Csóti György: a helyzet rosszabb, mint két évvel ezelőtt volt│KISZó-interjú

A 2012-ben alakult Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) kiterjedt jogsegélyszolgálatot működtet a Kárpát-medencében. A budapesti székhelyű intézet küldöttsége kárpátaljai körútja során ellátogatott az Ungvári Magyar Házba, Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségébe. Csóti György – a KJI igazgatója, aki korábban az MDF és a Fidesz országgyűlési képviselője volt, tevékenykedett zágrábi nagykövetként és televíziós szerkesztőként is – megbotránkoztatónak tartja, hogy a jelenlegi ukrán vezetés semmibe veszi a kétoldalú ukrán–magyar megállapodásokat, de a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségei sem tartják vissza jogfosztó intézkedéseiben.

Varga Brigitta (Ungvár)

‒ A KJI feladata a külhoni magyar közösségek hatékony jogvédelemének biztosítása. Hogyan igényelhető az önök segítsége?

– Határon túli civil szervezetekkel, ügyvédi irodákkal állunk partnerségben anyagi és szakmai támogatást nyújtva. Ezeket az állandó jogsegélyszolgálati helyeket bárki bármikor felkeresheti, ha úgy véli magyarsága miatt jogsérelem érte. Lehet szó magánszemélyekről, csoportokról, intézményekről, térítésmentesen kapnak útmutatást. Ennek keretében konkrét peres ügyeket, valamint dokumentációs tevékenységet is támogatunk. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar közösség tagjai ismerjék a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Jogaikkal céltudatosan éljenek, és ha szükséges, akkor pedig bírósági eljárásokat is indítsanak azok védelmében.

–Két év telt el legutóbbi kárpátaljai látogatásuk óta. Jogbiztonság szempontjából mi változott azóta?

–A helyzet rosszabb, mint két évvel ezelőtt volt. Nem szűntek meg az atrocitások, szélsőséges, ultra soviniszta szervezetek támadásai az itt élő magyarok ellen, ráadásul mindezeket jellemző módon nem helybéli lakosok, hanem a Kárpátokon túlról érkező feltüzelt vagy megfizetett provokátorok hajtják végre. Mindezek mellett a törvénykezésben is olyan súlyos helyzet állt elő, hogy Ukrajna szerződésekben vállalt kötelezettségei ellenére is szűkíti a nemzeti kisebbségek jogait. Az pedig egészen elképesztő és példátlan kinyilatkoztatás, hogy a Kárpátalján élő magyarok nem őshonos kisebbség, annak ellenére, hogy 1100 éve élünk itt bizonyítottan. A nemzetiségek évszázadokon keresztül békében éltek együtt, közösen fejlesztették a vidéket, és ami a legfontosabb, beszélték egymás nyelvét. A jelenlegi ukrán hatalom azonban nemhogy plusz jogokat biztosítana, de a meglévőket is el akarja venni, ami ellen minden eszközzel tiltakozni kell. Mi készek vagyunk ebben segíteni.

– Mi jelenthet kiútat ebben a szorult helyzetben?

– Ha Ukrajna mindenkori kormánya betartaná az ukrán alaptörvényben foglaltakat, hiszen az új oktatási- és nyelvtörvény is alkotmányba ütközik. Továbbá jelentős előrelépés lenne, ha megfogadná a nemzetközi szervezetek, köztük a Velencei Bizottság ajánlásait. Az ukrán vezetés azonban hajthatatlannak látszik, gyakran inkább vádaskodással reagál a kritikákra. Mindezt teszi annak ellenére, hogy Magyarország elsőként ismerte el Ukrajna szuverenitását, mi több, mindenben támogattuk Ukrajnát, lehetett szó európai uniós közeledésről vagy NATO-tagságról. Most ezt nem tudjuk garantálni, hiszen ezzel elárulnánk az itt élő magyarokat. A következő lépést tehát Kijevnek kell megtennie. Vissza kell vonniuk a jogsértő intézkedéseket, és akkor mi újból baráti kezet tudunk majd nyújtani.

– Mi a kárpátaljai magyarság megmaradásának feltétele, garanciája?

– Szülőföldjükön magyarként teljes életet élni. Egy őshonos nemzeti kisebbség megmaradásának legelemibb feltétele az anyanyelv használatának joga és lehetősége a születéstől kezdve a halálig, korlátozás nélkül, az élet minden területén. Szülőföldjükön eredeti identitásukat megtartva akkor élhetnek teljes életet, ha megkapják a számukra alanyi jogon járó személyi elvű, kulturális és/vagy területi autonómiát, más szóval az adott országon belüli önrendelkezést. Ez teljes mértékben igaz a Kárpátalján élő magyarokra és a velük évszázadok óta ott élő más nemzeti közösségekre is. Ez a feltétel érvényesül számos európai országban az ott élő őshonos kisebbségekre nézve, történelmi távlatokban és korunkban egyaránt. Az ilyen országokban béke, nyugalom és prosperitás van. Fontos kiemelni, hogy az autonómia, vagy más szóval az önrendelkezés, semmiképpen nem veszélyezteti a többségi nemzet országának integritását. Erre történelmi és jelenkori példák vannak. Magyar – ukrán viszonylatban pedig ez egyenesen nevetséges felvetés lenne.

Mint már említettem, a kárpátaljai magyarság megmaradásának elsődleges feltétele az anyanyelv korlátlan használatának joga és lehetősége. Ahhoz pedig, hogy szülőföldjükön magyarként teljes életet élhessenek, az önrendelkezés valamelyik, az életük minden területére kiterjedő formáját kell számukra biztosítani. Ennek kidolgozásában az ukrán politikusok biztosan számíthatnak az ott élő magyarok konstruktív együttműködésére.

Üzenetem másik, elengedhetetlenül fontos része, hogy a Kárpát-medencei magyarság, élén a budapesti és más szomszédos országbeli magyar politikusokkal, alapvető érdeke a harmonikus együttélés az ukrán nemzettel. Mi barátként tekintünk Kijevre, meghatározó érdekünk egy stabil, erős, dinamikusan fejlődő Ukrajna keleti szomszédságunkban. Kárpátalja hosszú évszázadok óta soknemzetiségű terület, lakói harmonikus együttélésben építették ezt a régiót, beszélték egymás nyelvét, és ha kellett, együtt védték szabadságukat. Mi erről az alapról indulunk. Ma is egymásra vagyunk utalva, jövőnk csak együtt képzelhető el.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó