Kitartó, közlékeny és segítőkész. Amibe belefog, azt sikeresen véghezviszi. Rátermettsége megkérdőjelezhetetlen. Tenni akarása és elhivatottsága példaértékű. Szakmája iránti alázatát tanítani kellene. Folyamatosan mozgásban van, mindig a következő lépésen töri a fejét. Vallja, a kimondott szó teremt. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Palkó-Béres Diána vállalkozó, a Jobtain Munkaerő-Kölcsönző Kft. beregszászi irodájának vezetője.
Bujdosó Ivett
– Vállalkozó családban nőtt fel.
– A szüleim egész életükben üzleteltek. Örököltem a vállalkozás iránti szeretetet, hiszen már gyermekkoromban vonzott ez a tevékenység. Nagyon szeretek szervezni, a dinamikusság híve vagyok. Számvitel és könyvvizsgálat szakon végeztem, egy ideig dolgoztam is a szakmámban, ám hamar rájöttem, ez nem az én világom.
– Így lett önből is üzletasszony.
– Fiatalon léptem erre az útra, ám egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. 2006-ban nyílt az első üzletünk, melyet addig a helyiek Csájnaként ismertek. Később terjeszkedtünk, a beregdédai Don Corleone éttermünk mellett több vendéglátóegységet is nyitottunk Beregszászban.
– Tíz év után a változtatás mellett döntött.
– A hosszú évek munkája meghozta gyümölcsét. Tíz év után a férjemmel úgy éreztük, egyikünk is elboldogul az üzletvezetéssel. Megbízható csapatot gyűjtöttünk magunk köré, emellett jó kezekben maradt a társaság. Tudatosan készültünk erre a „szünetre”, melyet maximálisan a fiunkra fordítottam, addig ugyanis a rengeteg elfoglaltság mellett gyakran csak lopott órákat tudtunk együtt tölteni.
– Nem sokáig „pihent”, hamar megtalálták az új kihívások.
– Az egyik mentorom szokta mondani, hogy a kimondott szó teremt. Így van ez az én esetemben is. Baráti társasággal utaztunk kirándulni, amikor felmerült egy új álláslehetőség. Sokat beszéltünk róla, ám a szót nem követték tettek. Néhány nappal később hazafelé tartva azonban jött a telefonhívás, amelyben felajánlották, legyek a Jobtain Munkaerő-Kölcsönző Kft. beregszászi irodájának a vezetője. Rengeteg munka és felkészülés előzte meg az indulást, ám én mindenképp ehhez a csapathoz akartam tartozni. Ennek négy éve. Őszintén bevallom, nem gondoltam, hogy a vendéglátáson kívül tudok majd más foglalkozást is ennyire szeretni. Ebben viszont nagy szerepet játszanak azok a személyek, akik körbevesznek, általuk ismertem meg e tevékenység szépségeit.
– Honnan jut mindenre ideje?
– Könnyebbséget ad, hogy életem során olyan dolgokkal foglalkozhatok, amelyeket saját magam megelégedésére, szívvel-lélekkel végezhetek. Néha úgy érzem, kifutok az időből, jól jönne naponta néhány plusz óra. Megtanultam fontossági sorrendet felállítani, amit – ha nehezen is, de – igyekszem szem előtt tartani. Emellett hatalmas segítségem a férjem, a csapataink, akikkel együtt dolgozunk, nélkülük ugyanis nem tarthatnék ugyanitt.
– Keménykezű vezető?
– Vannak kötelezettségeink, melyek elvégzéséhez maximális odaadás és felelősségvállalás szükséges. Igyekszem csapatjátékosokkal körbevenni magam, akikkel gördülékenyen tudjuk teljesíteni a ránk bízott feladatokat. Én nem alkalmazottakat, hanem munkatársakat keresek. Ám amennyiben azt a helyzet úgy hozza, nem esik nehezemre a kezembe venni az irányítást.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel, Tiborral nem mindennapi volt a megismerkedésünk. A barátnőmmel épp az autósiskolából sétáltunk hazafelé, amikor megállt mellettünk egy sötétített ablakú autó. Mint ahogy az a filmekben is lenni szokott, két férfi ült benne. A kávémeghívásukat a barátnőm agitálására elfogadtuk, így kezdődött a mi közös történetünk. Kicsi a világ, ugyanis ahogy később kiderült, a nagynénéink fiatalkorukban a legjobb barátnők voltak. Négy év együttjárás után 2006-ban összeházasodtunk. Egy évvel később megszületett a fiunk, Richárd. Nagyon jól megosztjuk a teendőinket, Ricsi a fiús témákat az apjával, a tanulmányaiban elért eredményeit, a büszkeségeit velem osztja meg először. Nagy segítség volt, hogy a szüleink folyamatosan mellettünk álltak, kivették részüket az unoka neveléséből is.
– Mivel tölti a szabadidejét?
– Nagyon szeretek aludni (nevet), ám mostanában elpocsékolt időnek érzem, amikor átalszom a nap egy szakaszát. Jelenleg arra törekszem, hogy a férjemmel és a fiunkkal tartalmas minőségi időt töltsek. A húgommal, Viktóriával szoros kapcsolat van közöttünk, még a barátaink is ugyanazok. Emellett a szüleimmel és a testvérem családjával is összejárunk, olyankor „össznépi” lazítós napot tartunk. Amennyiben lehetőségünk van rá, szívesen utazunk.
– Beleáll a konfliktusokba?
– Fiatalabb koromban mindenről elmondtam a véleményemet, ami, visszatekintve, megnehezítette az életemet. Az utóbbi években már kerülöm az értelmetlen vitákat, a probléma megoldására törekszem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben ne álljak ki magamért, a családomért, a csapatomért.
– Tartja a határidőket?
– A túl sok vállalás a pontosságom rovására megy. Ezen a téren még van hova fejlődnöm, ám éppen ezért jó a csapatmunka, ahol kiegészítjük egymást. Ellenben törekszem a maximalizmusra, úgy vélem, nem elég a 99 százalék.
– Könnyen befolyásolható?
– Megválogatom, kinek adok a szavára. Nagyon kevés az olyan ember, aki szavak nélkül is tudja, mire gondolok. Az egyik ezek közül a férjem.
– Rengeteg emberrel találkozik. Könnyen kiismeri a környezetében lévőket?
– Sajnos a sok csalódás sem tett jó emberismerővé. Haragszom is magamra ezért.
– Mi az, ami felbosszantja?
– A rendetlenség bármilyen formája. Ilyenkor nemcsak a tisztaság hiányára, hanem az emberek fejében lévő felfordulásra is gondolok. Továbbá irritál a lustaság és az önimádás.
– Jellemezze magát néhány személyiségjeggyel.
– Pörgős, kommunikatív, céltudatos, jóindulatú.
– Hajlamos az önkritikára.
– Gyakran előfordul, hogy elégedetlen vagyok az általam végzett tevékenység mennyiségével. Beismerem a hibáimat, nem esik nehezemre helyrehozni a tévedésemet. Úgy vélem, fontos az alázatos hozzáállás.
