A Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház két színészével együttműködve, Magyarország Kormányának támogatásával indította el azt a programot, melynek keretében egy-egy meseelőadást mutatnak be Kárpátalja magyar óvodáiban. A kezdeményezés koordinátora Gál Natália.
Hegedűs Csilla (Beregszász)
A program négy éve zajlik. Az előző évadban, a járványügyi szabályok betartásával, a színészek (Gál Natália és Ferenci Attila) egy színházi technikus (Fóris Csaba) közreműködésével Kárpátalja 45 óvodájában adták elő Az égig érő fa című népmese feldolgozását. A mese végén a gyerekeket színes szilikon karkötőkkel ajándékozták meg, melyeken egy-egy pozitív emberi tulajdonság szerepelt.
– A környezetünkben zajló kedvezőtlen történések – a családok szétzilálódása, az erkölcsi normák devalválódása, a negatív életviteli minták, a szolidaritás meggyengülése stb. – egyre nagyobb felelősséget rónak mindazon felnőttekre, akik gyerekekkel dolgoznak. A talajvesztés és eredménytelenség következtében a köznevelés szerepe felértékelődik – emelte ki Gál Natália.
– Ön szerint a klasszikus mesék jó hatást gyakorolnak a gyermekekre?
– Szakemberek szerint is fontos, hogy a mese visszakerüljön a gyerek mindennapjaiba. Mert félő, hogy manapság az ilyen élményszerzés kimerül a világhálón burjánzó durvasággal, öldökléssel telt rajzfilmekben. A világ változik, felgyorsul, és a gyermekkor legszebb, legérzékenyebb és legfinomabban hangolható részén siklunk át azzal, hogy felnőttként az állandó rohanásban éljük meg a mindennapokat, és emiatt a gyerekre, kivált a meseolvasásra, nem jut idő. Bizonyított tény, hogy ezzel helyrehozhatatlan károk okozhatók a gyermek egészséges személyiségfejlődésében. És azt is tudjuk, hogy a kisgyermek személyiségének fejlődéséhez elengedhetetlen eszköz a mese és a játék. Látva az előtte megelevenedő mesét, olyan élethelyzetekkel találkozhat, amilyeneket még nem tapasztalt. Bár a megoldásukra még nincs mintája, megélheti a félelmeit a mesehősök által, hiszen azonosul a királylánnyal, láthatja, hogy a kiskondás milyen ügyesen és talpraesetten tud helytállni, és még a szörnyen ijesztő sárkány is legyőzhető. Óvodás korban a gyerekek gondolkodása szélsőséges: a mesehősök vagy jók, vagy rosszak, könnyen azonosulnak a szereplőkkel, megpróbáltatásaikkal, így észrevétlenül megoldási mintát tanulnak. A mesélés segít eligazodni az érzelmek világában, szimbólumok által szól a gyermek tudatalattijához, enyhíti a szorongásait, segítő kezet nyújt az önértékelési gondokkal küzdő és megfelelés-kényszerben szenvedő gyermekeknek.
– Hogy fogadták az óvodások a mesét?
– Kárpátalján nagy az elvándorlás. Családok szakadnak szét. Sok gyermek úgy él idehaza, hogy vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét szülője távol van. Az óvodapedagógusokkal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei távol vannak, viselkedési, beilleszkedési problémákkal küzdenek. A meseprojekt alatt a gyerekek nagy együttműködést és nyitottságot mutattak.
A szervezők rajzpályázatot is hirdettek, nagyon sok munka készült el. A rajzokból kiállítást szerveznek, a legügyesebbek, illetve a legaktívabb óvodák már korábban külön ajándékban részesültek. Továbbá a mesék végén átnyújtott ajándékok, a pozitív emberi tulajdonságokkal díszített szilikon karkötők a gyerekek számára nagy jelentőséggel bírtak: azonosulva a mesehősökkel a gyerekek úgy érzik, cselekedni, tenni, fejlődni kell. Úgy őrzik a színészektől kapott emléket, mint igen fontos és megerősítő bizonyítékát a saját benső erejük, kitartásuk, segítőkészségük fejlődésének.
