Tizenegyedik lekvárfőző fesztivál Mezőgecsében

 Mezőgecse legidősebb lakónak elmondása szerint már az ő nagyszüleik is azt mesélték, hogy gyermekkorukban hatalmas rézüstökben főzték a szilvalekvárt. Bizonyossággal mondható tehát, hogy már a 19. század elején foglalkoztak lekvárfőzéssel a faluban. A finomságot felhasználták töpörtyűs pogácsába, gőzön főtt gombócba, leveles, és hájas kiflibe, fánkba, „porlós” süteménybe, derelyébe, de tették galuskára, de még puliszkára is. A szilvának nemcsak a háziasszonyok örültek, a férfiember is, hiszen ízletes pálinkát főztek, főznek ebből a gyümölcsből.

Hegedűs Csilla

Ha a felsoroltak közül nem is mindet, de sok finomságot meg lehetett kóstolni a tizenegyedik alkalommal megrendezett fesztiválon. A vendégeket, a csapattagokat, akik már a kora reggeli órákban üstbe tették a szilvát, hogy abból finom lekvárt készítsenek – Mester András helyi elöljáró köszöntötte.

– Nem könnyű munka a lekvárfőzés, ezért arra bíztatok mindenkit, ha csak egy rövid időre is, de fel lehet váltani a csapattagokat a lekvárkavarásban. Emellett vásárt is szerveztünk, ahol helyi, kézműves termékek közül lehet válogatni – mondta az elöljáró.

Papp Csaba, Szabolcs-Szatmár-Bereg-megyei Önkormányzat jegyzője megköszönte a helyi vezetésnek azt az áldozatos munkát, amit évek óta kifejtenek.

– A jó hangulat pedig, amit a fellépőknek köszönhetünk, csak emel a fesztivál színvonalán

– tette hozzá.

Babják Zoltán kifejtette, Mezőgecsében mindig történik valami jó, a böllérverseny és a lekvárfőző verseny közötti időszakban is, ami arra utal, hogy tettrekész, rátermett vezetője van a településnek, tehát jó kezekben van a falu.

– Mezőgecse az utóbbi években a legjobb oldaláról mutatja magát. A térségben itt a legalacsonyabb az elvándorlás Ez azt jelenti, hogy még a felmerülő problémák mellett is jó ebben a faluban élni – jegyezte meg a Beregszászi kistérség polgármestere.

Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke örömmel konstatálta, hogy a Bereg-vidék újra a fesztiválok lázában ég, hiszen az elmúlt hetekben több sikeres népünnepélyt szerveztek a járásban, melyek jó alkalmat adnak arra, hogy felelevenítsük hagyományainkat.

Mielőtt a kulturális program keretében a színpadot a fellépők foglalták volna el, Dávid Árpád református lelkész Isten áldását kérte a rendezvényre, a mindennapokra, a termésre, a jelenlévőkre. A helyi ovisok szereplése után fellépett a Csutora gyermektánccsoport, a Tüzes liliom hagyományőrző csoport, a Gyöngykaláris gyermektánccsoport, a Kék Viola Néptáncegyüttes, végül a Sodró együttes adott színvonalas koncertet.

A lekvárfőző fesztiválon hat csap

at vett részt, zömében helyiek, s mint kiderült, többnyire vegyes ciberét kavartak az üstökben. Köztudott, hogy nemtudom szilvából készül a finom lekvár, de ahhoz korsószilvát és hasítószilvát is tettek, így készült a vegyes lekvár.

A szilvának megannyi fajtája létezik, melyből lekvárt és pálinkát lehet főzni – magyarázta dr. Hanusz Árpád, a zsűri elnöke. A Nyíregyházi Egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézetének tanára, turisztikai szakember elmondta, a lekvárfőzés akárcsak évtizedekkel ezelőtt, most is komoly előkészületet igényel, hiszen az üstházakat már egy nappal korábban össze kellett állítani, a szilvát pedig órákig kavarni, amíg cibere lesz belőle, az pedig, hogy sűrű lekvárrá váljon, további hosszú órákat vesz igénybe.

– Kicsit sajnálom, hogy csupán hat csapat nevezett be a lekvárfőző versenybe, és közülük három kapcsolódott be az ételfőző versenybe is. Ám a csapattagok annál lelkesebbek, háromféle szilvából készítik a lekvár, ami nagyon érdekes ízharmóniát kölcsönöz, mert ezek nem kimondottan lekvárfőzésre alkalmas szilvák, inkább étkezési gyümölcsök. De elmondhatom, hogy végül nagyon finom, édes lekvár készült, amire egyre nagyobb a kereslet – jegyezte meg a zsűri elnöke.