Megfontolt, sokoldalú, közvetlen ember. Nem riad meg a kihívásoktól, könnyen megbirkózik a váratlan helyzetekkel. Örök optimista, találékonysága példaértékű. Céltudatos, kitartásának pedig megvan a gyümölcse. Célja, hogy segítsen másokon. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Szavla Krisztián nagyvőfély, a Komótos népi együttes brácsása.
Varga Brigitta
‒ Honnan jött a vőfélykedés ötlete?
‒ A családban volt egy vőfély, Gyuri bácsi. Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam, milyen új történetekkel áll elő, sokat mesélt nekem a kalandjairól, viszont akkor még nem vonzott annyira, hogy ezzel foglalkozzam. 2010-ben kaptam egy állásajánlatot, a Magyar Melódiák kamaraegyütteshez szegődtem műsorvezetőnek. Itt alkalmam nyílt megszokni a közönséget, a nyilvános szereplést. Egy nap a családommal meghívást kaptunk egy magyar-ukrán esküvőre. Az ottani vőfély nem igazán boldogult, édesapám pedig elkezdett unszolni, hogy én beszélem mindkét nyelvet, akkor miért nem fogok bele. Felkerestem Gyuri bácsit, elkértem tőle a verseket, tanulgattam, de mégsem mertem elkezdeni, bizonytalan voltam magamban.
‒ Az első fellépés élménye mindig maradandó…
‒ Egy másik esküvőn felkértek arra, hogy tolmácsoljak az ukrán vendégeknek. Ez nem is jelentett volna nehézséget, ám a vőfély hamar berúgott, este tízkor már a sarokban aludt a botjára támaszkova. Muszáj voltam lépni, és levezettem az estét. Sok pozitív visszacsatolást kaptam aznap este, ami felbátorított úgy gondoltam, akkor belevágunk. Két hétre rá sor került az első esküvőre, amelyet már teljesen egyedül vezényeltem le, szintén két nyelven. Ez nyolc éve történt. Egyre több felkérés érkezett, én pedig egyre jobban megszerettem a vőfélykedést.
‒ Mi a vőfély feladata?
‒ A kétnyelvű ceremóniákra vagyok specializálódva. Az ukrán esküvők arról szólnak, hogy minél nagyobb felhajtás legyen. Egy showműsor, ahol a vőfély saját magát reklámozza, ő van a központban, nem az ifjú pár. A magyar lakodalmak sokkal visszafogottabbak, ott a násznépnek kell útmutatást adnom, arról mikor mi fog történni. A vegyes násznép esetében mindkét félnek meg kell felelni, arra kell ügyelnem, hogy az előadásom ne legyen sok, de ne tűnjön kevésnek sem. A vőfély olyan, mint a koordinátor, esküvőszervező, aki mindenhol ott van, de mégsem látják. Fontos kiismerni a vendégeket, beszélgetni velük, fel kell mérni, hogy milyen a társaság. Egy esküvőn sok olyan dolog van, amit nem lehet előre megszerkeszteni, tudni és merni kell improvizálni.
‒ A Komótos népi együttes brácsásaként is mulattatod az embereket.
‒ Az együttes jelenlegi prímása, Bíró Anikó ötlete volt, hogy alakítsunk egy zenekart. Kerített harmonikást, hegedűst, bőgőst, de kellett még egy brácsás és egy sofőr, aki fuvarozza a zenészeket. Kitalálták, hogy ha tudok gitározni, akkor tanuljak meg brácsázni is. Anikó kerített egy régi ütött-kopott hangszert, a kezembe adta és elvittek egy kurzusra. Ott sikerült elsajátítanom az alapokat, így összeállt a banda. Sokáig tanakodtunk, hogy mi is legyen az együttes neve, végül Komótos lett.
A zenének funkciót kell szolgálnia, ez pedig a tánc. A színpadi előadást sem tartom rossznak, de nem élvezem. Nincs annál rosszabb, mint amikor magamnak kell zenélnem. Szeretem látni, ahogy mulatnak az emberek. Miközben szórakoztatod őket, gondolkodnod kell, mi legyen a következő dal, amivel fenn tudod tartani a jó hangulatot. A születésnapokat, táncházakat szeretem a leginkább.
