Viski túra a Hazajárókkal.
Sárgásbarna színekben pompázik a viski várhegy. A Kárpátaljai Hazajáró Egylet (KHE) tagjai nem először járnak ezen a varázslatos környéken. A csapatot ismét a helyi erdész és vadászíró, Stók Lajos vezette, aki közben olyan történeteket mesélt, amit már csak nagyon kevesen ismernek.
Simon Rita (Visk)
A hazajárók immár harmadszor, ám mindig kicsit más útvonalon járják körbe a várhegyet. A májusi kirándulásról csupa jót hallottam, ezért ötvened magammal nagy izgalommal vágtam neki az idei 24. túrának, amely során a vidék egy teljesen más, lágy, őszi arcából kaptam ízelítőt. Azért csak ízelítőt, mert annak ellenére, hogy 15 kilométeres távot tettünk meg keletről dél felé haladva, még bőven lenne mit bebarangolni.
– Körbejártuk a viski várhegyet. Mit láttunk a környéken?
– Visk keleti oldaláról, Fenes falucska felől indultunk, ezeket a földeket egykor viski birtokosok béreltek – magyarázza Stók Lajos. – Megálltunk a parcelláknak nevezett területen, ahol korábban erdőség volt, ám a magyar birtokosok kiirtatták és felparcellázták a földet. Onnan gyönyörű körpanoráma tárult elénk, ráláttunk a Marangos-hegyre is. Elhaladtunk a Micsó-patak mellett, ahol anno a Blaskovics fivérek nagy területű vadászkörzetet alakítottak ki. Megnéztük a várhegyalját és belekóstoltunk a nagytécsivölgyi borkút ásványvízforrásába. A várhegy és környéke igazán különleges és történelmileg is jelentős helyszín. Az itt található üdülőben az írásos emlékek szerint Kölcsey Ferenc kétszer is megfordult.
– Már harmadszor vezeti a Hazajárókat ezen a vidéken, amit úgy ismer, mint a tenyerét.
– Még fiatal koromban szippantott magába a természet. Az unokatestvéremtől, Tornyi Lajos Antaltól tanultam a legtöbbet mind a környékről, mind pedig a vadászatról. Jó lenne minél több embernek átadni ezt a tudást, és bemutatni Visk gyönyörű táját. Nem szeretném, ha a következő generáció elfelejtené, vagy már nem tudná, mi merre van és milyen emlék fűződik hozzá. Érdekesség például, hogy ott, ahol ma jártunk, II. Rákóczi György is végighaladt 1657-ben, amikor Visken tartott országgyűlést. Egy-egy kitérő, apró mozzanat teszi különlegessé és gazdaggá ezt a vidéket. Az egykori koronaváros igazi kincsesbánya, csak fel kell fedezni!
Őseinkre és tetteikre többféleképpen lehet emlékezni: a Hazajárók rendhagyó módon idézték fel az 1956-os forradalom és szabadságharcot. A bátrak szelleme ott lebegett előttünk a túra során, a múltban kitaposott úton haladva mentünk mi is a saját célunk felé.
A viski tájházhoz érkezve Ötvös Ida, a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség elnöke ízletes estebéddel várta a természetjárókat. Az udvaron csendes megemlékezéssel róttuk le tiszteletünket ’56 hősei előtt. Varju Zoltán, a KHE alelnöke Márai Sándor Mennyből az angyal című versét adta elő. Bíró András, a KHE elnöke záró gondolatai után emlékeztetett, hogy az idei, vélhetően utolsó túra október 30-án a – reformáció emléknapjához igazítva – egy tóháti honismereti kirándulás lesz.
Az egylet fennállása óta lassan már az 50. túráját hirdeti meg, amelyre minden alkalommal szép számmal vannak jelentkezők. Hogy miért? Talán azért, mert azok, akik velük tartanak, érzik, bármilyen ismeretlen helyre is indulnak el, itthon vannak. És tudjuk: mindenhol jó, de a legjobb itthon.
