Miből is él ma egy átlag kárpátaljai polgár? – erre a kérdésre keressük a választ cikksorozatunk 3. írásában is. Ezúttal egy több lábon álló családapával beszélgettünk.
Dobán Vivien, a KISZó médiatanfolyamának résztvevője
Lenya György 7 éve főállású fizika- és matematikatanár a Salánki Középiskolában. Emellett délutánonként, a tanórák után fuvarokat is vállal, 2020 óta pedig újra belekezdett régi kedvtelésébe, a zenélésbe, ami kitölti a hétvégéit.
– Egyetemi éveim alatt zenéltem, utoljára a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ) diák fesztiválján. A tanítás mellett már nehezen tudom összeegyeztetni a két dolgot, de most újra belekezdtem, vásároltam felszerelést és kisebb lagzikon, szülinapi bulikon, keresztelőkön zenélek.
– Mióta foglalkozol taxizással?
– 2015-ben, mikor megvettem az autómat, a barátok és ismerősök felkértek, hogy fuvarozzam el őket A-ból B-be. Szeretek vezetni, de ezt főként azért vállaltam, mert a suli mellett kellett a pluszjövedelem.
– Nem megterhelő ez a „sok lábon állás”?
– Nekem nem, mert arra összpontosítok, és azt csinálom, amit szeretek. A gyerekekkel való munka abszolút nem megterhelő, s van egy szabadnap a héten.
– Azért biztosan van ennek a szakmának hátránya is…
– Az egyetlen hátránya, hogy a pedagógusok nincsenek megfizetve sem külföldön, sem nálunk. Pedig ha rendesen akarsz oktatni, oda kell magad tenni, és ez rengeteg időt elvesz a mindennapjaidból. A fizikában az elméleti részt, el kell magyarázni a diákoknak, majd be kell mutatni a kísérletet, ha van hozzá eszközöd, ha nincs, akkor keresned kell neten egy jó videót, ezután pedig jön a matematikai rész, a feladatok. Tehát összetett és sok energiát igényel, de ha jó pedagógus vagy, akkor a diákjaid tovább szakosodnak, ami egy felemelő érzés és visszajelzés arra, hogy volt értelme tanítani.
György elmondása szerint a kísérletekhez szükséges eszközöket (multiteszterek, vezetékek, égők) a szaktanterem fenntartására kapott nem túl nagy pénzösszegből tudják beszerezni. Nagy előny, hogy az osztály egy pályázatnak hála jól felszerelt.
– Te hogyan látod a külföldön való könnyebb boldogulást?
– Én is elgondolkodtam rajta egy időben, hogy kiveszem a családomat, dolgoztam is nyaranta magyarországi építkezéseken. Ha van saját házad külföldön, akkor már jóval beljebb vagy, de ha ki kell venned albérletet, semmivel sem vagy előrébb, mint ha itt élnél több lábon. A munka nem rossz, ám a lényeg, mint mindenhol, ha a nulláról kezdesz, ritka az olyan fizetés, melyből biztos egzisztenciát lehet teremteni. A barátaim is erről számolnak be. Mindig mondom a gyerekeknek is, hogy akik valamilyen szakmát kitanulnak, van valamilyen végzettség a kezükben, amihez értenek is, akkor itthon is meg tudnak élni. Én úgy látom, nálunk azért nagy a kivándorlás, mert a velem egykorú barátaim vagy ismerőseim, akiknek nincs végzettsége, nehezen érvényesül, nincs munkalehetősége, nincsenek komolyabb cégek, ahol megfizetnék őket.
