Vadászati és Természeti Világkiállítás Magyarországon.
Különleges vadfajok, Magyarország legnagyobb akváriuma, vadászkutyás seregszemléje, kulturális fesztivál, FeHoVa Plusz és OMÉK, mindez vásárokkal és a feledhetetlen gasztronómiai élményt garantáló sétánnyal egybekötve – ez várta a látogatókat 2021. szeptember 25. és október 14. között a Vadászati és Természeti Világkiállításon Budapesten, a HUNGEXPO területén.
Elképesztő húsz nap volt, amelynek során rekordok dőltek meg – mondta Kovács Zoltán kormánybiztos. Kiemelte: a kiállítás utolsó napján 35 ezren látogattak ki a HUNGEXPO-ra, a központi helyszínt összesen 616 ezren keresték fel. Egy adott tematika köré csoportosuló kiállításra 600 ezernél több ember még soha nem jött el.
A vidéki helyszíneket, amelyeken év végéig zajlanak a programok, eddig 1 millió 420 ezren keresték fel. Kovács Zoltán azt reméli, hogy ez a szám december végére meghaladja a másfél milliót.
Hat csarnokban állandó kiállítások, kettőben folyamatos programok fogadták az érdeklődőket, húsz napon keresztül a kiállítási helyszín mind a 75 ezer négyzetmétere használatban volt, amire eddig nem volt példa.
E nívós kiállítás egyik helyszínére kárpátaljai vadászírónk is meghívást kapott. Stók Lajos a következőképp foglalta össze élményeit:
Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig is szerettem volna eljutni valamiféle olyan kiállításra, ami a vadászattal, és egyben a természettel is összeköttetésben van.
Már kisfiú koromban is figyelemmel kísértem az 1971-es Vadászati Világkiállítást, amit szintén Budapesten rendeztek.
Ötven évvel ezelőtt csak a televízió képernyőjén keresztül gyönyörködhettünk a kiállításban. Legfeljebb azok hoztak valamilyen írásos anyagot a rendezvényről, akik már abban az időben is át tudtak jutni Magyarországra. Az ilyen-olyan vadászkönyvekhez nekünk, akkori gyermekeknek nehéz volt hozzájutni, pedig olyan szívesen belelapoztunk volna. Akkoriban az, hogy eljussunk egy ilyen kiállításra, csak álom volt. De reménykedtünk, hátha egyszer sikerül.
És ez a remény 2020-ban csillant fel először, amikor értesültem arról, hogy 50 év után újra Magyarország rendezi meg a világkiállítást.
Még nem tudtam, hogyan fogok eljutni oda, de mindenáron ott akartam lenni. Titkon abban reménykedtem, hogy a Vadásztörténetek az Erdős-Kárpátokból című könyvemet valamilyen úton-módon bemutathatom a közönségnek.
2021 nyarán megsegített a Jóisten. Úgy hozta a sors, hogy augusztustól Budapesten dolgoztam. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm, hisz ígya rég dédelgetett álmom valóra válhatott. Még nagyobb meglepetés ért, amikor a hónap vége felé felhívott telefonon Jakab Károly, a vadászati kiállítás vásárosnaményi szervezőbizottságának a tagja, hogy hajlandó lennék-e részt venni október 14-én az esemény záróünnepségén, és bemutatni a könyvemet.
Nem hiszem, hogy akadna olyan ember, aki visszautasítana egy ilyen meghívást.
Ilyen megtiszteltetésről nem is álmodtam, és erős megfelelési vágy volt bennem, helyt akartam állni.
Nem kis izgalommal indultam el tehát Vásárosnaményba. Jakab Károly a vasútállomáson fogadott, röviden vázolta az esti programot, miszerint 4 órától lesz a könyvbemutató, aztán közös vacsora a résztvevőkkel, majd a kiállítás megtekintése.
Hosszasan lehetne sorolni, mi hogyan történt, de ez már egy másik fejezet.
A kiemelt képen balról jobbra: Gyönygyösi Szabolcs református lelkész és vadász, dr. Kósa Péter, Tiszakóród polgármestere, orvos, Stók Lajos vadászíró, Jakab Károly a vásárosnaményi kiállítás egyik szervezője, Nagy Kálmán az országos vadászkönyvklub elnökhelyettese.
