Szeptemberben eltávozott közülünk Mangi néni, Széchenyi Zsigmond özvegye, aki nélkül nem úgy ismernénk Széchenyit, mint ahogy.
KISZó-összeállítás
Mangi, polgári nevén Hertelendy Margit (1925-2021) Széchenyi második felesége volt, ő volt az a nő, akit írásaiban először nevén nevezett (az első feleségét következetesen csak F.-nek hívta).
Ő volt számára a Nagy Szerelem.
Ami nem véletlen, hiszen Mangi néni közös életük során (is) mindig támogatta és bátorította Széchenyit vadász- és vadászírói minőségében, és rendre elkísérte akár afrikai expedíciókra is.
Vadászírónknak, Stók Lajosnak még sikerült találkozni vele párszor halála előtt, ám az utolsó időpontra már nem tudott elmenni. Mangi néni emlékére írta az alábbi sorokat.
„Két évvel ezelőtt találkoztam először Mangi nénivel a Logodi utcai lakásában.
2019 augusztusában azért utaztam el hozzá Budapestre, hogy olyan élményben legyen részem, amiről a korombeli, Széchenyi Zsigmondot kedvelők csak álmodnak. A nagy vadászíró feleségével nosztalgiázhattam!
Mangi néni kedvesen fogadott. Két unokatestvérem, Irma és Ibolya viselte gondját, ők engedtek be a házba. Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, és megegyeztünk, tartjuk a kapcsolatot.
A pandémia miatt nem tudtam felutazni hozzá, az unokatestvéreim és a technika segítségével kommunikáltunk.
Az idén augusztusban viszont újra felkerestem Hertelendy Margitot, aki már nagyon várt.
Vasárnap volt. Csöngetésemre Irma nyitott ajtót. Megható volt belépni abba a lakásba, ahol egykor Széchenyi Zsigmond élt és alkotott.
A lakás falai tele voltak trófeákkal, kitömött állatokkal.
A folyosón az egyik elefántbika agyarai ékeskedtek.
A polcokon a vadásznaplók, albumok, az Afrikában és más országokban készített jegyzetekkel.
Mangi néni mosolygós arccal fogadott és amikor átadtam neki a virágot, amit hoztam, végtelenül meghatódott.
Mangi néni 96 évesen is igen szeretett beszélgetni. Bírta a strapát. Szóba került a Denaturált Afrika is, ahol ő készítette az összes fényképet.
Beszélgetésünket azonban inkább a jelenre terelte. Kárpátaljáról és az ottani vadásztársaságokról kérdezett.
Nem nagyon akartam fárasztani, így csak röviden vázoltam a helyzetüket. Beszélgettünk a küszöbönálló vadászati kiállításról, amin Mangi néni is jelen akart lenni.
Úgy egyeztünk meg, hogy mivel Budapesten tartózkodom, gyakrabban meglátogatom.
Abban a reményben búcsúztam el tőle, hogy hamarosan újra találkozunk.
Többször üzent nekem, hogy szeretne látni, mondani akar még valamit, de bizonyos okokból nem tudtam elmenni. Nem gondoltam volna, hogy legközelebb már nem lesz alkalmam erre.
Isten nyugosztalja, Mangi néni!”
