatérjek a kollégiumba és kiszellőztessem a fejemet. Esténként pedig bekapcsolok egy filmet és addig nézem, amíg el nem alszom, ennél pihentetőbb dolog nincs is. Nagy támasz, hogy a barátom is mellettem áll és mindenben támogat.
‒ Van olyan dolog, amit kevesen tudnak rólad?
‒ Imádok főzni. A kollégiumi lét miatt kénytelen vagyok magamat ellátni, szeretek új dolgokat kipróbálni. Továbbá idén nyáron elvégeztem egy sminktanfolyamot is. Érdekességnek számít még, hogy plüss gyümölcsöket gyűjtök, van már alma, ananász, összesen 11 darab.
‒ Hogyan tudsz megbirkózni ennyi mindennel egyszerre?
‒ Rossz tulajdonságom, hogy túlvállalom magam. Volt olyan, hogy három helyen kellett lennem egyszerre. Ebből adódtak kellemetlenségek. Ennyi minden mellett valami mindig az utolsó pillanatra csúszik. Nehéz a határidőket betartani. Éppen ezért elengedhetetlen a fontossági sorrend meghatározása. Nyilván elsősorban diák vagyok, tehát első a tanulás, a munkám szintén nem elhanyagolható és ha már elvállaltam, akkor igyekszem legjobb tudásom szerint helytállni.