‒ Mindezek mellett egy ungvári telefonos marketinges központban csoportvezetőként is dolgozol.
‒ Öt évvel ezelőtt kezdtem el egy ungvári call centerben dolgozni. A cég magyar, szlovák és cseh nyelvű részlegére jelentkeztem, végül orosz nyelvű értékesítőként alkalmaztak. Operátorként kezdtem, most csapatfőnök vagyok. Az újoncok betanítása, az alkalmazottak felügyelése a feladatom. Ez a fő munkahelyem. Sokan azt hiszik, ez rendkívül könnyű munka, hiszen csak ülök egész nap a számítógép előtt és más dolgom sincs, mint beszélgetni az emberekkel. Valójában összetett és idegtépő elfoglaltságról van szó. Fel kell építeni egy olyan marketing és pszichológiai stratégiát, amellyel meg tudod győzni az ügyfeleket arról, hogy neked mindenben igazad van. El kell adni egy olyan terméket, amire valószínűleg nincs is szükségük.
‒ Hogyan tudsz összeegyeztetni ennyi mindent?
‒ Néhány éve azt vettem észre, hogy minden barátom külföldre ment dolgozni és egyedül maradtam itthon. Mindig feltaláltam magam, hogy ne legyek rászorulva, de a csordaszellem jegyében én is útnak indultam. A Csehországban töltött három hónap alatt rájöttem, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Megrendített a felismerés, hogy az ott munkát vállaló emberek mekkora felelősséget vállalnak magukra. Hazatérve elhatároztam, hogy legyen itthon inkább két-három munkahelyem, de oda többé vissza nem megyek. Csak azzal foglalkozom, amit szívesen csinálok, ha valami nem megy, azt nem erőltetem. Mindenkinek van lehetősége, csak meg kell ragadnia.
‒ Mesélj egy kicsit a családodról.
‒ Egy házibulin ismerkedtem meg a feleségemmel. Tudni kell, hogy teljesen különböző személyiségek vagyunk, talán éppen ezért keltette fel az érdeklődésemet. Ahogy a mondás is tartja, az ellentétek vonzzák egymást. Míg én folyamatosan beszélek, ő állandóan hallgat. Én aktív társasági életet élek, ő egy szűk baráti körhöz ragaszkodik. Mivel eltérő az érdeklődési körünk, ezért ritkán veszekedünk, én nem értek az ő dolgához és ő sem az enyémhez. Ami mégis közös pont, az a Komótos, hiszen ott ő a másodprímás. A zenekarban viszont hierarchia van: prímás, másodprímás és őket követi a brácsás. Két éve vagyunk házasok és van egy gyönyörű kislányunk, Auróra.
‒ Mi az, amit kevesen tudnak rólad?
‒ Imádok sütni, főzni. Legyen szó kelt tésztákról, levesekről, bármit elkészítek. Van egy sajátos ízvilágom, ha olyan ételt tálalnak nekem otthon, ami nem ízlik, akkor félreteszem és inkább elkészítem magam. Ez az egy dolog talán, ami vitát kelt néha köztem és a párom közt.
‒ Jó emberismerő vagy?
‒ Nem tartom magam annak. Néha túlzottan is naivan tekintek az emberekre, és ezt sokan ki is használják.
‒ Szeretsz egyedül lenni?
‒ Szükségem van „énidőre”. Ha van egy kis szabadidőm, akkor füles és zene. Az agyam kikapcsol és jobban tudok koncentrálni, figyelni a dolgokra.
‒ Mi az, ami felbosszant?
‒ A butaság. Nem szeretem, ha valaki tesze-tosza, értetlen. Ha azzal szembesülök, hogy valaki nem tud egy szöget beütni vagy kicserélni egy villanykörtét, attól engem a hideg is kiráz. Egy férfi legyen férfi és a férfi munkát el tudja végezni. Nincs olyan, hogy nem vagyok rá képes, olyan van, hogy nem akarom.
‒ Haragtartó vagy?
‒ Egyszer valaki azt mondta: bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket. Könnyen haragra gerjedek, de ezt hamar elengedem, viszont sohasem felejtek.
