Nyíltszívű, kommunikatív és emberséges. A gyermekkorában kitűzött célját továbbfejlesztve bolti eladóból vállalkozóvá avanzsált. Mérhetetlen pozitivitása előreviszi az élet minden területén. Számára a családja a legfontosabb. Vallja, csak az egyenes út járható. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Marton Tünde vállalkozó, a Tünde Divat ruhaüzletek vezetője
Bujdosó Ivett (Csongor)
– Vállalkozóként tevékenykedik.
– Már gyermekkoromban bolti eladóként képzeltem el magamat. Tinédzserként sokat jártam a piacra, ahol a szüleimmel a háztájiban megtermelt zöldségeket értékesítettem. Nagyon élveztem a beszélgetést a vásárlókkal, ezért úgy döntöttünk, a „családi vállalkozásból” én így veszem ki a részem.
– Volt, amikor eltért szeretett szakmájától.
– Amikor felmerült a továbbtanulás kérdése, több irány is szóba került. Először a reklám szakirányú képzést választottam, az ott megszerzett tudásnak jó hasznát veszem a vállalkozásunkban. Később az újságírásba is „belekaptam”, ám hamar rájöttem, nem ez az én hivatásom. Ezek a képzések Magyarországhoz kötöttek, ám a férjemmel mindenképp Kárpátalján képzeltük el a jövőnket, így itthon is végezhető munkán gondolkodtunk.
– Célkitűzésüktől nem tértek el, hazaköltöztek.
– Eleinte az anyósomék üzletében helyezkedtem el bolti eladóként. Nem sokkal később ugyanitt elindítottuk a kisvállalkozásunkat, amit a kereskedés félemeletén alakítottunk ki. Azonnal ebből akartunk megélni, ám hamar kiderült, hogy ez nem így működik. A férjemmel ezután több mindenbe belevágtunk, sikertelenül.
– A kudarcok sem tántorították el gyermekkori álma megvalósításától.
– Adtunk magunknak egy utolsó esélyt. Megbeszéltük, amennyiben ez az ötletünk sem jár sikerrel, újra külföldön próbálunk szerencsét. Így született a Tünde Divat ruhásbolt. Kitartásunk meghozta gyümölcsét, eredményes vállalkozást tudhatunk magunkénak.
– Adódik a kérdés, öltözködésében követi az aktuális trendeket?
– Nem kifejezetten. Szeretem a konzervatív, visszafogott stílust. Talán emiatt sem töltöm meg az üzletet mindenféle gönccel. A férjem által kitalált üzletnév így megállja a helyét, hiszen csak olyan ruhákat kínálunk értékesítésre, amelyeket én is szívesen megvennék, viselnék.
– Meséljen a családjáról.
– A férjemmel, Tiborral a Péterfalvai Református Líceumban ismertük meg egymást. A gimnáziumi szerelem házassággá formálódott, hat év együttjárás után ugyanis a Jóisten előtt is összekötöttük az életünket. A szüleinktől rengeteg támogatást kaptunk, igyekszünk mi is továbbadni ezt a szeretetteljes nevelést a saját gyermekeinknek.
– Három gyermek büszke édesanyja. Tudatosan döntöttek a nagycsaládos lét mellett?
– Házasságkötésünk után eldöntöttük, hogy – amennyiben a Jóisten is úgy akarja – mindenképp több gyermeket szeretnénk. Gyors egymásutánban érkeztek a gyerekek. Elsőszülöttünk a most 15 éves Debóra, középső fiunk a 13 éves Efrám, a legkisebb csemeténk, Dániel pedig 10 éves. Hat év alatt lettünk nagycsaládosok. De nem zárkózunk el a további családbővítéstől sem.
– Változott a gyermekneveléshez való hozzáállása?
– Az első gyermeknél úgy gondoltuk, minden meseszerűen történik. Fel sem merült bennünk, hogy valami nem a könyvekben leírtak szerint alakul. Akkoriban még megpróbáltunk minden írott és íratlan gyermeknevelési elvet betartani, ám idővel beláttuk, hogy a családunk és a gyermekeink jólétét biztosító módszereket kell keresnünk.
– Különleges neveket választottak.
– Mindhárom nevet a Bibliából választottuk. Vallásos család vagyunk, ezért úgy gondoltuk, hogy az általunk adott nevekkel is tükrözzük ezt.
– Nevetlenfaluból származik. Könnyen beilleszkedett Csongoron?
– Az első két hét nagyon nehéz volt, idővel pedig teljesen otthonossá vált a környék. Most már bátran kijelenthetem, hogy csongorinak érzem magamat.
– Mivel tölti a szabad idejét?
– Úgy gondolom, egy nőnek adnia kell magára. Bevallom, nem annyira szeretek sportolni, inkább szükségszerűnek érzem. Így amikor akad egy kis szabad időm, ráveszem magam a mozgásra. Emellett szívesen eljárok bibliaórára, ahol lelkileg is feltöltődöm. A családi programok pedig kihagyhatatlan részei a pihenésnek.
– Előfordul, hogy elveszti a türelmét?
– A magánéletemben könnyebben kihoznak a sodromból. A boltban ritkán fordul elő, hogy kiborulok. Amikor azonban mégis megtörténik, azt nagyon hamar megbánom. Ami mégis kihoz a béketűrésemből, az a szemtelenség.
– Hosszan emészti magát a történteken?
– Megesik. Attól is függ, hogy mennyire súlyos a nézeteltérés. Amennyiben én voltam a hibás, gyakran előfordulnak túlkompenzálások, amivel néha átesek a ló másik oldalára.
– Hogyan viszonyul a barátsághoz?
– A szó szűkebb értelmében nincs sok barátom. Természetesen rengeteg jó ismerőssel bírok, ám leginkább két családdal ápolunk igazi baráti kapcsolatot. Továbbá a sógornőmékkel is remek a viszonyunk.
– Ad mások véleményére?
– Úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga igaza, így én nem erőltetem senkire a saját véleményemet. A munkatársaim érveit ruhatémában mindenképp meghallgatom. A férjemnek minden téren adok a szavára. A negatív kritikát könnyen elengedem. Az talán akkor visel meg jobban, amennyiben van valóságalapja a mondandónak. Mindezeket „megemésztve” sikerül levonni a megfelelő következtetéseket.
– Betartja a határidőket?
– Nagyon nehezen birkózom meg a pontossággal. Az életem minden pillanatát maximálisan kihasználom, egy percet sem szeretek felesleges várakozással tölteni. Olyankor azonnal találok elfoglaltságot magamnak. Sajnos gyakrabban kések öt percet, minthogy korábban érkezzek.
– Könnyen hoz döntéseket?
– Néhány évvel ezelőtt még nem voltam túl határozott. Rengeteget mérlegeltem, nehezen hoztam meg a döntést. Úgy érzem, ebben sikerült fejlődnöm.
– Jó emberismerő?
– A férjem szerint nem vagyok az. Igyekszem mindenkiben meglátni a jót, próbálok a dolgok mögé látni. A közvetlenségem néha visszaütött, ám nem tervezek változtatni ezen a tulajdonságomon.
– Előfordult, hogy elvesztette a reményét?
– Szerencsére nem. Végtelenül pozitív beállítottságú vagyok. Úgy gondolom, nincs olyan helyzet, amiből ne tudnánk kiutat találni. A kedvenc igerészem az „előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér”, ami arra biztat, hogy nem szabad feladni.
