Vannak az életben olyan pofonegyszerű, mégis zseniális ötletek, melyek hallatán az embert citrommá pingálja a sárga irigység, vörös lesz a pulykaméregtől, és elönti agyát a lila köd.
Horváth Sándor
A színekből ennyi elég is lesz, már csak azért is, mert amiről szó van, az akkor jó, ha színtelen, szagtalan, s mint ilyen, láthatatlan.
Országos hír lett belőle, hogy unikális vállalkozásba kezdtek Verhnya Szirovatkán (Szumi megye). Konzervdobozba zárt hazai levegőt kínálnak megvételre potom 40 hrivnyáért.
Az ötletgazdák garanciát vállalnak arra, hogy a kistérség valamennyi településének – a lakosok arányának megfelelően – levegőjéből került a dobozba. „Használati utasítást” is mellékelnek. Azt javasolják, hogy a szülőföld levegőjét a vásárlók ajándékozzák távolba szakadt rokonaiknak.
Sajnos arról, hogy megy-e az üzlet, a sajtó (mily bűnös mulasztás!) nem számolt be. Azt viszont közölte, hogy a levegőgyártók a befolyó összegből a helyi múzeumot kívánják gyarapítani.
Ha valaki azt hiszi, hogy az ájerdobozolás egyszerű, az a következők végiggondolása után csak kapkodja majd a levegőt.
Mindenekelőtt adott az alapkérdés: Ukrajnában állami, esetleg önkormányzati, netán magántulajdonban van-e a „lényegébensemmi”? Nem környezetszennyező-e a gyártási technológia? Minek minősül a tevékenység? Légbányászatnak? Feldolgozásnak? Tisztázottak-e a kitermelés feltételei? Nem számít-e jövedéki terméknek a levegő? Terheli-e áruforgalmi adó?… Arról már nem is beszélve, hogy azonnal fel kell lépni a levegőhamisítók, a feketén piacra dobott fuvallatok és a légcsempészés ellen.
Mint érzékelhető, a levegőbiznisz körül nagy a bizonytalanság. A tevékenység törvényi szabályozásért kiált. Ez az igazi kihívás a parlament számára. A jogszabály megalkotásához többpárti egyeztetés szükségeltetik, mert különben úgy tűnne, hogy a hatalom még a levegőt is kisajátítja.
Bizakodó vagyok. Azoknak, akik annyit beszélnek a levegőbe, testhezálló feladat a légelszámoltatás szilárd alapjainak létrehozása.
