Szinte nem múlik el úgy nap, hogy környezetemben valaki ne panaszkodna az árak emelkedésére. Tény, Ukrajnában megállíthatatlanul kúsznak felfelé az árak és a szolgáltatások tarifája is. S a legbosszantóbb, hogy eközben a hivatalos béreket, nyugdíjakat mindössze néhány hrivnyával toldják meg. Az éves infláció immár hivatalosan is második hónapja meghaladja a tíz százalékot, az élelmiszerárak pedig több mint tizenkét százalékkal nőttek.
A határainkon túl sem rózsásabb a helyzet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a fogyasztói árindex éves szinten 32% -kal emelkedett. Az elemzők egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy azoknak a válaszoknak a következményeként, melyeket az európai és amerikai kormányok adnak a koronavírus-járvány kihívásaira, az infláció a vártnál sokkal hosszabb ideig fog tartani és magasabb lesz. Persze számunkra ez nem vigasz. Ahogyan a szakemberek magyarázata sem. Ők ugyanis három tényezővel igyekeznek indokolni, miért éktelenkednek egyre magasabb számok az árcédulákon.
Az egyik, hogy a világpiaci árak is nőnek, így az ukrajnai exportőröknek nem áll érdekében terméküket a hazai piacon olcsóbban teríteni, ha külföldön jóval nagyobb haszonnal adhatnak túl rajta. A másik, a bér- és nyugdíjemelés, amely a hivatalos adatok szerint évi húsz százalékos növekedést mutat. Abba most inkább nem mennék bele, hány hrivnyát is jelent ez a minimálbéren tengődők számára, mindnyájan tisztában vagyunk vele, mennyit ér a nagy sajtóvisszhanggal bejelentett, „szociálisan leginkább rászoruló rétegek támogatására” szolgáló „emelés”. A közgazdászok szerint a magánvállalatok is kénytelenek többet fizetni dolgozóiknak, ha nem szeretnék, hogy munkásaik a külföldi ajánlatot válasszák helyettük. Ami ugyancsak sántít, hisz ha olyan kecsegtető bérekkel kínálnák meg az itthoni munkavállalókat, nem dolgozna a fél ország Európában.
A harmadik magyarázat szerint Ukrajna importálja a külföldi inflációt. Azaz, ha nyugaton drágul például az iPhone, az energiahordozók, a nyersanyag, azok értéke nálunk is azonnal utánuk ugrik.
A kijevi bársonyszékekből azt kommunikálják a lakosság felé, hogy a kialakult nehéz helyzetre való tekintettel állami szinten csökkentették a gáz és a villany árát. Ám ez megint csak sántít, hisz előtte jócskán megemelték. Arról nem beszélve, hogy formális intézkedésről van szó, hisz az iparvállalatok továbbra is magas áron jutnak hozzá az energiahordozókhoz, amit végső soron velünk, fogyasztókkal fizettetnek meg.
Nem szeretném a vészmadár szerepét játszani, de az előrejelzések októberre további árcunamit jósolnak. Legfeljebb az év végén reménykedhetünk abban, hogy lassul az infláció, mondják az illetékesek. Ám a sokéves tapasztalat azt mutatja, olyankor meg az ünnepek miatti vásárlási láz miatt szökken magasba a termékek értéke. S ha elborítja Európát a koronavírus-járvány újabb hulláma, a gazdaság ismételt mélyrepülésbe kezd. Pangás lesz a nyersanyagpiacon, kevesebb valuta érkezik Ukrajnába és nekünk ismét mélyebbre kell nyúlnunk a zsebünkbe.
