A sokoldalú festő, restaurátor, könyvkiadó.
Magyar Árpád István neve ismerősen cseng a kárpátaljai olvasó számára. Ez az állítás azonban nemcsak vidékünkön, hanem a fővárosban is megállja a helyét. A kárpátaljai születésű sokoldalú művész több mint 50 éve él Kijevben. Ismert festő, tervező, könyvillusztrátor. Az évek során műtárgyak helyreállításával is foglalkozott, hosszú időt töltött Ukrajna Történelmi Kincseinek Múzeumában.
Csuha Ivett (Kijev)
Magyar Árpád István évtizedek óta Kijevben él. Eleinte a kötelesség, később a szerelem tartotta a fővárosban.
– 1969-ben Csernyihivben kezdtem meg a katonai szolgálatot, egy évvel később áthelyeztek Kijevbe, ahol a helyi katonai parancsnokság térképésze lettem. Jelentős változásként éltem meg azt, hogy bekerültem egy megapoliszba, ám nem ijedtem meg a kihívástól – mesélte Magyar Árpád István. –
A város felfedezése közben ismerkedtem meg a jövőbeni feleségemmel, így „ragadtam” Kijevben.
A művész belemerült a grafika titkainak feltérképezésébe, közben belső terek és kirakatok rendezésével foglalkozott.
– A katonai szolgálat alatt kerültem kapcsolatba a rajzolással. Később felvételiztem az akkori Lembergi Nyomdaipari Főiskola kijevi fiókintézetének grafikus szakára. Az intézmény befejezését követően a Történelmi Kincsek Múzeumában restaurátorként helyezkedtem el. A grafikus szakma megkövetelte a pontos, precíz rajztechnikát, a metszőkés használatát, a megfelelő cizellálást. Hosszú felkészítő időszak következett.
Eközben Magyar Árpád István tolmácskodással egészítette ki jövedelmét.
– Akkoriban nem sok magyar foglalatoskodott Kijevben, így belevágtam a fordításba. Moszkvában megszereztem az ehhez szükséges engedélyt, így a Miniszteri Kabinet részére is fordítottam.
A plusztevékenység közben azonban nem távolodott el a művészettől, sőt, a történelemhez is közelebb került.
– A restauráció hozott közelebb a történelemhez. A különféle tárgyak helyreállítása ugyanis megkövetelte, hogy ismerjem azok múltját. Így kerültek hozzám magyar vonatkozású ereklyék, s ezáltal arra a következtetésre jutottam, hogy a főváros magyar nyomokkal bővelkedik. 1983-ban Petro Tolocsko történésszel, egy évvel később Fodor Istvánnal, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójával hozott össze a sors. Levelezéseink ahhoz vezettek, hogy 1990-ben megszerveztük a szkíta aranykincsek kiállítását Magyarországon. Még azon az éven önálló kiállításom nyílt az Esztergomi Vármúzeum Rondella Galériájában, illetve részt vettem a Modern ukrán ötös művészeti tárlatán is.
Ez óriási előrelépés volt a magyar–ukrán kulturális kapcsolatok terén. Akkoriban nem merültek fel nyelvi problémák, a művészet kötötte össze az érdeklődőket.
Magyar Árpád István a könyvkiadásban is kipróbálta magát.
– 1996-ban egy könyvben jelentettem meg Tarasz Sevcsenko Kobzosát magyar, Petőfi Sándor költeményeinek gyűjteményét pedig ukrán nyelven. Fantasztikus kiadás volt, már csak azért is, mert 10 ezer példányban látott napvilágot. A leglényegesebb, hogy mind Ukrajnában, mind pedig Magyarországon ingyen osztottuk szét az érdeklődőknek.
A hosszú évek munkája során számos ismeretség köttetett.
Ezek az együttműködések alapozták meg a Kijevi Magyarok Egyesületének létrehozását.
– A szövetséggel való közös munka során alkottam meg a kijevi Magyar dombon a honfoglalási emlékjel hátterét, illetve különböző kiállításokat szerveztünk, melyeken kárpátaljai tehetséges művészekkel közösen állítottuk ki alkotásainkat.
Az újabb mérföldkő az AIC színekkel foglalkozó nemzetközi egyesület volt, ahol dr. Nemcsics Antal színszakértő oktatta a színdinamika rejtelmeit.
– 1993-ban A keresztény vallás színszimbolikája és a vörös szín monoteizmusa érdeklődést váltott ki a közönségből. Ezért a későbbiekben anyagbegyűjtést végeztünk, melyben az ortodox egyház színszimbolikáját vizsgáltuk. Még abban az évben Nemcsics professzor tanítványának fogadott. A tőle kapott könyv adta meg a kutatási irány alapjait.
Én a színpreferenciát választottam, ami a téma egyik fel nem kutatott része volt.
Ezt követően tanulmányoztam a vallástörténetet, és a szinodális fordítás alapján létrehoztam A Biblia színvilága fundamentális művet, melyben bemutattam a szentírás színeinek jelentését.
A művész saját tapasztalatai alapján vágott bele a színek hatásának tanulmányozásába. A kutatás egészen az Antarktiszig vezetett.
– Felmerült bennem a kérdés, hogy a hangulatomtól függően miért változik a színekhez való hozzáállásom. Annyira elmélyülten kutattam a témában, hogy ebből szakdolgozat írásába kezdtem. Később prof. Volodimir Berzsanszkij és dr. Jevhen Mojszejenko felkérésére az emberek pszichofizikai állapotára ható színkompozíciók készítésébe fogtam. Hat hónap alatt kifejlesztettem azt a matematika tanításaira alapuló módszert, mellyel ez sikeresen kivitelezhető. Az elkészült rendszerek a biocolor elnevezést kapták, amely a bioesztétikától kezdve a színdinamikáig mindent magukba foglaltak.
Az alkotásokat „vizsgálati” célból eljuttattuk az Antarktiszra, ahol jellemző a színéhség.
Kitűnő eredményeket kaptunk, ám az érdektelenség megsemmisítette ezt a csodálatos orvos-biológiai kutatást. Ezeket az anyagokat 2012-ben megjelentettem a Színpreferencia viszonyok monográfiámban, melynek egyik fejezetét Nemcsics Antal írta.
Magyar Árpád István nem hagyta annyiban, a kutatás eredményeit mentette a művészetbe. Az ezekből az alkotásokból álló kiállítást országszerte megtekinthetik az érdeklődők.
– A tárlaton a színelmélet olyan harmonikus előfordulásai láthatók, amelyek kihatnak az emberek pszichés és pszichofiziológiai állapotára. Ez tudományosan bizonyított. Mindamellett, hogy ezeknek a folyamatoknak a felkutatására szenteltem az életemet, szívemen viseltem a kárpátaljai és a kijevi magyarság sorsát. Azt vettem észre, hogy a két térség nem ismeri kellőképpen a másik vidék sajátosságait, ezért megírtam a Magyarok Kijevben könyvet.
Magyar Árpád István a Kárpátaljára történő visszatérést firtató kérdésünkre elmondta, nem tervez „hazajönni”, ugyanis Kijevben nagyobb szükség van rá.
