Vannak gyerekek, akik valamiben kitűnnek társaik közül: van, aki szépen énekel, más ügyesen táncol, vagy szaval, de olyan gyerek is akad, aki elbűvölően, mulattatóan tud mesét mondani. Ez utóbbiak közé tartozik a beregdédai Turi Eszter, aki még csak kilenc éves, de már évek óta nézőközönség, sőt, zsűri előtt mond meséket, nem is akárhogyan.
Hegedűs Csilla
– A Beregdédai Gimnázium negyedik osztályába járok, Mónika néni a tanító nénim, akit nagyon szeretek, mert ő az, aki megszerettette velem a meséket, és ő segít azokat megtanulni. A kedvenc tantárgyaim közé tartozik az olvasás és a torna, viszont a többi is jól megy – mondta a bájos kislány.
Nekem is volt szerencsém meghallgatni Esztert mesemondás közben, a Levegővel élő lány című magyar, vicces népmesét adta elő, úgy, hogy mindenkit megnevettetett.
– Elsős voltam, amikor először mondtam mesét és azóta már sok-sok szereplés és verseny áll mögöttem, Ungváron is felléptem. Igaz, sokat kell tanulnom, amíg tökéletes lesz az előadás, de én szorgalmasan tanulok, mert nagyon szeretem a meséket és a verseket is. A versek közül a legjobban a Micuri két kis cicája címűt – mondta a kislány, és rögvest el is szavalta nekem, majd hozzátette, a kedvenc állata a cica, és természetesen neki is van otthon.
Eszter elárulta, nagyon sokat olvas, egyelőre még csak meséskönyveket, és azok közül is eszébe jutott egy nagy kedvenc, A zsugori ténsasszony című népmese, amellyel a tavaly egy beregszászi mesemondó versenyen az első lett.
– Mi a hobbid? – érdeklődtem tovább a kislánytól.
– Mivel nincs testvérem, így egyedül kell megoldanom a szórakozásomat, ezért amikor csak van egy kis szabad időm, akkor rajzolok és zongorázok, harmadik éve tanulok ezen a hangszeren játszani. Ez a szép őszi táj meg szokott ihletni, sok ilyen jellegű rajzot készítek mostanában, és anyukámnak is szoktam segíteni. Megetetem a tyúkokat, bevásárolok, takarítani is szoktam. A konyhában is szívesen serénykedek, a palacsintasütés már megy.
